Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Telepy Katalin: Romantikus táj festőnk: Telepy Károly (1829—1906)

szellemi őse J. J. Rousseau volt. Romantikus vonás a természetben végbemenő örökös harc, a változás tényének felismerése. A természet átalakítására még nem tesznek kísérletet. Az ember inkább kiszolgáltatott és védtelen szemlélője annak. Telepy 1859 óta itthon dolgozott, hazatért az osztrák— olasz háború kitörésekor Ligeti Antallal együtt. A magyar képzőművészeti élet átalakulóban volt ekkor. A régi Műegylet helyett új művészeti egyesület szervezéséhez fognak. Amikor 1861-ben megindul a Képzőművészeti Társulat munkéija, Telepy kezdetben, mint titkár irányít, később műtárnokként negyven évet töltött el azzal, hogy lelkesen és odaadóan téimogatta a magyar művészet ügyét. Valószínű, hogy a Képzőművészeti Társulatnál történt megválasztása nem csak a művészeti közéletben lelkesen résztvevő művésznek szólt, hanem a külföldet járt és képeivel magának elismerést szerzett festőnek is. Munkálkodását itthon is folytatta s 1860-ban a Műegylet kiállításán a Diósgyőri-várrom c. képével szerepelt (69. kép). E kép megindítója volt annak a sorozatnak művészetében, mely a hazai történelmi nevezetességű várak, várromok megjelenítésével a nemzeti szellem ébrentartását segítette elő.

13 Felépítésében még sok a színpadias, Markótól tanult vonás, így pl. az előtér jobb és bal oldalán a magasbanyúló fa és bokor, a kép középterében az apró alakok s a háttérben elhelyezett főmotívum magasbanyiiló romos tornyaival, a véir. Ugyanakkor a Markó-hagyományok módosítását is megfigyelhetjük. Az eszményi táj helyébe a konkrét hazai táj lép és a mitológiai staffage alakok helyett a hétköznapi dolgos emberek jelennek meg. A víz partján mozgó, népviseletben ábrázolt csoport már a romantika célkitűzései szerint jelenik meg. A nép életének ábrázolása, a néphez való közeledés romantikus költők, művészek igyekezete, a nemzet iránti érzelmeik így jutnak kifejezésre. Ahogy Madarász, Székely, Than a nemzeti múlt eseményeire emlékeztetnek, és hőseik példát mutatnak az ellenállásra vagy lázadásra, ugyaniigy hazafias érzelmek ösztönözték a fiatal festőt, amikor a régi dicsőség színtereit ábrázolta.

14 Ezt a jellemző romantikus vonást megtalálhatjuk több hasonló szemléletű tájfestőnknél is, Ligeti Antal, Kelety Gusztáv, Brodszky Sándor műveiben is.

15 Nemzeti festészetünk megteremtésének küzdelmes időszakában sokrétű tevékenységet kellett folytatni, nemcsak a magyar művészet létjogosultságának elismertetéséért, hanem a közönséget is fogékonnyá kellett tenni a művészet számára. Telepy tevékenyen vette ki részét a Képzőművészeti Társulat ezirányú teendőiből, s művészi munkálkodását is tovább folytatta. A debreceni kiállítás több, mint negyven év festői eredményeiből válogatott emlékanyaggal mutatta be a festőt. Az oeuvre mintegy kétszáz műve közül közel ötven a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, de számtalan műve található magángyüjtőknél is, mivel az évről évre rendezett társulati kiállításokon képeit szívesen vásárolták. Korán kialakított festésmódjában idősebb korában észlelünk változásokat. Szívesen festette a tátrai részleteket, a Balatont és környékét, megfigyelte a dolgozó embert, fejlődésének azonban kultúrpolitikai teendői gátat szabtak. Az új festészeti irányok célkitűzései iránt — mint ahogy ezt néhány későbbi műve mutatja — azonban nem maradt érzéketlen. Egyéniségének elsősorban a nagy egységeket összefoglaló, látképszerű tájábrázolás, bizonyos történelmi szemlélet, finom, halvány színek használata felelt meg. Egyenletes festői munkálkodásában nincsenek kiemelkedő állomások, művei hasonló jelleget tükröznek. Képeinek rendszerezésénél az a megoldás látszik célravezetőnek, hogy az emlékanyagot a tájak jellege szerint csoportosítjuk. Legtöbbször a következő típusokat találjuk: Várrészletek, romok Hegyvidéki tájak A Balaton és Duna festői látképei Munkaábrázolások a tájban Az intim természetfelfogás szerint festett facsoportok, erdőrészletek. A várrészletek és romok iránti vonzódásának egyik érdekes eredménye a Németújvári véir kapuja.

1

" Itt az előadáshoz hatásos tájkivágás adódott. A félköríves, lesötétített előtér napos középtér felé viszi a tekintetet, ahol a várkapu belső építménye ugyancsak félkörívesen ismétli az előbbi maradvány ívének vonalát. Itt közelről szemléli a kiragadott témát. A másik típus, a messzeségben ábrázolt vár, ahol kitárult előtér zéirja körül a teret s ezzel mintegy „leírja" a környéket is. Ilyen a Galambóc vára és Lászlóvára.

17 A tájkivágás kiválasztásakor nehéz probléma előtt áll a festő. Igénye, hogy témáját mint egy nagy egésznek részét mutassa be. Ennek érdekében a teret végtelenné kell fejlesztenie, hogy a szemlélő érzékelje, a táj folytatódik a kereten túl is. Kettős a cél is: gyönyörködtetni és tanítani egyszerre. Telepy ezért jelöli meg pontosan az ábrázolás helyét képcímeiben. A hegyvidéki tájak számban és jelentőségben életének második felében jutnak érvényre. Elsősorban a Tátra vidékeit járja, vonzalma az elhagyott tájak iránt tátrai ábrázolásaiban jut érvényre. A nyolcvanas évektől kezdve minden esztendőben felkereste a hatalmas hegycsúcsokat, elsősorban Lomnicon telepedett meg hosszabb időre egészsége; helyreállítására. Ottani tartózkodása idején barangolta be a Tátra úgyszólván minden ismert pontját, hogy megörökítse a csúcsok hófedte magaslatait, a patakokat, völgyeket és tengerszemeket. A panoráma nyűgözi le, egyszerre sokat akar láttatni. Hol közelről néz szembe egy-egy csúccsal, hol messzi horizont felett emelkednek azok elérhetetlen messzeségben. Tátrai táj és Hegyvidéki táj c. képein szikrázó fehér hó fényjátéka és szürke zordon sziklák sötétjének ellentétével emeli ki a táj hangulatát.

18 Az utóbbi ábrázolás előterében apró alakok mozognak. Háttal ábrázolja őket akárcsak G. David Friedrich, a táj