Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

A festővé váló parasztemberek nyelve feloldódik segyiknél-másiknál szinte hihetetlen gazdag érzelem- és gondolatvilág tárul fel. Az egyes egyéniségek stílusa közötti különbség elég nagy. A városi kultéirhatások, a legelterjedtebb festői szemlélet: a naturalizmus különböző mértékben fedezhető fel a parasztfestőknél, ugyancsak eltérő a folklorisztikus örökség, a dekoratív elemekből épülő, a perspektíva alkalmazása előtti szemlélet domin álása is. Benedek Péter, Győri Elek, Gajdos János akarva akaratlanul is több polgári vonást mutat még a paraszti életformát ábrázoló képeiben is, mint György Szalmás Béla vagy Süli András, akik talán éppen, mivel igen ,,primitív" eszközökkel építik képeiket, kevésbé válnak keresetté és megbecsültté korukban. Ha lett volna ősi, tiszta formák, eleven élményszerűség, gyermeki szemlélet iránt érdeklődő avantgárdé művészetünk e korban —• s ami volt is, nem élt volna izoláltan és elzárkózva —, e művészek alkotásai aratták volna a legnagyobb sikert. De így sorsuk épp a legmostohábbra fordult. Közösségek, csoportok nem alakultak úgy, mint ebben az időben pl. Jugoszláviában. Talán egyetlen kivétel van csupán, de az sem teljesen hasonló: a galgarnácsai rajzolóasszonyok szinte iskola jellegű csoportosulása, ahol egy etnográfus biztatására Dudás Júlia ,,hozza divatba" a rajzolást,

31 s később egész kis asszonykör alakul ki körülötte. E helyen szintén jól megfigyelhető a sztereotip tematika és formavilág, s a friss élmények többszöri elmesélése után itt-ott érezhető fáradtság. A naiv művészek negyedik korszaka, az újrafelfedezés, még csak nyomaiban érezhető Magyarországon. A harmincas évek őstehetség kultusza után nagy törés következett be, az érdeklődés egyszerre megcsappant s ez sok festővé vált parasztember egyéni tragédiáját okozta. Süli András például, a kétségtelenül egyik legnagyobb tehetségű, legegyénibb látásmódú művész 1938-tól kezdve nem fest. Megmerevedik, talán megundorodik a kétes értékű ünnepléstől, amely labilissá teszi helyzetét faluja társadalmában, de nem ad számára sehová sem belépőjegyet, s önmagával meghasonlottan felhagy a festéssel. Csakhamar teljesen elfelejtik. Bizonyára felmerül valakiben a kérdés, hogy miért nem szorította, kényszerítette kifejezésvágya, miért nem festett napi munkája után, vagy vasárnap, mint annyi más naiv művész; a ,,laikus testvérek", ahogy Kállai Ernő őket szépen elnevezte?

32 Mert sem közvetlenül, sem közvetetten nem igényelte művészi közlését senki sem. A válasz erre a kérdésre szinte az egész tanulmány által végigvezetett gondolatmenet. A naiv művészet létezéséhez szükség van valami sajátos éltető közegre, amelyet a kor és társadalom igényei teremtenek meg. Nem időn és téren kívül lebegő örök képződmény, hanem kor és környezet által determinált megjelenési formája az emberiség létével egyidős művészetnek. Szabó Júlia J E G Y Z E T E K 1 A naiv jelzőt a Chronique des Arts c. párizsi folyóirat 1910. aug. 1-i számában használta Rousseau művészetére a haláláról szóló tudósítás írója. B cikket közli újabban Shattuck, Hoger: Die „Belle Epoque", München 1955., 55 o. O. Apollinaire a La Revue des Lettres et des Arts c. folyóirat 1908.máj. 1-i számában a Les Salon des Indépendants c. cikkében elemzi Rousseau alkotásmódját, mint naiv művészét. • Jakovsky, Anatole: Les Peintres Naïfs, Párizs 1956, Biblioth. des Arts. Jakovsky, Anatole: La Peinture naïve, Párizs, 1949, Ed. Uamase. Bihalji-Merin, Otto: Die Naive Malerei, Köln 1959, Du mont. Schauberg. Bihalji-Merin, Otto: Die Kunst der Naiven in Jugoslawien, Belgrád, 1958, „Jugoslavija". •' 1. trienále insitneho umenia, Bratislava. 1966, VIII. 26—

X. 2. A kiállítás katalógusához Tkai, Stefan írt előszót. Ebben az előszóban javasolja az Insite Kunst, Insitic Art elnevezést. 1 BihaljiMerin, Otto: i. m. II. fejezet (Kunst ausserhalb Geschichte und Stil) és a III. fejezet (Kunst der Naturvölker-Volkskunst und die Naiven) tárgyalja ilyen szellemben a kérdést. 5 Riegl, Alois: Stilfragen, 1890, Wien, Spätrömische Kunstindustrie. . . 1893, Wien. s Sir Herbert Read: A Conscise History of Modern Painting, London, 1959. Az előszóban megjegyzi, hogy szándékosan hagyta ki történelmi összefoglalásából Henri Rousseau-t és a naivakat, mivel stílusuk naivitása nem modern jellegzetesség. A mű magyar fordításban megjelent: A modern festészet címmel, Budapest, 1965, üorvina. 7 Jakovsky, Anatole: Peinture naïve c. művében 48—52. o. a naiv művészet emlékei közé sorolja pl. a Votívképeket. E századok óta keletkező egyszerű eszközökkel létrejött alkotások eredete mégsem a „naiv művész" „spontán" kifejezési szándéka, hanem a keresztény vallás kultuszával összefüggő gyakorlat. A grand art-ban is megtalálható ikonográfiái típusokat másolják, variálják. 8 Henri Rousseau több monográfusa által is idézett híres mondata Pablo Picassóhoz: „Mi vagyunk a kor legnagj'obb festői: te az egyiptomi stílusban, én a modernben." • Vö. Uhde, Wilhelm: Henri Rousseau, le Douanier, Ed. Piguire, Párizs, 1911 és Uhde, Wilhelm: Cinci maîtres primitifs, Párizs, Libraire Palmes, 1949. i° limit, Kurt: Die Kunst Cézannes, München, Prestel Verlag 1956. » Cézanne, Paul: 1859—1862 között keletkezett négy paimeau-jaTavasz, Nyár, Ősz, Tél címmel, Ingres aláírással, jelenleg Párizs, Musée de Petit Palais-ban. 12 Henri Rousseau életrajzát 1895-ben írta meg egy kiadvány számára. A Roger Coutance által szerkesztett almanach első kötete 1894-ben jelent meg „Portraits du prochain siècle" címen. Rousseau barátja, Alfred Jarry is készített egy címszót e kötetbe. Rousseau az ő segítségével szeretett volna életrajzával szerepelni a második kötetben, amely azonban nem jelent meg. 13 Henri Rousseau: Önarckép, o. v. 146x113 cm, j. Henri Rousseau, 1896, Prága, Narodni Galerie. A kép évszámára vonatkozóan eltér a monográfusok véleménye. 1890 a leggyakrabban említett keletkezési év. A kép többször átfestett, 1896-ban fejezhette be, s akkor írta rá palettájára második felesége: Josephine Noury nevét. 11 írod. e tárgyra vonatkozó: Kandinsky, Wassily: Über die Pormfrage, „Blauer Reiter", München 1912, Marc, Franz: Geistige Güter, „Blauer Reiter", München 1912. Újabb összefoglalás: Selz, Peter: German Expressionists, Los Angeles, 1957. » Cray, Camilla: The Great Experiment, Russian Art 1863—1922, New York, 1962, I

—IV. fejezet. Harry X. Abrains. 19 1958-ban a brüsszeli világkiállításon volt az első nagyszabású naiv bemutató. Azóta Európa számos nagyvárosában volt naiv művészeti kiállítás (Basel, Kóma, Rotterdam, Párizs, Linz, Salzburg, München, BadenBaden, Frankfurt, Hannover stb.).