Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

kevésbé érintettek bármilyen kultúrhatástól, mint Dudás Júlia művei. Jóformán teljesen kívül állnak a perspektivikus ábrázoláson és az iskolai rajzoktatás jeleit sem mutatják. Dekoratív és expresszív tulajdonságokat egyesítenek a paraszti élet jeleneteit bemutató rajzai. Kiáll. 1966. Pozsony, Triennale. írod. Moldován Domokos: Parasztrajzok, parasztrajzolók Magyarországon. Új írás 1966. szeptember. KÁPLÁR MIKLÓS: (1886—1935) Hajdúböszörményben született. Gyermekkorában gulyásbojtár volt, majd hentesinas. Mint segéd kerül Budapestre a Vágóhídra, s ezen kívül alkalmi napszámos munkákat is végez. Véletlenül elvetődik a Szépművészeti Múzeumba, ott Sebastiano del Piombo képeit csodálva, elhatározza, hogy ő is megpróbálkozik a festészettel. Hogy nappal tanulhasson pincér lesz. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Réti István növendéke. Először Iványi Grünwald Béla, majd Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál is megismeri és bátorítja a tehetséges ifjút. 1928-ban visszatér Hajdúböszörménybe, majd a Hortobágyra költözik, a csárdában műterem-szobát rendez be magának és elfelejtve a főiskolán tanultakat, a Hortobágy életét sajátos, naiv formában festi. Több művét őrzik Hajdúböszörményben és a debreceni Déri Múzeumban. Kiáll. 1929. Gyűjteményes kiállítás—Debrecen Városháza 1928. Budapest, Nemzeti Szalon, 1932. Debrecen, Déri Múzeum, 1934. Budapest, Őstehetségek kiállítása, 1936. Debrecen, Emlékkiállítás, 1938. Amsterdam. Hongaarsche Oertalen, 1965. Debrecen, Emlékkiállítás, 1966. Pozsony, Triennale, 1967. Székesfehérvár, Magyar naiv művészek. írod. Magyar Művészet 1928. 280. o. Magyar Művésze* 1922. 64. o. Bálint Jenő: Hortobágy a festőpalettán, A Heggel 1934. aug. 20. Déri Múzeum Évkönyve. 1930.—40. Tóth Ervin: Káplár Miklós, Művészet 1961.május 26—27. o. Masits László: Káplár Miklós emlékkiállítás katahógus előszó. 1965. MARKOVITS HORVÁTH ANTAL (1851—1933). DélSomogy megyéből került Hódmezővásárhelyre. Barkácsoló-ács volt. Munka közben egyszer lezuhant a tetőről és megrokkant. Ettől kezdve csak faragással foglalkozott. Nehéz körülmények között élt, csupán 1930 körül figyeltek fel faragványaira. Kisméretű faszobrai egyrészt a paraszti élet jeleneteit, népmesei motívumokat, másrészt vallásos témák teljesen egyéni értelmezését mutatják be. A faragást senkitől nem tanulta, egyszerű eszközökkel, bicskával, beretvával, borotvapengével faragott. Az „Őstehetségek kiállításán" tűnt fel először, ahol művei nagy sikert arattak. Kiáll. Budapest, 1934. Őstehetségek kiállítása, 1938. Amszterdam, Hongaarsche; Oertalen, 1966. Pozsony, Triennale, 1967. Székesfehérvár. írod. Bálint Jenő: Egy 82 esztendőt élt alföldi barkás. . . A Reggel, Budapest, 1934. augusztus 20.