A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)
Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában
és a középső lépcsőforduló között (17,069 m). Fontosabb a levél második része: Makart professzor, aki korábban ezzel a feladattal meg volt bízva, 12 lunettát, a megrendelés integráns alkotórészét elkészítette, az említett mennyezetképhez azonban csak egy vázlatot hagyott hátra. „Ezeket a lunettaképeket fel kívánják használni... Ennek következtében a mennyezetképnek lehetőleg mind a figurák méretében, mind pedig egyebekben is a lunettaképekhez kell kapcsolódnia. Az utóbbiakat a Hofmuseum építési irodájában őrzik, Makart mennyezetképterve is ott található. A vászon a mennyezetképhez előkészítve Bécsben van és rendelkezésre áll. A képnek 1887 végére kész állapotban a helyszínen kellene lennie. Ezért a vázlatok mielőbbi elkezdése kívánatos. A helyi viszonyok szükséges megtekintése végett, valamint az összes többi részletre kiterjedő megegyezéshez (honorárium stb.) szükséges volna az ön jelenléte Bécsben, amelyhez november első felét javasolom" — így zárul a levél. Nincs arról tudomásunk, mikor került sor Munkácsy bécsi látogatására. Egy 1886. október 12-én kelt, feleségének írt levelében szó van az utazásról. A festő szeretné, ha felesége vele tartana és november 1-ét jelöli meg utazási napként. 8 nappal később (1886. október 20-án) a bécsi utazásnak egy budapestivel való összekötéséről esik szó. 28 Mégis kételkednünk kell abban, hogy ez az utazás akkor valóban megtörtént, mivel éppen ezekben a napokban kezdte meg Munkácsy a Sedelmeyer szervezte utazását New Yorkba, ahol első nagy Krisztusképe, később Mozartja is ki volt állítva. A festő már november első napjaiban elhagyta Párizst, november 6-án a „Champagne" fedélzetére szállt és csaknem 14 napos tengeri utazás után érkezett New Yorkba, ahonnan csak az új év kezdetén, 1887. január 9-én tért vissza Párizsba. Munkácsy bécsi látogatása — erről még később szó lesz — terminus ante quem-jének talán február végét tekinthetjük. 1887. március elején kelt ugyanis a formális szerződés (az ún. Akkordprotokoü), amelyet a Hofbaukomitee a festővel a mennyezetkép kivitelezésére „a Bizottságnak bemutatott és általa elfogadott vázlat után" kötött és amelyet március 21-én a felsőbb hatósághoz egy hosszabb írás kíséretében felterjesztett. 29 Itt a vázlatra vonatkozó részt, mint ki fog derülni, egyértelműen a már fent említett módon kell érteni, nevezetesen úgy, hogy egyelőre még várják a festőtől ennek az elfogadás után kötelezővé váló tervnek a bemutatását. A szerződésbe a főudvarmester előbb említett levelének szövege egyébként csaknem szó szerint bekerült. A makarti lunettaképek figyelembe vételének követelményét most azonban még erősebben kiemelték a következő szavakkal: ,,... így a Munkácsy festő úr által készített mennyezetkép mind a figurák nagyságában, mind pedig a koloritban és a színek mélységében a lunettaképekhez kell csatlakozzék, hogy velük egy harmonikus egészet képezzen." A kép témáját a szerződés éppúgy nem érinti, mint a főudvarmester levele, Munkácsy ebben a tekintetben tehát szabad kezet kapott. A mennyezetképért járó honorárium (a vázlatokkal együtt) 50 000 forint (a művész eredetileg aranyban kívánta a fizetést) tehát a Makart vagy Canon részére előirányzottnál sokkal nagyobb összeg. Ebből az összegből egyharmad a karton befejezése után, egy további á conto fizetés 75%-ig a kép leszáüítása után válik esedékessé, míg a maradék kifizetésére a képnek a helyszínen történt sikeres elhelyezése után kerül sor. Határidőül két és fél évet adtak, vagyis 1890. augusztus 1-ét jelölték meg. Ezt a szerződést a Hofbaukomitee elnöke, Matzinger készítette; a főudvarmester, Hohenlohe-Schillingfürst herceg és Taffee miniszterelnök hagyta jóvá, és már csak a Párizsban élő Munkácsy aláírása hiányzott. Bécsben azonban hiába várták a szerződés visszaküldését, az ismételt sürgetésre sem jött válasz. Nyugtalanok lettek, utánanézettek és kiderült, hogy az 1887. május 18-án Bécsből a párizsi követségnek elküldött szerződést Munkácsynak augusztus 17-én kézbesítették. A külügyminisztériumhoz, illetve a párizsi követséghez intézett jegyzék sem vezetett sikerre. Az aláírt szerződés végül a következő év, 1888. március 8-án érkezett vissza egy rövid levél kíséretében, amelyben Munkácsy rengeteg munkájára hivatkozva elnézést kér a késedelemért. Elképzelhető, hogy Munkácsy a végleges aláírás előtt az új munka követelményeivel tisztába akart jönni. Lehetséges, hogy időnként jelentkező rossz egészségi állapota is gátolta akkor már a végleges döntésben és munkájában. Ennek az időszaknak a leveleiben (melyek többnyire feleségéhez szólnak) ismételten szó van erről. 30 A mennyezetkép munkáját először egy 1888. október 21-i levelében említi. A művészt azonban valószínűleg már jó ideje foglalkoztathatta, mert egy héttel később tervének átdolgozásáról ír, amely azonban most elkészült. Munkácsy egy bizonyos „Geraldi urat" említ, aki jelenleg a vázlat perspektívájával foglalkozik. 31 Ö közben más munkának szenteli magát. Egy november 15-i levelében Munkácsy a mennyezetkép fárasztó munkájáról és betegségéről panaszkodik, ugyanakkor említi a „kartont", amellyel előrehaladt. A vázlatok kidolgozása ekkor tehát már lezárult, a mennyezetkép előkészítésének munkálatai végső stádiumukba léptek. Ezzel a közléssel egyezik a Hofbaukomitee 211. ülésének jegyzőkönyve 1889. május 24-én, ahol a 15. pont alatt ezt olvashatjuk: „Hasenauer báró bemutatja a mennyezetkép vázlatának Munkácsytól érkezett fényképét . . . amely » A művészet apoteózisát « ábrázolja és általános tetszést arat." 32 Ez tehát a szerződésileg kikötött vázlat, a Munkácsy által szabadon választott témával. A Hofbaukomitee engedélyével a munka elkezdődhetett. Erről értesít Munkácsynak egy későbbi, 1889. július 17-én kelt, Hasenauerhez írt levele 33 : örül, hogy terve