Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

URBACH Zsuzsa: „Genuina effigies..." A máriacelli kincstár kegyképének másolata a Szépművészeti Múzeumban

„GENUINA EFFIGIES..." A MARIACELLI KINCSTÁR KEGYKÉPÉNEK MÁSOLATA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN URBACH ZSUZSA A muzeológus trouvaille-ai nem mindig az égben, azaz íróasztalnál vagy a gyűjteményben születnek; poros raktárak vagy fotográfiák rendezése közben is beléüthet a mennykő, egy déjà-vu érzés. Mojzer Miklósnak és generációjának alaposan kijutott raktármentésekből és múzeumi költözködésekből egyaránt... A Régi Képtár selejtraktárának egyik költöztetésénél akadt meg szemem a lista pipálása közben egy kis Madonna-képen, amely „Olasz festő, 18. század" megjelöléssel szerepelt. A kép ugyanis a máriacelli Schatzkammerbild barokk másolata. Mivel Pigler Andor nem vette bele a Régi Képtár katalógusába, elkerülte a kutatás figyelmét. A kép a Jankovich-gyűjteményből származik és így a Nemzeti Múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba.

1 A durva szövésű, vastag vászonra festett kép bólusz alapozású, a vastag festékréteg erősen töredezett. A Madonna köpenye és a háttér majdnem fekete, Mária tunikája és a Gyermek bizarr ruhája aranyszínű, éppúgy, mint a keret ornamentális részei. Az inkámat festése elnagyolt, a kéz és az arc erőteljes szürke árnyékkal modellált. (1, 3. kép.) A kép hátoldalán ovális, vörös színű pecsét található, a Schatzkammerbild sematikus ábrázolásával és a „Schatzkammer.Bild zu M.Cell" felirattal. (4. kép) Kegyképekről készült festmény- vagy metszetmásolatokat az eredetihez történő érintéssel hitelesítették. F. L. Schmittner 1740 körül készült rézmetszetén a pócsi kegykép ábrázolásával olvasható is „ist an den Original angerührt".

2 Az autentikus másolat ugyanis magán hordozza az eredeti kegyképnek tulajdonított minden hatalmat és erőt. így a kultusz szempontjából valójában közömbös, hogy eredeti alkotással vagy másolattal áll szemben a hívő. Ezeket a megáldott, hitelesített másolatokat nevezi a német nyelvű szakirodalom Devotionalkopie-nak, vagy Gnadenkopie-nak.

3 Képünk tehát a Nagy Lajos király által a máriacelli templomnak adományozott trecento plenarium kép népies, barokk-kori másolata. A stílusbeli eltérésektől eltekintve is sematizálva és leegyszerűsítve adja vissza a kompozíciót. Néhány eltérés azonban figyelmet érdemel. A címeres keretben a felső sorban lévő, patkót tartó strucc fordítva jelenik meg, ami nyilván a metszetmásolásból eredő kisebb tévedés. Igazán jelentős motivikus eltérés azonban a Mária nimbuszából sugarasan kihajló kilenc fehér dlszítmény - a végein kis fehér pontokkal - amelyek szárát két-két téglalap alakú foglalt drágakő szorítja le (3. kép). Ez a díszítés nincs az eredeti képen, de a kép 18. századi másolatain igen hangsúlyos formában jelenik meg. A díszítésről nem emlékezik meg a szakirodalom, de a források áttekintésére nem volt módom. Feltételezésem szerint ez az applikáció a strucctoll utánzata lehetett. A strucc mint az Anjouk emblémája vagy devizája ismert.

4 Egy kegykép felöltöztetése, megkoronázása, ötvösművekkel való dekorálása a műfaj jellegzetességei közé tartozik. Valójában a Nagy Lajos-féle táblakép is ilyen felöltöztetett kép volt, régi formájában bizonyára ereklyetartó is lehetett. A magyar művészettörténet in extenso foglalkozott a Nagy Lajos-féle képpel, elsősorban a történeti források, másodsorban az ötvösművű borítás alapján. A festményt Andrea Vanni (működött 1353-1413 között) sienai mesterhez fűzte a régi kutatás, de jelenlegi állapotában dőreség volna az attribúció kérdésével tovább foglalkozni. Vagy egy teljesen átfestett eredeti festmény, vagy másolata az eredetinek.

6 A helytörténész, egyházi ember O. Wonisch is régóta sürgette a restaurálást, feltehetően az egyház sem zárkózna el ma ettől. A magyar múzeumügy és műemlékvédelem sürgős feladata lenne, - nyilvánvalóan a Bundesdenkmalamttal karöltve - a kép restaurálását, feltárását elvégezni.

7 Az eredeti alla Graeca vagy italo-bizantin festmény művészettörténeti értékelése csak ezután történhet meg. Ugyancsak hátra van még a kép legendájának művészettörténeti-ikonográfiái értékelése is. A legenda egyik legelső részletes elbeszélése, Heinrich Moyker apát 1430 körül írt Libellus de miraculis... könyve elveszett, de a későbbi források ezt ismétlik meg, például Christophorus Andreas Fischer 1604-ben megjelent művében. A művészettörténészt különösen elgondolkoztatja az a passzus, amelyben azt olvassa, hogy a Nagy Lajos harci sátrában lévő asztalon elhelyezett Mária-kép, tehát útioltárka, az éjszakai látomás bizonyítékaképpen reggel a király mellén találtatik. A Madonna „hogy kétség ne lehessen, azon asztalon lévő Boldogságos Szűz képit a' Király mellyére teszi", aki „a Szent Képet is örök emlékezetül (ki most is ott a' kincs között tartatik) oda adá" (ti. Mariazellnek) - olvassuk Eszterházy Pál 1690-ben megjelent művében.

8 A hordozható Einzelbild valóban az itáliai trecentóban kialakult új művészeti forma, így semmi kétségünk nem lehet abban, hogy egy félalakos Madonna-kép az asztalon is lehetett elhelyezve az egyéni áhítat tárgyaként.

9 Az útioltárok azonban inkább diptichon vagy triptichon formájúak voltak. De az ágyak kárpitján is függtek festmények a 14-15.