A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)
Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában
kivitelezett mennyezetképen, Canon monumentalitásra törő szándékát dokumentálja, elárulja művének tudatos beillesztését az építészeti keretbe. A képben helyes alulnézetről aligha beszélhetünk; alsó része még ugyan erősen a földhöz tapad, de a lebegésben, az erővonalak szabad emelkedésében mégis igazi mennyezetkép. A Kunsthistorisches Museum lépcsőháza mennyezetképének három terve közvetlenül az előbbi mű kompozíciós sémájához kapcsolódik (36 a, b, c kép). Az új vázlatok szervesen csatlakoznak a Naturhistorisches Museum képéhez. Kronológiai sorrendbe állítva őket látjuk, hogy a későbbiek a korábbi változatok hallatlan céltudatos továbbfejlesztései. A „Földből" most már inkább csak erősen redukált jelzés maradt, hogy ennek ellentéteként a többi rész lebegő állapota még erőteljesebb hangsúlyt nyerjen. A felhőkből, emberekből és ágaskodó állatokból formált ív ettől a földtől immár tökéletesen elvált és szabadon lendül, áramlik az égi magasságokba. ,,A Fény diadala a Sötétség felett" megadott témája — csak gondos vizsgálat után vehető észre a témaváltoztatás - az összkompozíció folyamatossága kedvéért némileg önkényesen értelmezett. Harc és ellenállás nélkül vezeti a fényisten kocsiját és - most már valóban alulról látva - világító négyesfogatát a fölfelé és lefelé áramló erők között, amelyek a „Körforgásban" — szinte ellentétben a tartalommal, mondhatnók — oly hevesen ütköznek egymásnak. Vajon hogyan lett volna átültethető Canon terveinek színessége a nagy mennyezetképre? Canon 1885. szeptember 12-én bekövetkezett halálával (a gyászjelentés arról értesít, hogy hirtelen hunyt el) a Kunsthistorisches Museum mennyezetképének kivitelezése másodszor is meghiúsult. Nem tudni, hogyan merült fel harmadik festőként az akkor Párizsban élő magyar Munkácsy Mihály neve a mennyezetkép egyre sürgetőbbé váló elkészítésével kapcsolatban. Munkácsy megbízása mindenesetre kézenfekvő, hiszen ő több szempontból is Makart sorstársa volt. Első párizsi művének, a „Siralomház"-nak a Salonban meglepően pozitív visszhangja és 1870-ben aranyéremmel való kitüntetése óta (ugyanabban az évben kezdte karrierjét a fiatal Defregger Münchenben, korai „Speckbacher és fia Anderl" című képével), Munkácsy zsáner- és szalonképeivel, különösen azonban történeti festményeivel és nagy Krisztusjeleneteivel - melyek a párizsi műkereskedő, Charles Sedelmeyer tökéletes szervezésében az egész világot bejárták — sikert sikerre halmozott és korának egyik legünnepeltebb festője lett. A nyilvános elismerés számos ünneplésben és magas kitüntetésben is tükröződik: választott hazája, Párizs, az 1878-as világkiállítás alkalmából, ahol Munkácsy többek között a „Milton"-nal szerepelt, a becsületrend tiszti keresztjével tüntette ki, Ferenc József császár és király pedig a Ferenc József-rendet (Pro litteris et artibus) és a magyar nemességet adományozta neki. A következő években Bécsben is látható volt Munkácsy néhány fő műve. A „Milton" diadalútja a világkiállítás után itt vette kezdetét. 21 1882 elején a Künstlerhausban látható volt a hatalmas „Krisztus Pilátus előtt" (1881), 1884 novemberében a második nagy Krisztusképet, a „Golgotát" is bemutatták. A Munkácsy-képeket a többi Párizsban élő osztrák és magyar művész képeivel egy teremben állították ki. (Charlemont, Thoren, Ribarz, Pettenkofen stb. társaságában). 22 November 23-án a császár személyesen is meglátogatta a kiállítást és „igen elismerően nyilatkozott" a képekről. 23 Végül 1887 őszén Bécs a „Mozart"-ot is megcsodálhatta. 24 Munkácsyt először, bizonyára az udvar intézkedésére, a vezető építész, von Hasenauer báró hívta meg, mivel a festő 1886. július 13-i válasza, amelyből az események jól rekonstruálhatók 25 , neki szól. (Hasenauert a levélben a császári múzeum igazgatójának titulálja. 26 (Munkácsy leveléből kiderül, hogy Hasenauernek csak második levelére, arra is csak elkésve válaszolt. A festő elnézést kér a késedelemért. A levél egyúttal a megtisztelő feladat egy első elvi elfogadását tartalmazza. Ezen felül Munkácsy levelében még két lényeges kérdésre is kitér: az egyik a honoráriumot érinti: vajon az „F" betű - a megnevezett összeget a levél sajnos nem ismétli meg — frankot vagy forintot jelent? (A frank és a forint árfolyamviszonya 2 : 1 volt). A munka igen sok fáradságába és pénzébe fog kerülni, Makart ezt bizonyára sokkal kedvezőbb feltételek mellett készíthette volna el, mint ő Párizsban. Egy bécsi utazás kétségtelenül szükséges a helyzet megismeréséhez. A második kérdés: vajon a megjelölt téma — minden bizonnyal újra a „Fény diadala a Sötétség felett" — feltételnek tekintendő-e vagy a döntés joga a művészé. Munkácsy levelének végén Hasenauernek a „Mozart"-ról tett pozitív nyilatkozata feletti örömének ad kifejezést. Hasenauer a képet valószínűleg Budapesten látta. Jó volna, írja a festő, ha műve a császári képtárba kerülhetne és nem kellene megint Amerikába kivándorolnia. (Ebből a reményéből sajnos semmi sem lett.) A főudvarmester, Hohenlohe-Schillingfürst Constantin herceg személyesen adta meg a művésznek a további felvilágosítást. A levél 1876. szeptember 16-ával keltezett eredeti ceruzavázlata napjainkig megmaradt 27 . „Lieber Herr Munkácsy" — írja a herceg — „Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy hajlandó volna a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének elkészítését elvállalni, miáltal ez utóbbi egy újabb (a fogalmazványba beírva: és bizonyára egyik legszebb —) ékességgel gyarapodna." Ezután tényszerű, a megbízásra vonatkozó fontos adatok következnek, melyeket már Makart és Canon szerződéseiből ismerünk. Mindenekelőtt a kép milliméter pontosságú mérete (10,119x10,879 m, ületve a mennyezet szegélyének előirányzott 0,053 m-nyi szélességének figyelembevételével a vakkeret mérete 10,985x10,225 m) és az ugyancsak milliméter pontosságú (!) távolság a néző
