Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PUSKÁS Bernadett: „A győzelemmel hasonnevű". Szent Miklós ikonográfiájához a 15-16. századi Kárpát-vidéki ikonok alapján

„A GYŐZELEMMEL HASONNEVŰ" SZENT MIKLÓS IKONOGRÁFIÁJÁHOZ A 15-16. SZÁZADI KÁRPÁT-VIDÉKI IKONOK ALAPJÁN PUSKÁS BERNADETT Szent Miklós myrai püspök (Patára 270 k. - Myra 341) kivételes helyet foglal el a keleti, különösen a keleti szláv vallási tudatban. Tálán Oroszföldön övezi leginkább a „legnagyobb" szentnek kijáró tisztelet, s ábrázolásai, ikonjai is ezért találhatók meg ott olyan nagy számban templomokban és magánházaknál egyaránt.

1 A fennmaradt ikonok tanúsága szerint jelentős volt a Szent Miklós-kultusz a Kárpátok bizánci rítusú keresztényei körében is.

2 A korai Kárpát-vidéki ikon szinte kizárólag a templomnak, „Isten házának ékességét" szolgálta, leggyakrabban ikonosztáz részét alkotta. A 15-16. század, illetve az azt megelőző időszak Kárpát-vidéki ikonosztázait csak rekonstrukciós kísérletek rajzolják meg, a legkorábbi fennmaradt együttesek a 17. század elejére datáltak. Ezeken már tartalmilag-formailag rögzített helyen szerepel a Szent Miklós-ikon: az Alapképsorban, az ikonosztáz (itt rendszerint négy) legfontosabb ikonja egyikeként, a Megtestesülés ikonja - az „Istenszülő a gyermek Jézussal" -, a „Megváltó" és a templom címünnepének vagy névadó szentjének ikonja mellett.

4 Az egész keleti egyházban énekelt liturgikus szövegek Szent Miklós sajátos szerepét, arculatát emelik ki életrajzából, ábrázolásainak, ikonjainak a hagiográfia elbeszéléseit követő ikonográfiája is erre kellett, hogy irányítsa a figyelmet. Különösen érvényes volt ez a Kárpátok vidékén, ahol a Szent Miklós-tisztelet alapvetően az egyházi útmutatás és elvárások nyomán alakult - az oroszok, példaként, nemcsak keresztény hagyományoktól befolyásolt Nikola-kultuszával szemben -, és valószínűleg elsősorban a Liturgia által megadott keretekben élhetett, abban a helyi egyházban, mely évszázadok óta Szent Miklóst vallja fő patrónusának.

5 Az Északkelet-Kárpátokban fennmaradt korai, 15-16. századi Szent Miklós-ikonok a következő ikonográfiái sémákat követik: - Szent Miklós püspök félalakos ábrázolása. Jobb kezét áldásra emeli, bal kezében csukott evangéliumos könyvet fog.

6 Mellette, az ikon két felső sarkában, baloldalt Krisztus, aki evangéliumos könyvet tart, jobboldalt az Istenszülő félalakja is előfordulhat, aki az omofort, a püspöki méltóság jelvényét nyújtja Miklós felé.

7 - Szent Miklós püspök egész alakos ábrázolása. Ádó jobbal, bal kezében nyitott evangelionnal.

8 - Szent Miklós püspök egész alakos ábrázolása az életéből vett jelenetekkel. A 15-16. századi Kárpát-vidéki ikonfestészet csak a legnépszerűbb szentek életét mutatja be külön jelenetekben az ikon szegélymezőiben (icjieftua = bélyegek). Az ikonok így Szent Demeter nagyvértanút, Kozma és Dámján ingyenorvosokat, egyetlen egy női szentet, Paraszkeva vértanúnőt ábrázolták az életükkel (SHTHC) és Szent Mihály főangyalt cselekedeteivel (^erana) . Az összetett, életrajzzal kiegészített kompozíciók közt az Aapképpé kiemelt Szent Miklós-ábrázolások a leggyakoribbak. A „Szent Miklós az életével" ikonon a szent mindig keleti püspöki viseletben - sztichárja (inge), epitrachelionja (stólája) felett keresztekkel díszített felonban (palástban) és omoforral, oldalán hypogonáttal - áll az ikon középső mezejében. A hagyomány által lejegyzett prototípust idézi „portréja": aszketikus arcvonások, magas, kopaszodó homlok, rövid szakáll. Feje fedetlen. Jobbját áldásra emeli, baljában nyitott evangelion, „Monda az Úr. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, a farkast látva [elfut]" (János 10, 11-12) idézettel.

10 A középmezőt körülvevő keretsávon kétoldalt és alul általában 10-12 jelenet helyezkedik el, melyek vízszintesen, balról jobbra olvashatók kronológiai sorrendben.

11 A felső két sor két-három jelenetben összefoglalja a szent életútjának első felét.

12 Miklós 270 körül született a likíai Patarában, idős keresztény szülők egyetlen gyermekeként. A hagyomány szerint a már anyja méhében Istennek kiválasztott fiú élete első perceitől kezdve vállalja feladatát, a Születését ábrázoló jeleneteken a fürdetett csecsemő hirtelen csodás módon imádkozó kéztartással feláll a medencében.

13 A legenda hozzáfűzi, hogy belső sugallatra a gyermek böjti napokon, szerdán és pénteken csak egyszer szopott, kis korától készülve a fegyelmezett, hitvalló életre. A 3-4. század egyre általánosabbá váló keresztény gyakorlatának megfelelően Szent Miklóst csecsemőként keresztelték meg, Keresztelését a szokásos Bemutatás a templomban-jelenetek ikonográfiája nyomán festették meg.

14 Az orosz Szent Miklós-ikonográfiában ismert további gyermekségtörténeti jeleneteket elhagyva, a nyugati ikonográfiában kiemelt fontosságú ifjúkori csodatétele helyett (A szegény nemes három leánya) a Kárpát-vidéki