A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában

szítse, a Neue freie Presse október 28-i híradása szerint nagy hatást keltett a nézőkben (33. a., b. kép). Az éppen jelenlevő festő a vendégeknek „rövid magyarázatot adott a kép kompozíciójáról", melynek „kartonrajzát" ekkor már az óriás vászonra átvitték. A festő a múzeum egyik legnagyobb termében dolgozott. A négy-öt téli hónap alatt elkészült a kép. A következő év március 30-ig a festőnek kifizették az előre megállapított 30 000 forint összeget a kész képért, amely ebben az időben a Künst­lerhaus-ban volt kiállítva. A Hofbaukomitee 1884. októ­ber 23-i üléséről felvett, már említett jegyzőkönyv elren­delte Makart elkészült munkáinak biztonságba helyezé­sét és a múzeumok festői díszítésének be nem fejezett munkáiról — elsősorban a Kunsthistorisches Museum munkáiról van szó — kimondta, hogy új megfelelő meg­bízásokat keU kiadni. Több mint félév múlt el, amíg ez a testület 170. ülésén (1885. május 29.) elhatározta, hogy a Kunsthistorisches Museum mennyezetképének kivite­lezését Canon festőre bízza. 17 A művész a Naturhisto­risches Museum lépcsőházának képével kellőképpen bi­zonyságot tett képességeiről. Mindenesetre feltűnő, hogy az új megbízásért járó honorárium összegét mindössze 26 000 forintban állapították meg. Az előző szerződé­sekben megszabott 30 000 forintból tehát 4 000 hiány­zik, pontosan az az összeg, amelyet Makart terveiért már kifizettek. A Hofbaukomitee tehát nyüvánvalóan azon a véleményen volt, hogy Canon Makart elkészült tervét va­lósítsa meg. A festő másképp gondolkozott. Az utasítás­nak megfelelően ugyan az adott téma mellett maradt. Valószínű azonban, hogy már kezdettől fogva habozás nélkül neküátott a mennyezetkép teljes újratervezéséhez. A haláláig (1885. szept. 12.) eltelt alig négy hónapnyi idő alatt ugyanis legalább három vázlat készült el, ezek­nek a hagyatékból 1000 forintért való megvásárlását a Hofbaukomitee az év végén elhatározta és 1884. január 14-én ki is fizette. Makart terveihez hasonlóan Canon terveit is a Kunsthistorisches Hofmuseumba vitték meg­őrzés végett. A Kunsthistorisches Museum festői díszéül szánt és ott gyűjtött összes vázlatnak egy 1891. júhus 21-i dátummal ellátott összesítő jegyzékében (néhány héttel a múzeum megnyitása előtt, ez alkalomból úgy látszik, e képek kiáüítását tervezték) Hans Canon mun­káiról a következő feljegyzést találjuk: A Kunsthistori­sches Hofmuseumnak készített ,Jiárom vázlat, egyik 1,235 m széles és 1,03 magas vakkereten; egy másik 0,63 m széles és 0,64 m magas vakkereten és 0,035 m széles fekete keretben; egy harmadik egy 0,25 m széles és 0,26 m magas vakkereten, 0,115 m széles fekete keret­ben". 1 8 Ezek az adatok megegyeznek a mai állaggal; a képek 1921 óta éppúgy, mint az említett Makart-tervek az österreichische Galerie im Belvedere-ben találhatók (36 a, b, c kép). 19 Ebben a jegyzékben ezenkívül Canon­nak a Naturhistorisches Museum lépcsőháza képeihez ké­szült vázlatai is szerepelnek: két kis „felspannolatlan" olajvázlat a lunettákhoz, két „karton" a lunettákhoz (nyilván azonosak a ma az Albertmában találhatókkal) és egy ,,Az Élet Körforgását" ábrázoló vázlat a Naturhisto­risches Hofmuseum nagy lépcsőházának mennyezetké­péhez 1,310 m széles és 1,240 m magas vakkereten, 0,09 m széles fekete keretben. Ehhez a tervhez - amely mé­rete után azonos lehet a jelenleg bécsi magángyűjtemény­ben találhatóval - két további vázlat társul, ezek az ös­terreichische Galerie-ben vannak, valamint a nagy négy­zethálós lavírozott tollrajz (394x466 mm) a stuttgarti Staatsgalerie-ben. Ezeket az előtanulmányokat dr. Z. Ebenstein gyűjtötte össze először az 1966-ban rendezett Canon-kiáüításon és vette fel a kiállítás katalógusába. 20 E nagy műnek genezisével, fokozatos fejlődésével, a mű­vészi gondolatok megérlelődésével Ebenstein Canon tel­jes múzeumi munkássága méltatásának keretében még behatóan foglalkozni fog. Hogy e tanulmányoknak ne vágjunk elébe, a számunkra fontos összefüggések szem­pontjából röviden a következőket mondhatjuk: Makart szabadabb, dekoratívabb komponálási módjával szem­ben, mely a figurákat csak lazán mozgalmas diagonáli­sokba rendezi, Canonnak a Naturhistorisches Museum mennyezetképéhez készült terveit a részletek haUatlanul erős mozgalmassága, hasonlíthatatlanul nagyobb forma­gazdagsága mellett kezdettől fogva feszes kötöttség, egé­szében monumentalitásra törekvés jeüemzi. Míg Makart­nak a Kunsthistorisches Museum számára készült terve bizonyos értelemben a „Rokokófestészettől" indult ki, addig Canon képe mögött — amint ezt Z. Ebenstein ta­lálóan mondja, a rubensi barokk hatalmas formavilága, az „Amazonok csatája" mindenekelőtt, a „Pokolraszállá­sok", az „Utolsó ítélet" áü. E tekintetben — hogy összehasonlításként a témának még egy további jelentős megfogalmazását felvessük ­Canon képe Feuerbachnak Michelangelo klasszikus esz­mevilágán nevelkedett „Titánok bukása" c. képéhez sok­kal közelebb áll mint Makart művéhez. (Feuerbach képe néhány évvel korábban, 1879-ben Velencében készült és még ugyanabban az évben Bécsbe szállították, ámbár csak 1892-ben került rendeltetési helyére a bécsi Akadé­mia aulájában.) Canon ,,Az Élet Körforgása" képében az emberi testek, a párok, a lovak a gigantikus, égnek mere­dő sziklakulisszákkal egy zárt képződménnyé egyesül­nek, egy építészeti ívvé, melyben a jobb oldalon felfelé törekvő és a bal oldalon lefelé zuhanó erők egymást egyensúlyban tartva, koszorúvá záródnak, egy a „regna­bo, regno, regnavi, sine regno sum" ismert mottójú, régi szerencsekerekekre emlékeztető kört képeznek: a zeni­ten az örök harc csúcspontjaként az erők összecsapása, lent, a kezdet és a vég között, merengő aggastyán fekvő alakja, mögötte mélyen a tátongó kapu alján az egész kép legsötétebb foltjaként a titokzatos, kifürkészhetet­len szfinx, a vüág rejtélye tűnik fel. A színek nyilvánvaló visszafogottsága is a munka előrehaladtával, különösen a

Next

/
Thumbnails
Contents