Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Rukavina Erna: Muzeológiai feladatok a Budavári Palota újjáépítésének tervezésében

legyen a padló anyaga; továbbá: milyen követelményeket támasztanak az egész munkaszobával kapcsolatban. A kö­vetelmény — talán nem egészen szerencsés meghatározás­sal — itt azt foglalja magában, hogy milyen munkafolyama­tok zajlanak a szobában, milyen anyagokat kell ott tálrolni (nyilvántartási kartonok, irattár, fénykép negatívok, fény­kép és egyéb dokumentumok — kb. milyen mennyiségben — stb.), van-e ügyfélforgalma és így tovább. Végül: milyen berendezés és felszerelés kell az előbbiekben felsorolt köve­telmények és munkák ellátásához külön megjelölve a be­épített és külön a mobil berendezési tárgyakat. A forgatókönyv végén — megjegyzések cím alatt — le­írtuk mindazt, ami a fenti kérdésekbe esetleg nem foglal­ható (különleges tűzbiztonsági követelmények, egy-egy osztály egyszerre történő áramtalanítási lehetőségének megteremtésére vonatkozó kérés stb.). A III. s z. forgatókönyv a restaurátor és egyéb műtermek, műhelyek és kapcsolatos helyiségek belső berendezéséhez, elektromos és gépészeti terveihez készült, a munkaszobáikhoz hasonló rendszerben. A restaurátor műtermek, műhelyek, laboratóriumok tervezése nehezebb volt mint a munkaszobáké, pedig már az előbbiekben leírt anyagokra támaszkodhattunk, némileg kialakított mód­szereink voltak. De az a tapasztalatunk, hogy a tervezés­ben nincs igazán kitaposott út, jól tudjuk használni előző tapasztalatainkat, már elkészített forgatókönyveinket, de minden feladatcsoportban ríj problémák jelentkeznek, me­lyekre új megoldásokat kell kidolgozni. A restaurátor mű­termeknél, műhelyeknél és laboratóriumoknál például a műszaki problémák voltak speciálisak. A természetes fény kellő mennyiségének biztosítása érde­kében legfontosabb igényünk volt, hogy a kb. 230 m 2-nyi nagy festészeti restaurátor műterem mennyezete üvegtető legyen. Megvalósításának akadédya először az az aggodalom volt, hogy nem elég biztonséigos üvegtetővel lefedni az ilyen kényes feladatok színhelyéül szolgáló termet, mert az időjárás viszontagságait az üvegtető kevésbé bírja ki mint más szokvémyos tetőanyagok. A restaurálandó fest­ményeket nem lehet ennek kitenni. Ez azonban kisebb problémának bizonyult, mert a tervezőiroda megoldotta a biztonság műszaki feladatait. Xagyobb bajnak tűnt, hogy az üvegtető megvalósítása miatt méír az újjéiépítés kezdetén beépített tetőrészt is ki kell bontani. Ez ellen a beruházó szervek egy ideig tiltakoztak, de végül megszületett az a döntés, hogyha a tető egy részi; kibontásának áréin is, korszerű, minden igényt kielégítő festészeti restaurátor mű­termet kell építeni. E nagy restaurátor műteremben külön­legesen nagyméretű festmények kezelése is lehetővé válik. Ennek szolgédatára terveztük a belső berendezést is. A 122. száméi képen bemutatjuk a nagyméretű festményeken dol­gozó restaurátorok munkáját könnyítő állvány tervét. A szerkezet szükség esetén szétszedhető, összeállítva magas­sága szabályozható, s ami még nagyon fontos, a restauráto­rok fizikai biztonságát is megoldja néluiny méter magasság­ban is. Több modern restaurátor felszerelés beszerzését is tervez­zük a Palota műtermébe — elektromos fűtőasztalt, nagy­méretű prés-berendezést, röntgen-felszerelést. Mint már korábban is említettük — a restauréitorok sok­féle vegyszerrel dolgoznak, melyeknek legtöbbje; rendkívül tűzveszélyes, sőt némelyik robbanásveszélyes is. A vegy­szereket ezért a Palotáiban is külön raktárban fogják tárolni és csak azonnali használatra szolgádó, kis mennyiséget visz­nek a műterembe vagy laboratóriumba. Ezeknek az anya­goknak nagy tálroló tartályokból, ballonokból kis üvegekbe töltésénél keletkezhet a legkönnyebben baleset, ezért robba­násmentes, billenős vegyszertöltő szerkezet beépítését ter­vezzük (123. kép). Természetesen több, aprósáignak tűnő, de ez esetben fontos óvatossági szabály alkalmazáisával is a maximális biztonság me;gteremte'>sére törekszünk. Példáid: villanykapcsoló csak a raktárakon kívül szerelhető fel, szikra-, illetve robbanásmentes fényforrást igényeltünk, a padló anyaga sem gyúlékony, sem szikrát okozó (beton) anyagból nem lehet. A Magyar Nemzeti Galériának már most szüksége volna restaurátori laboratóriumra, de ezt is csak a Palotában nyújtott lehetőségekkol tudjuk megvalósítani. A tudomá­nyos módszerek bővítését teszi lehetővé a laboratórium. Nemcsak művészedtörténeti tudományos vizsgálat, doku­mentációgyűjtés, hanem laboratóriumi vizsgálat is elvé­gezhető mielőtt a restaurálás megkezdődik. Hasonló vizs­gálatra van szükség a műtárgyak valódiságának, vagy ismeretlen eredetű műtárgyak korának meghatározáisánál — vagyis a műtárgy bírálatánál — is. A tudományosan megalapozott konzerválás, restaurálás alapja — a műtárgyak alkotásánál felhasznált anyagok (festékek, rajzpapír, festővászon stb.) gyártása törteneté­nek —, ezeknek az anyagoknak jellemző kémiai, fizikai tulajdonságai, valamint a különböző korban alkalmazott festés-, rajzolás-, sokszorosítás technikájának a méizeum számára történő feldolgozása lesz. A kutatások eredményeinek birtokában a laboratórium fontos feladata lesz, hogy a műtárgyakat anyagvizsgálati, kémiai módszerekkel vizsgálja, választ adjon a restaurálás­ra szánt, vagy bírálatra behozott képekkel kapcsolatban feltett kérdésekre, továbbél az, hogy a laboratóriumi vizs­gálatokon áitment műtárgyakról és megállapításokról pon­tos dokumentációt készítsen. Idővel nagyértékű, művé­szettörténeti tudományos anyag lesz ez a dokumentáció. Fontos feladata lesz még a laboratóriumi kutatóknak, hejgy a festménye'k, grafikák anyagálban végbemenő oxidái­ciós, színtelenedési vagy sötétedési folyamatot és általai­ban az idők folyamán történő pusztulási folyamatot abból a szempontból vizsgálja, hogy miként lehetne kémiai vagy egyéb úton lassítani, vagy esetle;g leállítani. Újszerű fela­data lesz a laboratóriumnak a műanyagok felhasználási lehetőségeinek kísérletezése a konzervállásnál, falemezek,

Next

/
Thumbnails
Contents