A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

A Vizitáció Mária alakja részben Schongauer, részben Dürer példáinak alapján készült. A korábbi példa Schongauer két okos szűz metszete volt. A későbbi Dürer: Mária a kis Jézussal és Szt. Annával rézmetszetének (B. 29) Szt. Annája (2. kép).

10 A Vizitáció Máriája tartását felismerhetően említett schongaueri és düreri rokonaitól örökölte, csak jobb karja és kevéssé bal keze módosult. A jobb kar a colmari mester Szt. Ágnes (B. 62)-figurájáét követi,

11 az arc pedig a már idézett lap, A fájdalmas Krisztus Máriával és Szt. János evangélistával (B. 69) Máriájáét. Tanulságos, hogy a schongaueri példát a dürerivei „aktualizálta" a festő. Máriát végül is fiatalabbnak keüett ábrázolnia, mint Annát vagy a szenvedő Krisztus anyját. Mária kendős feje a düreri példához áü közelebb, de az arc a schongauerihez. A fiatalítás a korábbi lap vonásaival valósult meg. A Vizitáció Máriája hosszú, enyhén íves vonalú orra, mülámos vonalú, duzzadt ajka, áüa, arca - a düreri Anna tartása szerint - a schongaueri példának manierisztikus-gótizáló egyéni variációja. Az érzelmek hevülete, bár idüli jelenetet ábrázol, MS mester képén a szembetűnőbb. A szűz fehér, szirmosan lebbenő fejkendője hangsúlyozza ezt a lírai többletet.

12 Ez a lebbenő kendő mint kompozicionális elem a késő-gótikus festészet és rajzmüvészét egyik közhelye. Ez a forma itt csak annyiban egyéni jeüegű, hogy ennyire stÜizáltan, kalligrafikusán virágszirom formába csapódva sem Dürer, sem Schongauer művészetében nem fordul elő, és akármüyen gyakori, éppen így a XVI. század eleji festő kortársak művein sem található.

13 A lebbenő drapériának üyen sziromforma kezelése, nagysága a figurához képest Veit Stoss krakkói műveire jeUemző — beleértve természetesen a művész metszeteit is.

14 Talán a krakkói Máriaoltár Noli me tangere-jelenete a leginkább szembeszökő analógia. A szent nő fehér fejkendője Máriáéhoz igen hasonlóan hármas sziromba csapódik és rajta simának ábrázolt kendőszélek szegélyezik az erősen töredezett redőjű belsőt. A drapériának ezt a jellemzően stossi stilizálását fejlesztette MS mester szinte a végletekig. A képen a kendő ugyancsak sima szélű és befelé hirtelen töredező, de szinte habszerú. Vonaljátéka csaknem fokozhatatlan, mert Mária feje mögül indul s nyakát megkerülve elől a derekáig fut ki a karja alól, majd kissé föl, aztán le és végül visszakanyarodik alakja felé.

15 A kendő majdhogynem önállósult, mintegy kitöltetlen — tehát néma — mondatszalag, amely a jelenet pantomim kísérője. A kendő körül, ületve a képen alatta a növények a legfeltűnőbb rokonságot mutatják a krakkói oltáron és a budapesti táblaképen. Igaz, hogy ismét oly sok helyütt megtalálható motívumokról és elemekről van szó, mint a fehér kendő esetében — de három sajátosság összetalálkozása csak e két művön látszik. Az egyik látszólag a krakkói oltár méreteiből adódik és ez az, hogy azon vannak a kortársi oltárművészetnek a legnagyobb méretű festett növényei.

16 Ugyanezt mondhatjuk a Vizitációról is. Az előtér virágai és levelei ugyanolyan rendkívüüen nagyok, távlati ábrázolásuk pedig ugyanolyan síkszerű, mint a krakkói oltárszárnyon. A második sajátosság stüizálásuk módja, amely ugyancsak közös. A „Kräuterbuch "-okra visszavezethető növények mindkét esetben a legnagyobb felület megmutatásának elvét követik és kárpitszerűen, külön-külön sorakoznak egymás mellé. A levelek zöld lángszerűen csavarodottak és egyikük sem törekszik naturális lenni, sem Krakkóban sem a budapesti képen.

17 A felsorolt két sajátosság persze még nem bizonyíthat közelebbi összefüggést a krakkói oltár és a Vizitáció között. A harmadik hasonlóság közöttük már sokkal inkább. Ez a festésmodor, amellyel a növényeket ábrázolták. A levelek szinte anyagtalanok, színük áttetsző. A halványsárgára váltó vüágoszöld formáknak és a dekoratív hatású festett felületnek szokatlan irizáló fénye van. A Vizitáción ugyanaz a világoszöld, foszforeszkáló növényi előtér látható, mint ami a krakkói oltármű egyes tábláira annyira jellemző. Ezek a levelek — helyesebben növényideákat mondhatnánk — azonos herbáriumból származnak. E herbárium alaposabb meghatározása fontos következtetésekre vezet majd és külön feladat. Itt elég annyi, hogy a Vizitáció növényei a lehető legszorosabb kapcsolatot mutatják a krakkói Stoss-oltár festésével. A hontszentantali Jézus születése-tábla (10. kép) hagy ományosabb szerkezetű, mint a Vizitáció. Talán a leginkább schongaueres mű MS mester táblaképei között. Szt. József, Mária, a Kisded, az áüatok elhelyezkedése közismert schongaueri Jézus születése-jeleneteket idéz. A festett példák között első helyen a colmari Domonkos-templom oltárának Jézus születése-tábla áü. A kolmari Mária is kezét összetéve térdel, háta mögött áll a lámpát tartó Szt. József, a Kisded fölött az áüatok egymás mögött állanak, a pásztorok a bal felső sarokban jelennek meg és fent három lebegőruhás angyal tartja az irattekercset. Bár a colmari oltármű s benne éppen ez a tábla aligha lehet saját kezű műve Schongauernek, tény, hogy a hontszentantali kompozíció igen közel áü hozzá. A némüeg provinciális kolmari táblákat azonban nem keüett MS mesternek feltétlenül ismernie. Inkább feltételezhető, hogy a schongaueri metszeteken kívül, amelyek a későbbi colmari kompozíciót másként ábrázolják, a hontszentantali kép mestere rajzokkal is rendelkezett kolmari koüégája műhelyéből. Az erlangeni egyetemi gyűjtemény egy rajza őrizte meg legpontosabban azt az elveszett eredeti schongaueri kompozíciót (9. kép), amely a hontszentantali Jézus születésének példaképe volt. A hontszentantali főszereplők minden lényeges részletükben követik az erlangeni rajz (ületve ennek eredetije) közvetítette schongaueri kompozíciót. Ahogyan a gyermek anyja köpenyének leomló végén fekszik, ahogyan a kelme alatt friss széna van,