Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
POSZLER Györgyi: „Kisvárosi és falusi Mária-oltárok". Adalékok a szmrecsányi főoltár mesterének működéséhez
lyált Jézuska ábrázolásán, a nagyszalóki képen pedig az istálló félköríves ablakában látható két állaton (6. kép). Ez az ES mester (Lehrs 23.) metszetén szereplő részletnek egészen pontos átvétele (8. kép). Ugyanígy jelennek meg az állatok a negyedik, minden elemzett oltáron visszatérő jeleneten, a Három királyok imádásán. Ez a jelenet is mind kompozícióját, mind részletmegoldásait tekintve ES mesterhez kapcsolódik. A Lehrs 27. számú lap kínálkozik a leginkább az összevetésre. Az alakok környezete ott a születés jelenetével megegyezően az istálló, benne Szent József, gyertyával a kezében és az állatok. A cselekmény színhelye a festményeken is megegyezik az előző jelenetével. A festők azonban nem a grafikai mintát, hanem a születés jeleneteken a 22. számú lapot felhasználva saját maguk megteremtette épületet másolják. Egyszerűsítik azt, a részletformákhoz azonban - minden festő a saját megoldásához - ragaszkodni igyekszik. A 27. számú grafikai lapon Mária, ölében Jézussal, az istálló mellett fogadja a királyokat. A festményeken a történés - szintén az előző megoldáshoz ragaszkodva - a kép előterébe, az építmény elé kerül. Itt azonban sokkal több alakot kellett elhelyezni ebben a szűk sávban, a kompozíciók ebből adódóan sokkal zsúfoltabbak. A grafikán Mária a földre tett párnán ül. Fejét oldalra billenti, lefelé, az ölében ülő gyermekre néz. A legjobban a szmrecsányi, szepeshelyi és nagyszalóki 18 táblák kötődnek e metszethez. A többi festmény bizonytalan megoldásaival szemben ezen a három képen - egymáshoz nagyon hasonlóan - Mária biztosan ül, az öléből dúsan leomló redők kellő stabilitást adnak alakjának. A malompataki és felkai Máriák jóval egyszerűbbek, gyengébbek. A szorosan bepólyált Jézuska visszatérő alakja, mely a metszettől eltérő elem, a szmrecsányi, felkai és malompataki oltárokat fűzi egy csoportba. A grafikai minta gyermekalakjához a szepeshelyi és nagyszalóki képek állnak közelebb. A királyok térbeli elrendezését vették át a festők ES mestertől. Ezen a visszatérő alapsémán kívül azonban csak néhány részlet emlékeztet rá. így a térdelő, kopasz, ugyanakkor a metszeteken szakálltalan Menyhért király mozdulata, mellyel a ladikot Jézus felé nyújtja, miközben koronáját Mária elé, a földre tette. 19 Ilyen Gáspár jellegzetes, magyarázó kézmozdulata is, amely a szmrecsányi, felkai és nagyszalóki képeken követhető. Ezeken az ábrázolásokon Gáspár Boldizsárra néz, neki szól. A nagyszalóki képen - egy másik, a Lehrs 24. számú lapot követve Boldizsár felemelt mutatóujjal válaszol is, a királyok beszélgetnek.^° A Királyok imádását ábrázoló képek közül is a szmrecsányi a legkvalitásosabb. A szereplők itt, a metszethez hasonlóan, valóban térben komponált csoportot alkotnak; de bizonyítható ez az arcok modellálásával, a drapériák gazdag, jól megoldott redőkezelésével is. Hozzá a felkai kép áll a legközelebb (7. kép), amin a pontos másolás szándéka érthető tetten. A következő láncszem a malompataki kép lehet, ahol már nemcsak a lemásolt formák minőségének a romlása figyelhető meg, hanem bizonyos részletek megváltoztatása, egyszerűsítése is. 21 A kvalitás tekintetében a kép a felkai mellé állítható. A szepeshelyi és nagyszalóki festmények mind a részleteket, mind a művészi minőséget tekintve nagyon hasonlítanak egymáshoz, és minden kötődésük ellenére határozottan eltérnek a fenti csoporttól. Mária és Jézuska megformálása és Menyhérttel való kapcsolata a metszetnek az előző képeknél hűségesebb követéséről tanúskodik. Ez a szmrecsányi megoldáshoz közelíti a képeket. Más részletek, mint Menyhért fejtartása, ruházata, vagy Gáspár kalapja Malompatakhoz hasonlatosak. Az arcokon, a ruhák primitivizálódó redőrendszerén azonban jól megfigyelhető a kvalitás gyengülése. A szepeshelyi Mária jól megoldott alakja elüt a két kép többi részletétől. A négy jelenet részletes elemzésével fontos ismeretekhez jutottunk a grafikai lapoknak az egyes képekhez történő felhasználási módjára, és ami még fontosabb, a „falusi és kisvárosi Mária-oltárok"-at sorozatban gyártó műhely munkamódszerére vonatkozóan. A festőknek nyilvánvalóan rendelkezésre állt ES mester metszeteinek valamilyen gyűjteménye. A művészi minőséget tekintve a legjobb szmrecsányi főoltár képein több, általában azonos tárgyú grafikai lap felhasználásával, azoknak az adott feladathoz, formátumhoz, a festő tehetségének megfelelő adaptációjával, kialakul egy képséma. A Vizitáción ezt egy metszet szinte pontos átvétele adja meg. A többi esetben a komponálás önállóbb. A Jézus születése jelenetek, és ezt másolva a Királyok imádása képek is még inkább egy. metszethez kötődnek. Az Angyali üdvözleten azonban jóval több mintából válogatnak a festők. Ezeket a szmrecsányi oltáron kialakított képsémákat, mint készen kapott vázat, a műhely festői a csoporthoz tartozó összes oltárnál felhasználták. Egyes elemeket hozzátettek vagy elvettek, de a képek közti eltérések csak részleteket érintenek. Ezek a szmrecsányi megoldástól eltérő részletek a bizonyítékai annak, hogy a sorozatban készült oltárokon dolgozó festők mindegyike a készen kapott séma felhasználása mellett maga is közvetlenül ismerte és alkotó módon fel is használta a mintának tekintett grafikai lapokat. Másrészt, az egyes képek közti eltérések mutatják, mely oltárok állnak közelebb egymáshoz, illetve melyek között nagyobb az eltérés, a kvalitásbeli különbségek pedig következtetni engednek arra, hogy az egymáshoz közelebb állók közül melyek az „elsődlegesek", a többinek is mintát adók, és melyek a későbbiek, a másolás szándékával fellépőek. A visszatérő jelenetek elemzése alapján a szmrecsányi és az azt másolni igyekvő felkai és malompataki oltárok tűnnek egymáshoz nagyon közelinek, a szepeshelyi és nagyszalóki oltárok egy másik együttest alkotnak, míg a szepesszombati, a sok önálló részlettel, külön helyet foglal el. A fenti elemzés folytatása, kiterjesztése az oltárok egészére - a többi festményre, szoborra, faragványra és az asztalosmunkára is - az abból kirajzolódó, immár a művek egészére vonatkozó kép alapján lehet megkísérelni az oltárok egymás közti időrendjének tisztázását, esetleg egyes mesterkezek elkülönítését. Az összes felhasznált grafikai lap ismerete pedig fontos támpont lehet az oltárcsoport datálásához is.
