Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei

A csalódás érzésével tért vissza művészünk. Festményét, melybe oly sok művészi és anyagi erejét ölte, nem vásárolták meg, és még csak erkölcsi sikert sem szerzett vele. Hogy keserűségét sokáig érezhette, arról külföldi barátainak hozzá írt leveleiből értesülünk. Ok művészi hitének megőrzésére kérték, s emlékeztették más előtte járó alkotók kudarcaira, megújuló küzdelmeire, melyeket annak ellenére kellett átélniük, hogy maradandó értékeket adtak.™ Szűkebb hazájában, Békés megyében maradt barátai segítségével kezdett munkához. A már említett Bonyhai Benjámin portré-megrendeléseket szerzett számára Debrecenben.

59 Először az egyházkerület főjegyzőjét, Fésös Andrást és családját festette meg. Utána hosszú sora következett más helybeli megbízóknak. Annyira megnyerte tetszésüket, hogy kiállítást kellett rendeznie műveiből, s ott bemutathatta II. Lajosát is. A művet megvásárolták.

60 Ügy tűnik, hogy a város, melyben alig három évvel korábban kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, nagy megértést mutatott a nemzeti gyász e szimbolikus megjelenítése iránt, s el tudott nézni azon mesterségbeli bizonytalanságok felett, amelyeket a pesti kritikusok annyira hangoztattak. Megbecsülésüknek országos nyilvánosság előtt is hangot adtak. A Magyar Hírlap levelezője többek között a következőket írta: „Sajnosán tapasztaljuk, hogy midőn a művész nálunk oly sok idejét, szellemi és anyagi erejét egyenlően igénybevevő vállalkozásba vág. . . gyakran megtámadtatik. Műve, mely bár hibákkal bír is, de mindenesetre a jövendő nagyság jeleit, bizonyságait hordja magán. . . Kicsinylőleg becsméreltetik, minden tekintet nélkül arra, hogy mit várhatni a művész korától minden tekintet nélkül arra, hogy egy történeti festmény kivitele körül tömérdek nehéz akadályok merülnek fel. . ." Dicséri a mű kompozíciós eredményeit, történeti hűségét (!), a kivitelt. Ebben a lapban is hivatkoztak külföldi bírálatokra: „Ha a művelt nyugat megvesztegethetetlen bírái nem törtek pálcát a művész tehetsége felett, sőt annak hosszú gond és stúdiumok után produkált művét méltányos elismeréssel, kellő buzdítással fogadták, mennyivel inkább ezt kell tennünk magyaroknak honfitársaink irányában."

61 Nagyon valószínű, hogy a cikk szerzője beszélt Orlaival, s a festménynek vizsgálata közben a művész közelebbi véleményét, illetve azt az igazságot, amelyet saját művével kapcsolatosan érzett, jobban megismerhette. Természetesen mi is inkább Orlainak adunk igazat. 0 rendkívüli feladatokra vállalkozott. Egyik első jelentős erőpróbáját adta történelmi festészetünknek. A mű eszmei mondanivalójával teljesen egyetértünk. Hogy technikailag több részlet bizonytalan, az ilyen nagy vállalkozásnál legalább is bocsánatos, különösen, ha a művész pályája elején áll és önerejéből teremtette meg művét. Kaulbach más egyéniség volt, mint Waldmüller. Nem valószínű, hogy sok tanítványától körülvéve, különös figyelmet szentelt volna magyar növendéke történelmi vásznának. Különben is vértelen, merev klasszicista szellemben festette nagyméretű történelmi vásznait. Tulajdonképpen még a romantikus hajlandóságú német festőkkel is szemben állt. Tehát míg Waldmüller haladóbb (legalább is szabadabb) szellemben irányította, és aktívan támogatta érvényesülésében, addig Kaulbach osztályán lényegileg támasz nélkül állt. Az az akadémikus ismeretanyag, amelyet legjobb esetben megszerezhetett, inkább illusztratív jellegű előadásban segítette őt, s nem a feszült romantikus képfogalmazásban, amelyre szüksége volt. * Természetesen nem maradhatott véglegesen Debrecenben. Ambíciói újból az alaposabb felkészülés keresése felé vitték.

02 A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában Brodszky Sándornak Orlaihoz írt több levelét találjuk. Ezekből tudjuk, hogy Orlai őt kérte Münchenben maradt dolgai, főleg műtermében szükséges használati tárgyai őrizetére. Ugyancsak tőle kért tanácsot 1852 őszén, hogy pályáján, ill. felkészülésének útján miképpen haladjon tovább. Birtokunkban van Brodszkynak ez irányú válasza is. Nagyon fontos megállapításokat tartalmaz, ezért több részletét közöljük.

63 Levelének bevezetőjében hangoztatta, hogy a történelmi festészetben ő nem járatos, ezért csak általánosságokban tudja összefoglalni tanácsait. Legelső megállapítása Waldmüllerre vonatkozott, minthogy valószínű Orlai is őt illetően kérte véleményét. Amit Waldmüllerrel kapcsolatosan megírt, az viszont nagyon jól, szinte konkrétan tükrözte saját művészi álláspontját, s ha levele további részletei valóban általános vonatkozásúak is, figyelemmel kell kísérnünk: „Waldmüller oktatása iránt csak az az észrevételem volna, hogy. . . vajon őnála, mint genrefestőnél, kinek azontúl igen individuális irányzata van, feltalálja-e azt, amire önnek főképp szüksége van, midőn véleményem szerint az oktatást nem annyira egyéni ügyességek, hanem elvek, minél általánosabb elvek alakítják. En a művészeteknek más ágaiban, nevezetesen a zenészetben azt tapasztaltam, hogy aki valóban tökéletességre akar lépni, azt egyedül idő és sok törelem által rendszeres, lépcsőnkénti úton érheti el. A legszárazabb gyakorlattól sem szabad elijednie, és azon igen természetes vágyat, hogy a gyakorlat egyszersmind élvezet is legyen, s hogy a munkát azonnali gyümölcs kövesse — bizonyos korlátokig szilárdul le kell tudni győzni; így a fogalmak tisztábbak, gyökeresebbek lesznek, s a tanuló lélek nyugalommal láthatja haladását a tökéletesség pályáján... Az olyan oktatás ellenben, mely rendszer és lépcsőzet nélkül egyenesen a célnak vág, igaz, hogy célt hamar ér, de ez a cél egy bonyolódott fogalmakból, s oly szokásokból álló középszerűség, melyből a tanuló soha többé ki nem \ergődik. Azok után, mit Önnek Kaidbach mondott, mit szinte némely ösmerőseimtől Ön felől hallék, meg vagyok győ-