Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Rukavina Erna: Muzeológiai feladatok a Budavári Palota újjáépítésének tervezésében

ges muzeológiai tájékoztatást, adatokat, múzeumi igényeket és minden olyan felvilágosítást tartalmaznak, melyekre a tervezők munkája soréin előreláthatóan szükség lehet. Az I. számú forgatókönyvben a Magyar Nemzeti Galéria ismertetett feladatai alapjéin a feladatok ellátásának előfeltételeit írtuk le, azokat a feltételeket, melyeknek építészeti konzekvenciái vannak. Az első feladatkör a raktéirozás, amely nemcsak nálunk, hanem a világ szinte valamennyi múzeuméiban probléma, eltekintve néhány modern, jól megépített, tehát a raktározásnak megfelelő körülményeket biztosító múzeumtól. Nemcsak arról van szó, hogy raktéirozásra általában soha nincs elég hely, de a meglevő raktárak legtöbbje csak szükségmegoldásként tölti be feladatát. Éppen ezért már az I. sz. forgatókönyvben ismertettük a következőket: A műtárgyakat úgy kell raktározni, hogy állaguk megóvása, könnyű kezelésük, áttekinthetőségük és tudományos feldolgozásuk a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen. A raktárak kialakításánál figyelembe kell venni azt is, hogy a műtárgyak konzerválása nemcsak rest aura tori, hanem raktározástechnikai probléma is. A fenti követelményeket biztosító tárolásnak a következő előfeltételei vannak: A raktáraknak megfelelő nagyságiiaknak kell lermiök. A megfelelő nagyság elsősorban azt jelenti, hogy a műtárgyak a raktárakba sérülés, a falakkal való szükségtelen érintkezés, káros zsúfoltság nélkül beférjenek. A raktárakat ezenfelül úgy kell méretezni, hogy a műtárgyak mozgatása, kezelése és áttekintése is könnyen megoldható legyen. A raktárak bejáratait (azok szélességét és magasséigát) úgy kell méretezni, hogy a műtárgyakat könnyen lehessen ki- és beszállítani. A nyíhísszerkezeteket olyan szigeteléssel kell ellátni, amelyek biztosítják a raktárak teljes pormentességét, a hőmérséklet és a megengedett páratartalom állandóságát. A raktárbejáratok helyének meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a műtárgyakat a lehető legrövidebb úton lehessen a feljáratoktól, a liftektől és a kiálhtótermekből a raktárakba eljuttatni. A raktárak elhelyezkedése és a kiállítások nagy terjedelme miatt a szállítás útja gyakran igen hosszú lesz. Ezért biztosítani kell, hogy a szállítás útvonalán az éitjárók (ajtók) megfelelően méretezettek, szükség esetén megfelelő nagyságúra nyithatók legyenek. A raktárak hőmérsékletét, a falak és a levegő nedvességtartalmát kondicionáló és klimatizáló berendezésekkel úgy kell szabályozni, ahogy azt az ott elhelyezett műtárgyak jellege, anyaga, festés- stb. technikája megkívánja. A raktárakat olyan belső berendezéssel és felszereléssel kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a műtárgyak könnyen hozzáférhető kezelését, mozgatását és áttekintését. Ezenkívül el kell látni a raktárakat a kidönböző műtárgyak szállítására alkalmas szállító berendezésekkel is. Tekintettel arra, hogy a műtárgyraktárakban művészettörténeti és festéstechnikai kutatéis is folyik, azoknak tudományos kutatásra is alkalmas, tanulmányi raktáraknak kell lenniök. A tanulmányi raktár jellegnek — a műtárgyak könnyű és biztonságos kezelési és jó megtekintési lehetősége mellett — elsődleges előfeltétele a kiállítási termekéhez hasonló világítás. Hasonló nagy problémája a múzeumoknak a konzerválás és restaurálás, ez alól sajnos a Magyar Nemzeti Galéria sem kivétel. Jelenlegi épületünkben a legmegfelelőbb fekvésű, s a lehető legjobb fényviszonyokkal rendelkező helyiségek közül jelölt ki restaurátor műtermet a Galéria főigazgatója, a restaurátorok mégis kedvezőtlen körülmények között dolgoznak, mert az építészeti adottságokon itt változtatni nem lehet. De megoldódnak ezek a kérdések a Palotában, ahol nagyméretű, üvegtetős, modern festészeti restaurátor műterem épül, több kisebb műteremhelyiséggel, ahol kisebb műtéirgyakat külön-külön is lehet kezelni, s ahol a konzerválás kutatási munkáihoz az elkülönített, nyugodt munkakörülményeket is lehet biztosítani. E feladattal kapcsolatban az építészed részére a következő fontosabb elveket ismertettük: A műtárgyak konzerválása és restaurálása a legfontosabb múzeumi feladatok egyike. Ahhoz, hogy a múzeum ennek a feladatnak maradéktalanul meg tudjon felelni, a restaurátori műtermeknek a következő technikai feltételekkel kell rendelkezniük: A restaurátor műtermeket olyan berendezésekkel kell felszerelni, amelyek lehetővé teszik a konzerválás és a restaurátor munka korszerű, technikailag és művészileg tökéletes elvégzését; a nagyméretű és nagysúlyú műtárgyaknak gépi erővel történő könnyű és biztonságos mozgatását; újfajta restaurálási és konzervéihisi eljárások kutatását, kísérletek elvégzését. A restaurálás csak a műtárgyak jellegének megfelelő világítás mellett történhet. A szobrokat és a grafikai műveket mesterséges fény mellett is lehet restaurálni. A festmények restaurálásához azonban feltétlenül szükség van megfelelő mennyiségű és kellőképpen szűrt természetes világításra. Ha a festmények restaurálásánál a festékréteg pótlására van szükség, azonos színeket csak természetes fénynél lehet előállítani, kikeverni és a képen pótolni. A természetes fény azonban lehet túl erős is (pl. intenzív napsütés), ezért szükség van fényszűrő redőnyökre, hogy a festőrestaurátor műterem mindig a megfelelő erősségű természetes fényt kapja. Azokban a restaurátori műtermekben, ahol természetes világítást kérünk, annak időszakonkénti pótlására szükségmegoldásként olyan mesterséges világítás is kell, amely a természetes világítást fényerőben és színhőmérsékletben (színösszetételben) maximális mértékben megközelíti. A restaurátor műtermekben az általános megvilágítást adó fényforrásokon kívül lokális fényforrásokról is szükséges gondoskodni. Azt tekintjük alapelvnek, hogy ne a