A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában

A MÓ KELETKEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE E kép keletkezésének története, amelyet a mű háttereként fel kell elevenítenünk, az 1880/8l-es évekre vezet vissza, arra az időre, amikor mindkét múzeum építése tíz évi munka után oly mértékben előrehaladt, hogy a belső kiképzés elkezdhető volt, mindenekelőtt hozzá lehetett fogni a lépcsőházak téralakításához.

3 E két reprezentatív térnek a barokk építészet szellemében mennyezetképpel történő lezárása nyilván már a Semper-Hasenauer-féle együttes koncepcióban is benne rejlett. Az olyan részletekben azonban, mint a kiképzés, a művészek kiválasztása stb., Hasenauer elképzelése érvényesülhetett, aki Semper kiválása után, 1876-ban az épületek együttes művészi vezetését kezében tartotta. Már 1881 elején megszületett a Baukomitee für die K. K. Hofmuseen und das K. K. Hofschauspielhaus (Udvari Építészeti Bizottság) döntése a két mennyezetkép megalkotására, ületve a két lépcsőház festészeti díszítésére vonatkozó megbízásról. A választás Canonra és Makartra esett. Előbbi a Természettudományi Múzeum számára készítendő munkára kapott megbízást. Canon mint portréfestő és mint nagy figurális kompozíciók festője is hírnévnek örvendett és igen jó kapcsolatai voltak a trónörökös környezetével. Közvetlenül megbízása előtt a főherceg feleségéről, Stefánia főhercegnőről, valamint a császárról is készített portrét. Makart ezekben az években állt dicsőségének csúcspontján. A bécsi Akadémia professzorává történő kinevezése és a császári pár ezüstlakodalmát megünnepelendő ,Jiódoló díszfelvonulás" rendezése után (1879) Bécs festőfejedelmeként ünnepelték. A Hofbaukomitee (Udvari Építészeti Bizottság) első határozatától a megállapodási jegyzőkönyv (AkkordprotokoU) írásba foglalásáig és jóváhagyásáig mindenesetre még jó hosszú idő telt el: Makart szerződése 1882. május 14-én kelt, Canoné pedig augusztus 16-án.

4 Bécsben eközben nem voltak tétlenek. Az építésvezetőség a brüsszeli Mommen cégnél már jó előre két nagy vásznat rendelt a mennyezetképekhez.

5 A művészek a tervvázlatokon már dolgozhattak. A jegyzőkönyv kifejezetten említést tesz üyen vázlatokról: a festők kötelezik magukat arra, hogy a képeket a „Hofbaukomitee-nak bemutatott és általa elfogadott tervek" alapján kivitelezik. Természetesen ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy a tervek ekkor már készen voltak. Csupán leszögezik, hogy az elfogadott vázlatok az építésvezetőség által mellékelt képmezők méretarányos rajzaival együtt képezik a megbízás alapját. Makart a Kunsthistorisches Museum részére a képek három csoportjára kapott megrendelést: egy nagy képet a lépcsőház mennyezetére, kereken 10x10 nies nagyságban (a méretek a szerződésben mÜliméterre pontosak), 12 félkör alakú falképet a lunettákba, a főpárkány és a mennyezet sima része közötti hajlatba, 220x445 cm nagyságban (az 1885-ös kiállítási katalógus szerint) és végül „40 kis képet az ék alakú ívmezőkbe" és az árkádok ívnyflásainak „oszlopok közötti", párkányzat alatti mezejébe kellett készítenie. Különös, hogy az egyes képek témáját a jegyzőkönyv nem adja meg, talán mert ez a már meglévő tervekben rögzítve lett, vagy még egyáltalán nem volt eldöntve. Csak egy későbbi összefoglalóban bukkan fel Makart mennyezetképtervének címe: „A műveltség diadala a nyers erőszak felett", vagy a „Fény diadala a Sötétség felett".

6 A lunetták témájáról — a művészetek (festészet és szobrászat) aüegóriáiról

7 és a különböző nemzetek festői tíz legkiválóbbjának portréjáról, csak később történik említés; az ún. háromszöges ívmezők témájára pedig semmilyen támpontunk nincs. E képekre a megbízás azt az érdekes kikötést tartalmazza, hogy ezeket közvetlenül magára a falra, mégpedig arany alapra kell festeni. Ezekhez „mintakép" is szükséges, ami meglehetősen egyértelműen arra utal, hogy az elképzelések még nem tisztultak le egészen. Canonnak, a Naturhistorisches Museum számára készítendő munkáit megszabó jegyzőkönyv szövegezése csaknem teljesen azonos az előbbivel. A Naturhistorisches Museum változott viszonyainak megfelelően itt elmaradtak a háromszöges ívmezők. Canon megbízása csak a mennyezetképre és a lunettákra szólt. A mennyezetkép témáját, , Az élet körforgását" itt sem említik. A szerződés itt is (a már elfogadott vagy még csak elfogadandó?) vázlatokat említi. A 12 lunetta témáját azonban — a természettudomány különböző diszciplináinak aUegóriái — egyenként pontosan megadták. Ebből arra lehet következtetni, hogy a teljes lunettasorozathoz ekkor még nem voltak meg a tervek. Röviden: sok minden szól ameUett, hogy sohasem volt üyen egységes tervsorozat.

8 Említésre méltó azonban mindkét szerződésben két azonos adat a képek kompozíciójáról és kivitelezéséről: nincs közvetlen, csak diffúz fény és a képek különböző távolságból láthatóak (a középső lépcsőforduló és a mennyezetkép közötti távolság kilenc öl, a lunettáig hét öl). A képek elkészítésének határidejéül a szerződés az 1883-as évvégét jelöÜ meg. Honoráriumként mindkét szerződésben egyezően a nagy mennyezetképért 30 000 o. é. forintot (Guident), a 12 lunettáért 20 000 forintot állapítottak meg. Ehhez járul Makart szerződésében 28 000 forint a háromszöges ívmezők képeiért. A szerződés szerint a vázlatok külön honorárium nélkül a Hofbaukomitee tulajdonába kerülnek. A nagy vászon költségei a végleges feszítőkerettel együtt az építésvezetőséget terhelik. Ez a festővászon különben csak 1883. május 24-én érkezett meg Bécsbe.

9 Űrnapja volt. Senki nem volt elérhető Hasenaueren kívül, aki csak üggyel-bajjal tudta a szállítmány vámkezelését és fuvardíjának elintézését lebonyolítani. A pályaudvaron nem volt a hosszú ládák számára alkalmas hely. A szabadban való tárolás veszélyét elkerülendő ezeket a „Künstlerhaus"-ba vitték, ahol Hasenauer és Makart