Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Rukavina Erna: Muzeológiai feladatok a Budavári Palota újjáépítésének tervezésében

restaurátori munkának kelljen az adott megvilágítási lehetőségekhez alkalmazkodnia, hanem a fényforrások variálási lehetősége legyen eszköz a restaunitorok kezében. A restaurátorok az egészségre súlyos ártalmat jelentő vegyszerekkel is dolgoznak. Olyan berendezésekről kell tehát gondoskodni, amely e vegyszerek használatakor a levegő káros szennyeződését elvonja. A berendezés működését és hatását összhangba kell hozni a restauráló munka jellegével (festő restauráló műteremben tehát pl. nem alkalmazható olyan elszívó berendezés, amely a festmény túlságosan gyors száradását idézi elő). A restaurálásnál használt vegyszerek egy része tűz- és robbanásveszélyes. Ezért a restaurátor műtermek és egyes műhelyek közelében a hatóséigi előírásoknak megfelelő vegyszertároló kamrára van szükség. A restauréitor műtermeket olyan alapterülettel és magassággal kell kialakítani, hogy alkalmasak legyenek a restaurálásra előkészített műtárgyak elhelyezésére és szükség szerinti mozgatására. A műtermek bejáratait úgy kell méretezni és elhelyezni, hogy a műtárgyak szállítása akadálytalan legyen. A szobrászati restaurátor műtermet nagyméretű súlyos szobrok befogadáséira statikailag is alkalmassá kell tenni. A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1965. évi V. számában részletesen beszéimoltunk a Galéria alapvető feladatának, a kiállításoknak az építkezéssel összefüggő problémáiról és terveiről, melyet kellő részletességgel az I. sz. forgatókönyvben is megírtunk. A további feladatok, mint: a kutató és feldolgozó tevékenység, az ismeretterjesztő munka, és a hatósági feladatok, a Galéria egész munkájával összefüggenek, ezért technikai, építészeti előfeltételeit nem lehetett külön felsorolni. A megfelelő épületrészeknél — főként a tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobák e forgatókönyv után következő részletes terveinél — soroltuk fel a belsőépítészeti, beépített és be nem épített béitorokkal kielégíthető szükségleteket. Az I. sz. forgatókönyvben adtuk meg végül a Galéria épületeinek most már nem vázlatos, hanem helyiségről helyiségre megjelölt felhasználási tervét a feladatoknak megfelelő csoportosításban. A raktárhelyiségek felhasználási tervében például nemcsak azt soroltuk fel, hogy a rendelkezésre álló helyiségek közül melyeket fogunk raktárnak használni, hanem azt is jeleztük, hogy milyen raktárfajtéikra lesz a Galeriéinak szüksege« műtárgyraktárak (a Galéria állományéiba tartozó és a letétbe helyezett műtárgyak tárolására) festmény, grafika, szobor és érem: átmeneti és előkészítő raktárak (a kiállításra összegyűjtött, vagy a lebontott kiállításról még vissza nem vitt műtárgyak, továbbá a restaurálásra előkészített és a bírálatra behozott műtárgyak tárolására): a kiállítási berendezések (vendégfalak, postamentumok, vitrinek stb.) tárolására szolgáló raktárak, bútor raktárak, működési anyagok raktárai, csomagolóanyag (láda stb.) raktárak, keret-, fa- és egyéb anyaejr aktéirak, könyv- és saját kiadvány ( katalógus, évkönyv stb.) raktáraik, tűz- és robbanásveszélyes anyagok tárohisára szolgáló raktárak, vegyes anyagok tároláséira szükséges raktárak. A raktárkérdést olyan jelentősnek tartjuk, hogy már az I. sz. forgatókönyvben jeleztük egy külön raktári forgatókönyvnek a jövőbeni elkészítését. Ebben a raktárforgatókönyvben kivetnünk kitérni minden belsőépítészeti, berendezési részletkérdésre. A raktárakhoz hasonlóan állítottuk össze a restaurátor műtermek, laboratóriumok és műhelyek, a kiállítótermek, egyéb helyiségek, terek, folyosók felhasználási tervét és a hitogatóforgalom lebonyolítási tervét. Ezzel tisztáztuk tehát a B, C, D épületek minden egyes helyiségének majdani rendeltetését és a rendeltetésükkel kapcsolatos legfontosabb tájékoztatást is megadtuk. A belsőépítészet végleges terveihez azonban ennél jóval részletesebb tervek, tájékoztatók voltak szükségesek, ezért újabb forgatókönyveket készítettünk — külön-külön helyiségcsoportonként. A II. számú forgatókönyvünk „A tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobák belső kialakításának és berendezésének programja" elnevezéssel a földszinti és 11. emeleti munkaszobák forgatókönyve. Itt helyezkednek el a vezetők, tudományos kutatók és egyéb adminisztratív munkatársak munkaszobái. Arra törekedtünk, hogy lehetőleg egy-egy emelet összes helyiségeit belefoglaljuk egy összefüggő forgatókönyvbe, ezért ha a munkaszobák között kéziraktár, vagy egyéb feladatcsoporthoz tartozó helyiség is tahiiható, annak is megadtuk részletes belsőépítészeti és berendezési tervét, hogy a tervező építészek egy-egy traktus, vagy emelet végleges tervét teljes egészébon elkészíthessék. A II. sz. forgatókönyvet áttekinthető formába foglalva, úgy szerkesztettük meg, hogy minden helyiségre külön választ adjon a következő kérdésekre: Mely csoport vagy osztály, milyen munkakörű, beosztású dolgozói, tehát összesen hány munkatárs fog a munkaszobában dolgozni; milyen a munkaszoba mérete (m

2-ben); milyen mértékű megvi hígítást igényelnek (mesterséges fényre gondolva és a mértékegységet lux-ban megadva, de csak akkor, ha a normál világítástól eltérő igény merül fel!); hány C° állandó hőmérséklet legyen a szobában (ezt is csak akkor, ha különleges igényről van szó!); milyen