Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

B. Supka Magdolna: Kohán György (1910—1966)

tette a már búcsúzó- művészt, átivódott a sajéit halálának víziójába.) Kohán György szülőfaluja mellé, Gyula városába, falusi házba, anyjéihoz tért vissza haldokolni: konyhameleg, tűzhely, az egykori „műterembe", a petróleumlámpa, a festő állvány, s a kis ablakon beszűrődő alkony színhelyére. Künn, Földünkön elementáris drámák zajlanak tovább, a természetben és a népek között — de Kohán életének utolsó éjszakáján Holdsarló is tündökölt az égen —, mint első jelentős művén a telihold, enyhébb sorsának jelképeként, így, bár testi halála, betegsége „borzadályos" volt, festészetének minden izgalma-értelme, alfája és ómegája ott virrasztott mellette, miként életében ő virrasztott mellettük, életműve bizonyítja halhatatlanul. 1966, december B. Supka Magdolna