Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

POSZLER Györgyi: „Kisvárosi és falusi Mária-oltárok". Adalékok a szmrecsányi főoltár mesterének működéséhez

Gábriel felé, kezeit Szepeshelyen és Nagyszalókon a sokszor visszatérő jellegzetes mozdulattal emeli imára. Ez az alak nem a szmrecsányi és a felkai Máriák leegyszerűsített, gyengébb másolata, noha a típus alapvető egyezése és bizonyos - a metszetektől eltérő - részletek, mint ruhájának Szepesszombat kivételével mindenütt visszatérő mustrája, szorosan összekötik őket. A festők más előképet követtek. Mintájuk ES mester Lehrs 13. számú lapja. (4. kép). Gábriel alakja és minden képen hasonló mozdulata is ezen metszet megoldásához áll a legközelebb.

13 Ez utóbbi három oltáron visszatérő elem az olvasópult fölé akasztott függöny, mely megváltoztatja a szoba terét. Szepeshelyen és Nagyszalókon ez a Vizitáció jelenetek kapu arhitektúrájának részletformáit követő építménnyé, funkcióját tekintve baldachinná alakul. A gótikus építészeti elemek felhasználásával a festmények a grafikai előképekhez kerülnek közelebb, a Mária fölötti baldachin gondolata azonban a szmrecsányi képről ered. Az ottani drapéria ugyanis - az itt megfestett kőépítményekből visszakövetkeztetve - szintén baldachin funkciót tölt be. A szepesszombati Angyali üdvözlet kompozíciója gazdagabb, egyéni megoldásokat is mutat. Ikonográfiái jellegzetességeként tárgyalja a szakirodalom

14 a Gábriel mondatszalagjáról lógó három, oklevéltanilag is valósághű pecsétet, ami a Szentháromságra utal. Ez az elem a szepeshelyi és nagyszalóki képeken Mária imakönyvének három könyvjelzőjével cseng össze. A nagyszalóki és a szepeshelyi képek sok apró részlettel is bizonyíthatóan a felkai és a szmrecsányi jelenetek ismeretében készültek. Kötődéseik és gyenge kvalitásuk ellenére is az adott mintákkal önállóan gazdálkodó kompozíciók. A Szentlélek galambja mellett például egyedül Szepeshelyen jelenik meg Gábriel feje fölött a Kisjézus lebegő alakja, mely ES mester (Lehrs 9.) metszetének használatát bizonyítja. A Jézus születését bemutató jelenetek minden oltáron azonos képsémája jobban kötődik egy mintát adó metszethez, ha nem is egy lap átvételével alakították ki. Legjobb bizonyítéka ennek a jeleneteken azonos módon ábrázolt építészeti környezet, melynek a Lehrs 22. számú lap az előképe (5. kép). A metszeteken kváderekből épült, félig ép boltívben végződő falmaradvány látható - mögötte még egy alacsonyabb -, amelyet ácsolt féltető deszkafallal köt össze. Ez az istálló, melyben Szent József áll. A festményeken ugyanezekből az építészeti elemekből más tér alakul ki. A részletformáiban pontosan megismételt két kőfal között van az istálló meglehetősen bizonytalan tere, ahová félköríves ablakon át be is lehet látni. A metszet féltetője a megváltozott építményhez alkalmazkodva nyeregtetővé alakul. A legkövetkezetesebb a szepeshelyi festő, aki ES mester (Lehrs 18.) lapjáról másolva kivágott fatörzzsel támasztja alá a tetőt, a többi festmény építészeti zavarával szemben statikai biztonságot adva neki. Ehhez a grafikai mintától eltérő térértelmezéshez mindegyik oltárkép ragaszkodik. A festmények kompozíciója a 22. számú grafikai lapnak megfelelően mindenütt több, nem egészen összhangba hozott, egymás mellé sorolt részletből áll. A metszeten a kép szinte két külön egységre bomlik: Szent Józsefnek az istállóban mozgó alakjára, valamint Mária és Jézus csoportjára. A két egységet sem a cselekmény, sem a lépték nem fűzi egybe. Szent József a festmények egy részén is idegen testként épül be a kompozícióba. A fal félköríves ablakában megjelenő feje Szmrecsányban és Malompatakon egy máshonnan kölcsönzött részlet itteni felhasználásának hat. Feltűnő aránytalansága az építményhez és Máriához képest, a szepesszombati oltáron pedig térbeli helyzete is teljesen bizonytalan. A nagyszalóki és a szepeshelyi képek más mintát követnek. Szent József térdelő, gyertyát és botot tartó alakja, amely a két festményen egymásnak szinte tükörképe, nem idegen test többé, hanem beépül a kompozíció egységébe. Jó előképe ES mester - Lehrs 21. számú - metszete, ahonnan a festő Szent József fejtípusát, ruházatát, tartását és a gyertyát tartó kezet is másolhatta. A legkvalitásosabb, festőileg legjobban átgondolt a szmrecsányi kép. Mária alakját elemezve jól bizonyítható, hogy ezt igyekeztek másolni a hozzá legszorosabban kötődő malompataki, felkai és szepesszombati jelenetek. A szmrecsányi Mária megnyúlt, felsőtestével enyhén előredőlő, fejét lehajtó alakjának, a köpenyek lágy ívben hajló, változatosan vezetett vonalának és a földön, a köpeny csücskén fekvő Jézuskának előképe megegyezik az építészeti környezetnek mintát adó metszettel. A pontos másolás szándékával kapcsolódik ehhez a képhez a malompataki. Feltűnő azonban a formák egyszerűsödése, a minőség gyengülése. A szepesszombati festmény részletekben gazdagabb, ugyanakkor térviszonyait tekintve - ahogy ezt Szent József alakjánál is láttuk - kevésbé letisztult kompozíció. Zsúfolttá teszik a teret a sehol máshol nem szereplő felhőben lebegő angyalok.

16 Mária alakja a szmrecsányihoz nagyon hasonló, a köpenyek redőrendszere szinte azonos. Az ügyetlenebb vonalvezetés a kvalitásbeli különbségről, a lágyabb, kerekebb formák talán korábbi stílusfokról tanúskodnak. Festői minőségében talán a felkai kép áll a legközelebb a szmrecsányihoz. A másolás szándéka itt Mária alakjának, ruházatának részletein, Jézuskán és az állatalakokon éppúgy tetten érhető, mint Malompatakon. Mária felsőteste azonban erőteljesebben előredől, a köpeny így válláról lecsúszik, és kissé mereven a derék magasságától omlik le. Láthatóvá válik Mária széles mozdulata, amint kezét éppen mellén keresztezi. Ezzel a részlettel a felkai festő igen közel kerül a mintát adó metszethez, ahol Mária alakját, tartását meghatározza ez az ott még befejezetlen, széles mozdulat. Ugyanezt a mozdulatot és lecsúszott köpenyt látjuk viszont a sokkal gyengébb szepeshelyi és nagyszalóki oltárokon. A megoldás itt is következetes, noha Mária tartása megváltozik: nem hajol előre, hanem testével, törzsével a néző felé fordul, fejét enyhén oldalra billenti. Távoli mintáját a 21. számú metszeten találjuk meg. A két Mária, a két Józsefhez hasonlóan, szinte tükörképe egymásnak, a két festmény minden részletét tekintve igen hasonló. Mégsem egyszerűen másolatai egymásnak. Új, egyik tárgyalt festményen sem szereplő, önálló, kombinatív metszethasználatra utaló részletekkel gazdagítják a kompozíciót. Megfigyelhető ez a szepeshelyi képen az istálló építményén, a pásztoroknak megjelenő angyal részletén

17

, vagy a bepó-