Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei
ződve. hogy Önnek valamint minden komolyabb irányzatú figurális festőnek, a művészeti akadémia eszközeinek rendes felhasználása a legnagyobb hasznára volna, sőt nélkülözhetetlen. — Itt az antikok stúdiumának különösen nagy fontosságot tulajdonítok, s hiszem, hogy ennek a festést okvetlen meg kell előznie. Tudniillik: az antikokban a tiszta szépség, mely a természetben oly nehezen megismerhető és csak széjjel szórtan látható — összpontosítva vagyon úgy, mint ahogy az emberi eszme századok által képes volt kifejteni. Ezen szépség ismerete a tanulónak később központul szolgál, melyből a természetet tekinteni, méltatni, választani fogja, s annak felfogásában és utánzásában a lényeget kiemelvén, s így tárgya felett mindig uralkodván, munkáit a tisztaság és tökéletesség jellemeivel fogja bélyegezni. Természetesen, hogy az antikokon kívül a később korú nagy művészek munkái tanulmányozásának is hozzá kell járulni. — De egyben tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a természet stúdiuma, előkészület nélkül semmire sem visz. Az ilyen úton csak naturalisták képzelhetők, melyek produktumaiknál egy daguerrotyp sokkal becsesebb. Ha ezen elveim alaposak és ha Ön véleményemben megnyugszik, akkor az említettekből az következik, hogy Ön legjobban fogja tenni, ha minden mellékes tekinteteket félretevén, a szorgalma által szerzett vagyonát egyenesen a művészetnek szentelvén, egy ideig egyedül rajzolással foglalkozik, azután az aktokhoz és később a kompozíciók és képek festéséhez lesz átmenendő, . . Ha Ön Waldmiiller oktatásában egész bizalmát helyezteti, akkor Ön csatlakozzon hozzá egész buzgalommal, de nemcsak rövid időre, hanem mind addig, míg csak oktatását ki nem meríti. Ha ellenben ezen oktatás Önnek irányzatával meg nem egyezik, úgyvélem, hogy sokkal jobban cselekszik, ha időt nem mulasztván akár Bécsben, akár itt vagy másutt az akadémiába beáll, annak rendszerét egész léleknyugalommal és szilárdul követi. A bécsi akadémia most Ruben igazgatósága alatt lehet hogy jól lábra áll." Az eddig közöltek után még ismertette Brodszky, hogy milyen rossz kritikát kaptak Kaulbachnak a Neue Pinakothekába készített freskói. Irt Molnár József németalföldi, párizsi tanulmányútjáról, s ajánlotta, hogy Orlai forduljon hozzá s tőle mint „szemtanú"-tól, aki sokmindent tapasztalt, kérjen tanácsokat. Amikor Brodszky levele Orlaihoz érkezett, a debreceni tartózkodás éppen végéhez ért. Azután visszament Mezőberénybe és ott oltárkép-megbízást vállalt. „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket" bibliai mozzanatot választotta oltárképe tárgyául." 4 Brodszky Sándor legközelebbi levelében már a következőket találjuk: 65 „Ha az oltárképet festi, akkor a ráfordított időre nézve megnyugodhat, hogy ezen munkával tanulni is alkalma leend." Ez a levél is azt igazolja, hogy Orlai nagy igyekezettel készült tanulmányai folytatására, ugyanakkor a levél másik fejezete bizonyos „hivatal iránti eljárásról" tesz említést. —- Fésös András tiszántúli egyházkerületi főjegyző leveléből bővebb ismeretet szerzünk ezen hivatalról. 66 Előadja Fésös, hogy a debreceniek szeretnék (mint ahogy valószínű Orlai is), ha iskolájukban „rajzprofesszori állomás" alakulna, s azt Orlai kapná meg. Minthogy azonban egyelőre nem tudnak biztosat ígérni, ezért szerintük „. . .haladnia kell csüggedetlenül a szép pályán, hol olykor debreceni iskolánkra gondolva, az építészetben is képezi magát, s ez úton is öregbíti eddig szerzett szép ismereteit". Ezzel ismét fontos mozzanatához érkeztünk ifjúkori fejlődésének. Ha valóban a nagymúltú városban marad tanárnak, kompromisszum jön létre az autonóm alkotómunka és a pedagógiai tevékenység között. Ezenkívül közel kerül Sárospatakhoz, ahol a pápai és debreceni főiskola szellemével rokon intézmény működött. De a gondolat nem valósult meg. Egyelőre Mezőberényben, ill. Békésen tartózkodott, és oltárképe mellett arcképeket festett. * 1853 nyarán jött Békés megyéből Pestre, onnan pedig újabb külföldi útra Bécsbe. 67 Nincs tudomásunk arról, hogy akár Waldmüller iskolájában, akár az akadémián képezte volna magát. Valószínű ezektől függetlenül dolgozott. Látóköre, művészettörténeti ismeretanyaga egyre bővült. A Délibáb c. lapban szép ismertetéseket közölt Bécs képtárairól 68 , köz- és magángyűjteményeiben szerzett tapasztalatairól, az Uj Magyar Múzeumban pedig az augsburgi levéltárban talált magyar vonatkozási! okiratokról. 60 Ahogyan megvilágította a gyűjtemények és a közönség kapcsolatának problémáit, ahogy megbecsülést sürgetett az akkor volt aktuális festői feladatok megoldóinak, az ma, a szocialista tudat formálásának idején is helytálló. Ó Bécsben is a kortárs, ill. a nemzeti jellegű művészet iránt tapasztalt nagyobb érdeklődést. Ezt a következőkkel magyarázta: „Hogy a művészetben teljes gyönyörét találhassa a nép, megkívánja, hogy saját jellemét lássa abban visszatükrözve, vagy olyan emlékei legyenek benne felelevenítve, amelyek szívében részvétre találnak, általában közelebbről érdeklik. Míg tehát a művészet a nép ismerete, s életétől messzeálló tárgyakkal tömött régi képcsarnokban létezik csak, ne keressünk ezután részvétet a népnél." — Hivatkozik végül arra, hogy Bécsben 1850 óta van állandó műkiállítás, s ez a legélénkebb látogatottságnak örvend. Sajnos azonban inkább csak a szorosan vett intellektuális vonatkozásban mélyült ismeretanyaga, a mesterségbeliekben nem annyira. Ezt negatív és pozitív jelenségek igazolják. Negatív, hogy bécsi korszakából rajzát, festményét alig ismerjük. Feltehető, hogy keveset rajzolt és festett. Amiről tudunk (a Csatába induló ifjú lovag c. festmény 70 ), az közel áll ahhoz a kisszerű érdekességet kereső koncepcióhoz, amelyet Toldy ajánlott számára. Pozitív jelenség viszont, hogy elvi jellegű megállapításokban gazdag értekezést közölt ugyancsak a Délibáb című lapban Eszmék a művészetről címmel. 71 Ebben találjuk a fiatal
