A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Bodnár Éva: A spanyol-magyar művészeti kapcsolatok a XIX. és XX. században

A SPANYOL-MAGYAR MŰVÉSZETI KAPCSOLATOK A XIX-XX. SZÁZADBAN* A magyar művészet, mind hazánk földrajzi helyzeténél, mind történelmi adottságainál fogva a XIX. sz. elején főként itáliai és osztrák, majd a század második felében a német - München, Düsseldorf -, a század végén pedig a francia művészettel volt szorosabb kapcsolatban. Néhány érdekes jelenségre mégis felfigyelhetünk, melyek áttételesen vagy közvetlenül, de a spanyol művészet hatására utalnak. Nemzeti művészetünk kibontakozása, feléledése, virágzása - a XVI-XVII.-századi 150 évig tartó török uralom és a Habsburgok ellen a XVIII—XIX. században vívott szabadságharcok után — a XIX. század folyamán következett be. A század közepétől kezdve először festőink vívtak ki európai elismerést a művészeti élet nagy centrumaiban: Bécsben, Rómában, Münchenben, Párizsban, majd a század második felében, Budapest nagyarányú építkezései során építészeink is az élvonalba kerültek. A magyar építészek olasz, osztrák, német iskolázottsága, alkotásaikban a görög-római művészet és a reneszánsz formavilágának hatása mellett igen érdekes jelenségre figyelhetünk fel: a hispán-mór elemek alkalmazására a magyar romantikus-eklektikus építészetben. A kor exotikumra hajló divatának egyik különleges hazai megnyilvánulása Lechner Ödön építészeti formanyelvében jelentkezett. Lechner Ödön egyik legeredetibb, sajátos elemeket felhasználó épülete a budapesti Iparművészeti Múzeum. Ezen a magyar népművészet díszítő- és formamotívumait alkalmazta, keleti és főleg hispán-mór építészeti formák kíséretében komponálta és modern épületszerkezetével, festői tércsoportosításával a korszerű építészeti törekvéseket is megvalósította. — Az Iparművészeti Múzeum hazánk ezeréves fennállásának ünnepére 1986-ra a millenniumra készült el. Egy érdekes összevetés kínálkozik Lechner Ödön művészetével kapcsolatban: Antoni Gaudi művészete. Mindkettőjüknél megvan a népművészet motívumainak építészeti díszítő elemként való felhasználása. A színes, játékos, felületi megoldások hasonlatossága is önként kínálja ezt az analógiát. Életkor szerint is közel álltak egymáshoz, Antoni Gaudi 1852-1926-ig élt, Lechner Ödön 18451914 között. Vajon ismerte-e Lechner Gaudi művét? Megemlítek még egy jelenséget, mint a szecesszió romantikus hullámát, mely a francia Facteur Cheval épületeiben jelentkezett, szintén spanyol-mór elemek revelációjában. *XXIII. nemzetközi művészettörténeti kongresszuson Granadában 1973. szeptember 7-én elhangzott előadás A hazánktól távol fekvő Ibériai félszigetre kevés művészünknek sikerült eljutnia még a múlt században. A kezdeményezés Kovács Mihály (1818-1892) neves arckép és történelmi festőnk nevéhez fűződik, akit nyugtalan vére mindig új benyomások, ismeretlen világok felkeresésére ösztönzött. Már 1840-es években megismerte Itália gazdag múzeumait, bejárta Ausztria, Németország városait, 1856-tól Párizsban töltött egy esztendőt, Angliába is ellátogatott. 1860-as évek elején kezdett el spanyolul tanulni, 1863 novemberében kelt útra Spanyolország felé. Milánót, Genuát, Marseillet, Barcelonát, Valenciát, Malagát, Cadizt érintve Sevüla volt első nagyobb állomása. Fél évig tartózkodott itt, főleg Murillot tanulmányozta és másolta. „Itt van — szerintem — az ő legszebb képe: San Francisco szeretete az Üdvözítőhöz" — üja Önéletrajzában. Sevillai életének érdekes leírását olvashatjuk naplójában. Sevillából Lisszabonba, majd Gibraltáron át az afrikai Tangerbe rándul ki, viszszafelé jövet Granadában és Cordovában áll meg csodálattal a mór építészet emlékei előtt, s innen jutott el 1864 nyarán Madridba. Rajzai ebből az időből elvesztek, pedig számuk tekintélyes lehetett. Jó kvalitású, itáliai aquarelljei, rajzai alapján — melyek megmaradtak — különösen sajnáljuk, hogy a spanyolföldi vázlatkönyvét nem ismerhetjük. Madridban br. Werthern porosz követ és gr. Crivelli osztrák követ látta el először portré megbízatásokkal. Az arcképfestés mellett szorgalmasan másolt a Prado gazdag gyűjteményében. Ez időből valók legszebb Velázquez másolatai. Ekkor kötött ismeretséget, majd barátságot a képtár igazgatójával, Don Federigo de Madrazóval. Kovács Mihályt széles európai kulturáltsága, komoly művészettörténeti ismerete méltóvá tette a vele egykorú festő-igazgató barátságára. Madrazo a Prado katalógusának szerkesztésébe is bevonta, több vitás kép szerzőségére vonatkozóan véleményét is kérte, így például az addig Rubens művének tartott Szt. Katalinról Kovács Mihály megállapította, hogy Van Balén másolta Rubens után, vagy egy másik, addig Giorgionenak tartott képről, hogy Tizian műve. Önéletrajzában olvashatjuk: „1866-ban az öreg német Wagen is megkérdeztetvén, ugyanazon mestereket nevezé meg; azért és más képek bírálásáért neveztettem ki okleveles levelező tagjául a madridi San Fernando Akadémiának.. 2'

1 Ilyen megtiszteltetés először ért magyar művészt. Kovács Mihály életére más téren is döntővé vált madridi tartózkodása: feleségét is a Pradóban ismerte meg. Erről így ír Önéletrajzában: „ . . . ezen múzeumban