Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez
mek - pilaszterek, alakokkal benépesített fülkék és egyéb díszek - borítják, mennyezetét pedig egy Olümposzi jelenetet ábrázoló alakos díszítmőny fedi. A kor bevett szokása, mely szigorú különbséget tett a figurális és az architektúra-festők között, arra a feltételezésre vezetett, hogy Bibiena ebben az esetben Anton Schmidttel működött együtt. Köztudott, hogy az akadémia élén Schmidt tanulmányevei alatt Jacob van Schuppen (1670 Fontainebleau [?] -1751 Wien) portré- és figurális festő állt. Giuseppe Galli Bibiena és Anton Schmidt közös tevékenysége bizonyított a bencések egyik bécsi templomának - az ún. Schwarzspanierkirchének - külső és belső díszítésénél is. 1739-ből származik Schmidt akvarell-terve a templom befejezetlen homlokzatának dekorációjára az említett év őszén történő felszentelése alkalmából. Visszatérve az ebenthali kastély termében lévő dfczftmény figurális részének megformálásához, egyértelműen kimutatható a párhuzam a szentantali (Antol) Koháry-kastély lépcsőházának későbbi mennyezetfreskóival, amint ezt majd még részletesebben kifejtjük. További, időben egymás utáni adatok megerősítik Schmidt ausztriai működésének folytonosságát. 1742-ben „Accad. Maller Anton Schmid" szerződést kötött a bécsi ún. Kurhaus (Domherrnhof) kápolnájának főoltárára szánt. Szűz Mária eljegyzését ábrázoló festmény elkészítésére. 1 Nem érdektelen, hogy ennek a Szent István-dóm plébániájához tartozó épületnek a homlokzata néhány közös jegyet mutat Johann Enzenhofer építkezéseivel, aki többek között a szentantali kastély építésze is volt. Schmidt oltárképe alakjainak típusaival az ún. Wiener-Schmidt 1727-ben festett „Szűz Mária születése" oltárképét juttatja eszünkbe a klosterneuburgi kolostortemplomból; 1 a figurális jelenet hátterének kompozíciós megoldásához - a művész számos képére oly jellemző festett architektúrához - pedig Giuseppe Galli Bibiena szolgált tanulsággal. Schmidt bécsi tartózkodásának eddig ismert utolsó adata a Szent István-dóm anyakönyvi bejegyzése, ahol 1743 januárjában Christian Putz-cal együtt Martin Rautteschler bambergi szobrász esküvőjén tanúként szerepel. 15 Anton Schmidt működésének kezdete Szlovákia területén a legújabb adatok szerint az 1745-47-es években bizonyított, amikor a sziléziai Dolní Benesovban született Stanetti Dénes szobrásszal működött együtt a hegybányai hieronymiták templomában. 16 Amint már korábban rámutattunk, 17 egyértelműen neki tulajdonítható a „Szent Anna tanítja a gyermek Szűz Máriát" oltárkép, mely kultúrtörténeti szempontból értékes bányaművelési berendezéseket és üzemi épületeket is megjelenít, és további két alkotás a mellékoltárakon: Nepomuki Szent János képe, mely Martin A tómon te azonos című, a timelkami templomban lévő kompozícióját,variálja, illetve Johann Georg Schmidt művét az ausztriai Maria Taferl zarándok-templomból, 18 valamint a Jeromos-rend megalapítóit, Szent Jeromost és a pisai boldog Pietro Giambacurt-t ábrázoló kép. Nyilvánvalóan a műhely közreműködésével készült Szent Arnulf (?1 minőségileg gyengébb festménye a hódoló szerzetesekkel. 1 Valószínűleg ezzel egyidőben - az 1740-es évek végének nyári hónapjaiban - dolgozott Schmidt 1744-51 között Perger Ferenc jezsuita páter, valamint az uradalom kezdeményezésére, az ún. Scharffenbergen épített Selmecbányái Kálvária 20 három templomának díszítésén. A középső „Scala Sancta"-templom freskóinak eredeti részei, illetve, amelyeket az 1960-as évek végén végzett helyreállításakor 2 nem rekonstruáltak, az .Angyalok koncertje", valamint a krisztológiai ciklus jelenetei, és az ebenthali freskók összehasonlítása megerősíti az általunk, Garas Klára és Jozef Medvecky által már korábban is jelzett hipotézist Schmidt szerzőségét illetően. 22 Az ismétlődő fiziognómiák, melyeket a bécsi „Kurhaus" oltárképéről is ismerünk, a szemhéj jellemző megformálása, valamint a drapéria redőzete alátámasztják azt a feltevésünket, hogy Schmidt részt vett a felső, német templom díszítésén is. A falfestmények itt egyben az oltár menzáján elhelyezett Keresztrefeszítésszoborcsoport hátterét alkotják. A papokat, katonákat, a bámészkodó tömeget és a két zsánerjellegű vándort - dudást és a Pierrot-t - is megjelenítő bibliai történetet a festő a Selmecbányái táj konkrét környezetébe helyezte a Kálvária látképével. A templom oldalfalain lévő „Krisztus siratása" és „Krisztus sírbatétele" jelenetek angyalfigurái egyértelműen Schmidt szerzőségéről tanúskodnak. Az angyalokkal körülvett Megváltó alakja a kupola freskóján Tróger „Krisztus feltámadása", illetve „Krisztus diadala a halál és a pokol felett" vázlatának változata, melyet a bécsi akadémia festő-osztályában használtak „model ideato"ként az oktatásnál. 23 Ha azonban fontolóra vesszük Schmidt tanulmányi időszakát a bécsi akadémián, arra a véleményre jutunk, hogy inkább Tróger vázlatának kivitelezését ismerte St. Andra an der Traisen templomában, az 1730/31es évekből. 24 A Kálvária szlovák hívőknek szánt alsó templomának freskóit, melyeknek ma már csupán egy részük látható, szintén Anton Schmidtnek kell tulajdonítanunk. Szerzőségét alátámasztja szoros kapcsolata Koháry gróffal, az ebenthali és a Selmecbánya szomszédságában található szentantali kastély tulajdonosával. Korabinszky korábban említett feljegyzése szerint feltételezhető, hogy anyagilag a gróf is támogatta a Kálvária építését. A privigyei (Prievidza) piarista templom építési naplója 25 az 1748-as év kezdetével szolgál adatokkal egy festőről, aki - amint az a további bejegyzésekből kitűnik - Anton Schmidt, akkoriban németprónai (Nemecké-Nitrianske-Pravno) lakos volt. Tényleges működése itt 1749-ben Calasanzi Szent József, a rend megalapítója képének elkészítésével kezdődött. A következő évben a szentély falfestményeivel folytatta munkáit, ám azokon állítólag csakhamar repedések mutatkoztak és lehullottak Ezt az elégtelenséget, noha talán konstrukciós hiba idézte elő, a festőnek tulajdonították, s ez egy másik művész, a lengyel származású Bujak-Bopovszky (sic!) meghívásához vezetett Bécsből 1751-ben, „aki átvette a festészeti munkálatok vezetését, és megfestette az új boltozati jeleneteket és az oltárképek többségét". 26 Bopovszkyt maga Schmidt hívta ide, s a továbbiakban együtt dolgoztak. Amint a következő bejegyzésekből kitűnik, kapcsolatuk baráti volt. 27 Ezért talán Bopovszky meghívása a privigyei templom munkálataihoz Schmidt túlságos elfoglaltságával is magyarázható egyéb sürgős megrendelések, egyrészt Koháry gróf megbízatása (a szentantali kastély díszítése) miatt, másrészt különféle munkák megvalósítá-