A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

ahogyan József jobbját a lámpa fölé helyezi, ahogyan a pásztorok balra feljebb megjelennek, az mind schongaueri gondolat. A kezét imára zárt kezű pásztor és szalmakalapja, Szt. József kalapjának formájával, Schongauer a Pásztorok imádása képéről (Berlin) jól ismert. Az elveszett rajz valószínűleg egy, éppen a berlini képhez hasonló elveszett művel kapcsolatban készült.

18 A hontszentantali kép építészeti részletei az egyedüÜek, amelyek még korábbi példára utalnak: a század közepének néhány felső-magyarországi és lengyelországi táblaképére (PN mester: Jézus születése a hptószentmáriai főoltárról, 1450-60 körül, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria; a Domonkosok passió oltárának mestere. Krakkó, Múzeum Narodowe — az architektúra talán a hontszentantaÜ táblán is a Jézus születésén szokásos szándékos archaizálás). A schongaueri rajzok közvetlen hatása azonban biztosan feltételezhető. Erre vaü az a közeli rokonság, amely a colmari művész egy firenzei, Uffizi-beli rajzát az Imádkozó Máriát (11. kép) és a hontszentantaÜ szüzet Összeköti (12. kép).

19 A Jézus születése Máriájában MS mester feltűnően nem düreri, hanem schongaueri ideált festett meg. Mária arca, szája, keze itt feltűnően a firenzei, vagy egy nagyon hasonló rajznak a példáját mutatják. Mindaz, amit a festő a hontszentantali jelenet eredeti példáján módosított, többnyire ugyancsak a kolmari mester metszeteinek vagy további rajzainak felhasználásával történt. Az ökör a B. 5, a csacsi a B. 5 és a B. 7 hasonló részleteivel rokonok. A csuklyás térdelő pásztor felfelé tekintő arca is Schongauer-metszetekről ismerős.

20 Szt. József jobb keze viszont Schongauer Balga szüzének (L. 86) bal kezét idézi tükörképesen (28-29. kép).

21 S ha a háttér valóban düreres táját is említjük, aÜgha marad több, amit a nagy nürnbergi művészetével e képen még kapcsolatba lehet hozni. Pogányné Bálás Edit ismerte fel, hogy Szt. József hátrafelé erősen megnyújtott koponyája Mantegna egyes figuráinak ismeretére vall.

22 A fej Mantegna valamely hasonló figuráját variálja gótizáló átfogalmazásban. Közel áll a Jézus körülmetélésének (Firenze, Uffizi) főpapjához, tükörképesen. A Mantegnára utaló forma Szt. József fejében schongaueri s némiképp düreri vonásokkal vegyül. Itáliai előkép alapján térdel a földre a háttérben az egyik pásztor is. Az előkép valószínűleg antik kompozíció, amelyet itáliai rajz vagy metszet közvetíthetett. A figura változataival Mantegna és követői képein találkozhatott a festő. Lehet, hogy a közvetlen példa Mantegna azon elveszett műve volt, amelynek alapján Dürer az Orfeusz halálát rajzolta (Hamburg, Kunsthalle),

23 vagy Zoan Andrea: Térdelő ruhátlan férfi koszorúval, „El mato" (Hind 2) lapja (17. kép). A metszetéhez hasonló figura tükörképesen és pásztor ruhába bújtatva látható a képen (18. kép). Még különösebb a kis Jézus és a gyermekek csoportja, amely az északi példáktól bizonyára leginkább eltér. Ilyen kis Jézussal sem a Németalföldön, sem a német művészet területén a század első évtizedében nem találkozunk.

24 A Kisded itt testes „bambino", aki profilból és oldalról látható és szokatlan módon megáldja őt imádó anyját. Hamar gyanítható, hogy nem valamilyen Jézus születése kompozícióból került sajátosan gótizáló átfogalmazásban ide. A gyermek őspéldája Leonardo rajzain tűnt fel először (Madonna a kis Jézussal és más tanulmányok, Windsor, no. 12276 recto, főleg a kis Keresztelő Szt. János alakjában jobbról, 1478—80 körül)

25 és a Leonardo-kör Mária kis Jézussal-kompozícióin később többször ismétlődött.

26 A hontszentantali tábla kis Jézusának profilja követi a legpontosabban a leonardói őspéldát (13. kép). Kövérkés teste és igen jellegzetes lábmozdulata — a lebegő jobb láb alá húzott talpát mutató bal láb a Leonardo-kör Madonna-képein fordul hasonlóan elő.

27 Ezek ugyanannak a leonardói invenciónak a leszármazottai, mint a hontszentantali Kisded. MS mesternek a közelebbről ma már nem ismert vagy nem azonosítható leonardói eredetit ábrázoló rajzot, vagy a Leonardói követők egyik hasonló művét kellett ismernie. De akárhogyan is van, műhelyében legalább egy olyan rajz volt, amely ezt a figurát örökítette meg — s ez a rajz bizonyára itáliai eredetű is volt. Kézenfekvő, hogy a leonardói kis Jézus meüé nem tehetett a festő schongaueri angyalokat. Feltűnő is, hogy egy képen belül az angyalok annyira különböző családfából eredezzenek, mint éppen itt. A fent lebegők nagy általánosságban a kolmari festő-metsző angyalainak a leszármazottai, a lent térdelők az itáliai puttóké.

28 Közvetlen olasz példájuk metszet volt — Nicoletto da Modena: A gonosz nyelv sorsa (Hind 33.) című lapja (16. kép).

29 A középen álló két szembeforduló puttó feje inspirálta a képen elől térdelő két angyal vonásait és a metszeten az említett jobb oldali puttónak a feje a képen hátrább térdelő angyal-gyerekét, tükörképesen. Az angyalok karja, keze a Mantegnára és Leonardóra visszavezethető itáliai metszet példájának sajátos késő-gótizáló átformálása. A lille-i Királyok imádásának főcsoportja az előtérben ugyancsak Schongauer népszerű metszetére (B. 6) épült, de erős módosításokkal (20. kép). Máriának és a kis Jézusnak, valamint az előttük térdelő öreg királynak az elhelyezése, a lépcsőre helyezett koronás sapkával szembetűnően schongaueri, annak ellenére, hogy a részletek az inspiráló metszettől igen elütőek. Az öreg király vonásait a Dürer: Krisztus ostorozásán (a fametszetű Nagy Passióból, B. 8, - 1497 körül) álló szakállas töröktől örökölte.

30 Mária arca se nem düreres, se nem schongaueres. Kissé Füippino Lippit idéző arca minden valószínűség szerint Nicoletto da Modena: A vesztaszűz (Hind 30., 19. kép) című korai metszetének ismeretében formáltatott meg tükörképesen.

31 A kis Jézus tartása, ahogyan anyjára visszanéz, de törzsével az öreg király felé fordul, mindenesetre furcsa. A test és a fej eüentétes irányát