A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában

voltak az átvétel tanúi. Helyhiány miatt itt sem a ládák felnyitására, sem a vászon kiterítésére nem volt mód. A szakszerű bírálatot és a minőségi elfogadást a két festő, Makart és Canon, csak jóval később adta meg; ez okozta, hogy a brüsszeli száüítócég számlájának kiegyenlítése (5000 forint) 1884 őszéig elhúzódott.

10 A Kunsthistorisches Museumnak készülő munka megrendelése idején — mint említettük — Makart művészi tevékenysége és társadalmi elismerése csúcsán áüt, egészségi állapota ekkor azonban már igen aggasztó volt. A festő különböző meggondolásokból úgy határozott, hogy a munkát a lunettaképekkel kezdi. Ezek megfestése már súlyos betegsége idejére esik. Makart egyidejűleg utolsó nagy „Tavasz" című képén is dolgozott. Alunettaképek közül hármat a I. J. Kircher és B. Gause által rajzolt ravatal-képen, a műterem zárópárkányán a fent említett kép fölött látni.

11 Makart 1884. október 3-án meghalt. A mennyezetképhez hozatott nagy vásznat ecsetje soha nem érintette. A Hofbaukomitee már október 23-án egyrészt annak megállapítását szorgalmazta, hogy mi tekinthető késznek a Makartnál megrendelt munkák közül, másrészt e munkák biztonságba helyezését és díjazását sürgette.

12 A műteremben tizenkét „csaknem befejezett lunettaképet" találtak, „3 keretet a hozzátartozó vázlatokkal" és a „lépcsőház mennyezetéhez készült vázlatot" 13 Az év végére a Hofbaukomitee úgy döntött, hogy a 12 lunettaképet a hozzátartozó vázlattal a jegyzőkönyv rendelkezései értelmében 20 000 forintért, a mennyezettervet 4 000 forintért átveszi. A döntést Makart gyermekei gyámjának is tudomására hozták. A festményeket 1884. december 29-én a Kunsthistorisches Museum alagsorában helyezték el a többi belső díszítésre szánt festmény mellé; ezeket az építészeti együttesbe való beülesztésükig itt őrizték és gyűjtötték össze.

14 A vázlatok a Hofmuseum leltárában maradtak és csak 1921-ben kerültek a Belvedere-be, ahol most is vannak.

15 Mind a négy objektum hátán ott van a Hofbaukomitee für die K. K. Museen tulajdonát igazoló jelzés a „Hofbaukommission" pecsétjével. Kétségtelenül a már többször említett, szerződésben megrendelt és elfogadott tervvázlatokról van tehát szó. Makart mennyezetképe (olaj, vászon, 171x184 cm, 34. kép) középpontjában inkább sötét, barnás-szürke csoportként Apoüón napfogatát látjuk a négy balra hajtó paripával; a fényisten alakját (íjjal) a lobogó lepel pirosa, a kép kevés erősebb színhatású pontjának egyike és a mögötte lévő világos rész emeli ki. A lovasfogat előtt világos foltként egy leányalak emelkedik a magasba csülaggal a homlokán — minden bizonnyal Eos —, őt tegezzel a hátán, kezében szövétnekkel a gyermekifjú Eros kíséri. A géniuszoktól (három Grácia?) benépesített kék égen a zodiákus tűnik át. A központi csoporttól jobbra Apoüón kíséretében, de lejjebb és valamivel előtte enyhén variált testszínekben három szép, igen vüágos nőalak látható, aranyszínű fátyollal, a felhőkön lebegve, fekve, térdelve — egy negyedik, világoszöld ruhától körülölelve fölülről lefelé a csoporthoz lebben —, míg a kép alsó felében a „Sötétség" előtt, „a bűnös szenvedélyeket" megszemélyesítő négy női és férfialak (legfelül talán az Éj), barnás-szürkén a vüágos-fehéren mülámzó felhőtenger alatti sötétbe zuhan. Az egész kompozíció tehát egy jó tucat figurából áü csupán. A színeiben feltűnően visszafogott, s inkább a vüágos és sötét festői játékát követő előadásmódban a művészi elképzelés egészének rögzítését láthatjuk és nem egy részleteiben kidolgozottbozzettót. Más a helyzet a lunettatervek képeivel, a három sávformájú, 63x285 cm-es méretű vászonképpel, ezek mindegyikén három lunettával. A lépcsőház egy-egy falának összetartozó képei tehát egy csoportba vannak foglalva. A lunetták mérete ebben a tervben azonos, ellentétben a kivitelezéssel, ahol a két középső, a lépcsőház tengelyébe eső aUegóriakép valamivel magasabb. A tervben mind a négy oldal középső lunettájának kék a háttere, az oldalsóknak sárga, azaz „arany" (a kivitelezett megoldásban kék háttere csak az aüegóriaképnek van).

16 A fényes sárga alap még inkább fokozza a részletek gazdagságában csaknem miniatúraszerű képek világos, rendkívül finom színességét. E képek Makart legszebb munkái közé tartoznak. Mint ahogy ez nem is történhetett másképpen, a kivitelezéskor a szükséges monumentalitás és a távoli hatás kedvéért sok elsikkadt ebből a finom, laza, virágos festészetből. Ez a három frízszerű kép a lunettatervekkel együtt azonban más szempontból is érdekes. A lunettamezők között és a képcsíkok két végén háromszögletű, ületve négyszögletű mezők vannak gazdag groteszkdekorációval „arany alapon": részben áüó, részben guggoló vagy térdelő férfi és női aktok, szfinxek stb. (A félkör alakú képekhez hasonlóan, egy kb. 1 cm széles sötét csík keretezi be és különíti el őket a szürke alaptól.) Makartnak a főpárkány alatti ívzóna festményemez készült tervéről van itt szó, arról a negyven kis képről, amelyeket közvetlenül-a falra kellett volna festeni; ezeknek azonban Makart halála után végül is egy egészen más megoldást találtak. Erről később lesz szó. Makarttal egyidőben Canon a Naturhistorisches Museum képein dolgozik. A Hofbaukomitee ülésjegyzőkönyvei a lunettaképek 1883-ban és 1884-ben történt kifizetéséről adnak felvilágosítást. Ugyanebben az időben a művész nagy mennyezetképén is szorgalmasan dolgozott, amit számos tanulmányban továbbfejlesztett. 1884 októberének végén, tehát röviddel Makart halála után Hasenauer sajtóbemutatót rendezett mindkét épületben. A Naturhistorisches Museum nyüvánvalóan már előrehaladottabb állapotban levő lépcsőháza, melynek mennyezetét Canon hatalmas képe, az „Élet körforgása" ületve az „Emberi kultúrának a természettudományok fejlődésével összefüggő virágzása és hanyatlása" kellett hogy dí-