Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Rukavina Erna: Muzeológiai feladatok a Budavári Palota újjáépítésének tervezésében

MUZEOLÓGIAI FELADATOK A BUDAVÁRI PALOTA ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK TERVEZÉSÉBEN Budapest belterületén, különösen a pesti Duna-parton járva, szinte minden járókelő önkéntelenül is végigfut pillantásával a Várhegy tetején épülő Budavári Palota körvonalain. Derült időben a kész homlokzati falak, oszlopok is jól hithatók, a napfény megcsillan az ablakok üvegén. Ez a látvémy bontakozott ki a mintegy két éve leszedett állványok mögül a városra meredő romok régebben eltűnt képe helyett. A Palota épülettömbje — egyéb hangulatkeltő hatétsai mellett — megnyugtató rendezettséget, harmóniát sugároz. Beleilleszkedett a városképbe. Ha nem távlatból, hanem egész közelről nézzük a Palotéit, belépve az építkezés területére, az építőmunkások sürgölődése, rakodó teherautók, a különféle gépek zaja vesz körül bennünket, az épület tövében és a belső udvarokon építkezési anyagok szerteszét, több helyen állványok. Ilyen közelségben nem olyan rendezett az összkép mint messziről, hiszen több év kell még az építkezés teljes befejezéséhez. A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 196.5. V. számában beszámoltunk a Galéria gyűjteményének a Palotában tervezett új elhelyezéséről és nagy vonalakban felvázoltuk az elhelyezést illető elképzeléseinket, problémáinkat. Azóta a Palotába helyezendő intézmények közül a Budapesti Történeti Múzeum 1967-ben már elfoglalta helyét, a Nemzeti Könyvtárat most építik, a Galéria részére szánt épületekkel kapcsolatban pedig a legnagyobb munka az építészeti tervezőirodéiban folyt. A magyar népgazdaság sajátos építésügyi és pénzügyi szervezetének következtében nem a Magyar Nemzeti Galéria végzi az építkezés szervezését, az erre szánt beruházási összeg kezelését, beosztéisát, hanem az ilyen feladatokra létrehozott speciéilis vállalat. E beruházó vállalattal működik együtt az ilyen különleges, reprezentatív építkezések tervezésén; alkalmas tervezőiroda, mely az építési terveket készíti (a tervezés vezetője: Hidasi Lajos műépítész). Majd a tervek birtokában a beruházó vállalat ad megbízást az építő és egyéb szakmákat folytató vállalatoknak az épületek elkészítésére. Nélkülözhetetlen feladata a továbbiakban a tervezőirodának az is, hogy a kivitelezés folyamatát ellenőrizze a tervezői elképzelések maradéktalan megvalósítása céljából. Ezek után — látszólag — a Galériára már csak az a kellemes szerep hárid, hogy az elkészült épületek kulcsait ünnepélyes keretek között éltvegye. Valójában persze nem csak a kedvezményezett reményteljes várakozásával ügyeljük az építkezést. A Magyar Nemzeti Galéria résztvesz a tervezés munkájában a tervezőiroda muzeológiai tanácsadójaként. Szükség van erre a tevékenységre, mert az építész- és gépészmérnökök a Palota bármely részét tervezik is, elsősorban az építészet sokrétű problémáit: statikai, építészeti esztétikai, műemléki követelményeket kell, hogy figyelembe vegyék, de ezen felül a Galéria részére szolgáló B, C, D épületek tervezésénél a muzeológiai problémákat, ebben az esetben a képzőművészeti múzeum követelményeit is szem előtt tartjéik. A héiboréis pusztítások: romjainak eltakarítása, a régészeti ásatások és kutatások befejezése után felépültek a tervezőiroda és a Műemlék felügyelőség újjáépítési koncepciójának megfelelő alapfalak, külső homlokzat, a tetőszerkezet a kupolával és a lépcsőházak. De amint a belsőépítészet tervezése megkezdődött, szükségszerűen megnőtt az építmények majdani funkciójának jelentősége, mert a legkisebb helyiséget is csak éigy lehet megfelelően kialakítani, berendezni, ha a tervezés minden gondolatával a funkció szolgédatába igyekszik állni. A gyakorlatban ez meg is történik. Ezért veszi igénybe a tervezőiroda a Magyar Nemzeti Galéria adatait, muzeológiai téijékoztatásait. Ezért veszi tekintetbe elhelyezkedésére vonatkozó elképzeléseit, a Galéria részéről összeállított forgatókönyveket, olykor a külföldi irodalomban megjelent, múzeumi építkezésekről szédó, egyes felhasználhatónak látszó anyagok fordításait is. A következőkben arról igyekszünk képet adni, hogy hogyan látta el a Magyar Nemzeti Galéria a tervezésben reá háruló feladatokat; milyen alapelvek, logikai vezérfonal vezette e feladatok elléitéisában ; hogyan kapcsolódott a muzeológia az építészeti tervezés munkájához. Amint megszületedt a Minisztertanács határozata arról, Iwgy a Pak)tát kulturális intézmények céljára fogják újjáépíteni, a tervezőiroda vezetője rendelkezésünkre bocsátotta a Magyar Nemzeti Galériának szánt épüledrészek alaptervrajzait, teliéit az alapfalak, lépcsőhéizak stb. terveit. E tervrajzok és a helyszíni szemlék alapján első feladat volt: elosztani a rendelkezésünkre álló tereket a legfőbb múzeumi funkcióknak megfelelően; hol legyenek a kiállítótermek, s a kiállításokhe)z kapcsolódó, látogatóközönséget szedgáló egyéb helyiségek; hol legyene;k a tudományos kutatói és adminisztratív munkaszobéik ; merre épüljenek a restauréitor műtermek, a különböző műhelyek és a Galéria munkatársai rendelkezésére

1 álló egyéb helyiségek (öltözők stb.). Az elosztást ekkor még az arányok és azok építészeti kihatásainak felmérésére kérte a tervezőiroda. Az elosztéis lehetőségei több esetben adottak voltak. A földszinti és emeleti, egybeépült, szép, nagy termeket vétek lett volna nem kiállítótermekké tervezni. Egészse>ges, világos helyisé-