Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez

sával kapcsolatban, amelyek összefüggtek az uralkodó 1751-ben esedékes látogatásának előkészületeivel a bányavárosokban. A Bopovszky halálát (1754) követő években Schmidt folytatta az időközben felszentelt templom díszítését. Átadta az utolsó két mellékoltár képeit: a Tizennégy segítőszent és Szűz Mária a „pestis-védőszentekkel" festményeket, valamint 1756-ban befejezte a kórus kifestősét. Korábbi előképek alapján elkészítette a privigyei piaristák mecénásainak portréit is: Pálffy, született Khuen Franciska grófné és férje, gróf Pálffy Pál nádor arcképét.

28 Anton Schmidt sokoldalú működését Szentantalban, Koháry gróf szolgálatában a kastély főszárnyának udvar felőli falán lévő timpanon freskóján található felirat az 1744-es, illetve az 1749-es évre datálja. Az ebenthali Zeusz-alakkal megegyező Jupiter, valamint az ottani Hérához tipológiailag közel álló Júnó, a Nap jelképes alakjának fiziognómiája, mely Paliasz Ahéné figurájával azonos, s további hasonlóságok megerősítik Schmidt eddig kétségbevont szerzőségét a kastély díszlépcsőházának pompás freskóival kapcsolatban, melyek a központi, stukkóval keretezett kompozícióban a Nap és Éj fölött uralkodó Jűnót ábrázolják, a négy kisebb, átlósan elhelyezett képmezőben pedig a négy elem allegóriáját.

30 A kastélykápolna enteriőrjének sértetlen kifestésé, mind az Ó- és Újszövetségből vett jelenetekkel, az Egyház allegóriájával, a zenélő angyalok kórusával, az egyházatyák és evangélisták alakjával a boltozati csegelyen, Szent József mint nevelőapa és Xavéri Szent Ferenc alakját ábrázoló grisaille-festménnyel az oldalfalakon, mind a „Szűz Mária mennybevétele"-oltárkép az összes, Schmidt festői előadásmódjára jellemző jeggyel rendelkezik.

31 Schmidt az első emeleti rokokó szalon falainak festett tapéta-díszítésével is hozzájárult a kastély dekorációjához, melyet részben francia metszet-mintaképek alapján készített, valamint a kandallóellenző képével, mely egy kovácsműhelyből vett zsánerjelenetet ábrázol. A császár, Lotharingiai Ferenc 1751-ben várt látogatása a közép-szlovákiai bányavárosokban, mely a bécsi udvar érdeklődését bizonyította a környék nemesfémeinek eredményes kitermelése és bányavállalkozásai iránt, megindította a helyi bányászat méltóságteljes reprezentálására, valamint az uralkodó nagyszabású fogadtatására irányuló széleskörű előkészületeket. Ezzel kapcsolatban Schmidtet különféle megrendelésekkel halmozták el, díszkapuk tervezésétől és kivitelezésétől kezdve a Selmecbányái templomok új oltárképeinek elkészítésén át a kamaragrófok és méltóságok arcképeiig, melyek a kamaragrófsági főhivatal galériáját egészítették ki. Megbízatása a diadalkapuk tervének elkészítésére nyilvánvalóan a Giuseppe Galli Bibienával való együttműködése folyamán szerzett tapasztalataiba vetett bizalom jeleként történt. Ezeket az ideiglenes, ünnepi alkalmakra szánt építményeket, melyeket kevésbé tartós, a színházi dekorációkhoz hasonló anyagokból - fából, stukkóból, kartonból vászonból és egyebekből - készítettek, rendeltetősük betöltése után ledöntötték. Ezért a fennmaradt tervek alkotójuk művészi érzékének és ötletgazdagságának annál értékesebb bizonyítékai. A II. József császár és kíséretének későbbi, 1764-es látogatására készített tervekkel együtt jelenlegi ismereteink szerint Körmöcbányán (Kremnica), Selmecbányán és Bécsben nyolc ilyen „projektum" maradt fenn. Az a tény, hogy a műveit csak ritkán szignáló Schmidt többet közülük jelzéssel látott el, arról tanúskodik, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a művész ennek a működősi területnek. Schmidt egyik legszebb tervét, amely Lotharingiai Ferenc császár tiszteletőre kőszén állt a kivitelezősőre, az utóbbi időben azonosítottuk Bocs Városi Történeti Múzeumának gyűjteményében.

32 A vázlat oszlopos építészeti konstrukciót ábrázol, részben kannelurás oszlopokkal és korinthoszi oszlopfőkkel, közepén fves portikusszal. A szerkezetet angyal- és a tört párkány egy-egy szakaszán elhelyezett allegorikus figurák zárják le. A művész a fölső szint erkélyeire bányászegyenruhás zenészek alakját tervezte. Az oldalsó lépcsőfeljárókon, amelyek jobbról és balról az enteriőrbe vezetnek hasonló egyenruhákba bújtatott, hármas csoportokba rendezett ifjak kartusokat tartanak az odaillő feliratokkal. Az őpftmény mindkét oldalán allegorikus alakok állnak talapzatokon: az egyik füstölővel ős Isten szemével „THURA DEO", a másik a „CTJRA 1MPERIO" felirattal. Az efemer építmény fölött lebegő fellegek középpontjában Mária Teréziát ábrázolta a festő az őt megillető koronázási jelvényekkel, négyfogatos aranyhintóban, diadalmenet közben. A fölötte szálló birodalmi sas Lotharingiai Ferenc császár portréját, és a jeligéjét kifejező „DEO ET IMPERIO" feliratos szalagot tartja a csőrében. Az ünnepi eseményt az angyalok és az allegorikus figurák adják hírül: az egyik oldalon Neptun alakja van elhelyezve, aki az aranyforrást biztosítja, a másik oldalon a bányászatot és a kovácsmesterséget Vulkán, a tűz ős a kovácsok istene képviseli. A jelenetet Merkur alakja tetőzi be, aki a császár érkeztét hirdeti: „Caesar a Dest: fLores Cite Montes" - a kronosztikon az 175 l-es évszámot adja. A Makkábeusok könyvéből és az Ószövetségből, a Zsoltárok könyvéből, Ovidius Átváltozásaiból, Vergilius Aeneiséből ős más klasszikusoktól vett számos idézet a császárt ős Mária Teréziát dicsőíti, mint pl.: „QUAE SORS - MONTTCOLAS TERRESTRIA NUMINA VISUNT" (Mily sors - a földi istenségek meglátogatják a hegyek lakóit), vagy pl. a császár portréjától Mária Terézia hintájáig vezető felirat: „RESPLENDERUNT MONTES ab EIS" (Felderültek a hegyek tőlük). Más feliratok azt a kívánságot fejezik ki, hogy legyen gazdag a nemesfém-kitermelés, pl.: ,ATJRATTS NUSQUAM DESIT - MEA MONTTBUS URNA" (Az aranyhegyeknek sose hiányozzék a korsó), vagy: „DIY DENT ARGENTO TUMEANT MEA VISCERA et AURO" (Adják az istenek, hogy belsőm mindig telve legyen arannyal ős ezüsttel).

33 A feliratok és idézetek sokaságát bizonyára egy nagy műveltségű, a klasszikus irodalomban és a Szentírásban egyaránt járatos tudós

34 állította össze, de a díszkapu terve bizonyítja a festő művészi alkotóképességét is, aki feladatát jónak mondható professzionális színvonalon oldotta meg. Amint azt Korabinszky feljegyezte,

35 Körmöcbányán a császár tiszteletére, aki a „Glantzerstolle" bányába is leszállt, emlékérmet verettek, előlapján az uralkodó képmásával, hátlapján bőségszaruval. Az egyik további, a körmöcbányai Érem- ős Medalion-múzeum gyűjteményében lévő diadalkapu-terven

36 az oszlopos tektonikus konstrukció bejáratát imitált tárnanyílások szegé-