Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Telepy Katalin: Romantikus táj festőnk: Telepy Károly (1829—1906)

ROMANTIKUS TÁJFESTŐNK : TELEPY KÁROLY (1829—1906) A Magyar Nemzeti Galéria 1966-ban Telepy Károly emlékkiállítását rendezte meg, a festő szülővárosában Debrecenben, halálának 60. évfordulóján. A mintegy ötven művet felölelő tárlat a magyar romantikus tájfestészet egyik elismert alakjának művészi munkásságáról adott áttekinthető képet. Működése jórészt arra az időszakra esik, amikor nemzeti sajátosságaink felismerésével a magyar festészet virágzásnak indult. E heroikus korszakban Telepy saját területén képességei kibontakoztatásával nemcsak mint festő tevékenykedik, hanem művésztársai és a magyar művészet felemeléséért folytatott küzdelemben is vezető szerepet vállalt. Barabéis Miklós tanítványaként, fiatalon a portréábrázolás vonzotta, és ezirányéi munkásséiga a fentmaradt műveik alapján, bizonyára sikert hozott volna száméira.

1 A szabadságharc bukása után, mint oly sok más fiatal festő, Münchenbe került tanulmányai folytatására. Itt a tájképfestészet lijabb útjait nagyon sok festő kereste. Telepy vonzódását a természethez az Akadémián Petauer tanár vezetése alatt megkísérelte festői nyelven tolmácsolni. A fentmaradt képcímek után ítélve már főleg a tájábrázoléis foglalkoztatta.

2 Münchenben ekkor a heroikus tájfestészet feléledése utáni időben a festők a nagy, látképszerű egységet összefoglaló tájábrázolást kedvelik. A német táj újjéivarázsolója a század elején Koch volt. H. Riegel Lipcsében 1868-ban összegyűjtött műveiből kiállítást rendezett, s itt hívta fel a figyelmet munkásságára. Koch a poussini örökségből indult el, antik jeleneteket helyez ő is tájaiba, messzibe viszi a tekintetet, tájelrendezése színpadi. Kochra az Itáliában töltött nyolc esztendő igen nagy hatéissal volt. A szabad természetben sokat búvárkodott, naplójában lejegyezgette a facsoportokat, vízeséseket, leírta benyomásait.

3 Követői, bár a képszerkesztési formát igyekeznek megtartani a nagy, éltfogó tájrészlet aprólékos visszaadását is, de nem elvonatkoztatott szereplőket helyeznek a tájba, hanem a mindennapi élet alakjait. Ezek a téijak sokkal oldottabbak már. Műveik megjelennek a kiállításokon, hatnak az ifjabb festőnemzedékre. Ilyen volt Christian Mali, Adolf Staebli, Christian Morgenstern, Adolf Lier, Karl Rottmann és Eduard Schleich.

4 Telepy Münchenben egész sorát láthatta e műveknek. Hasonló módon igyekezett képeit megoldani. Elsajátította a képszerkesztési sémát, a színek használatában pedig ragaszkodott a műteremben festett képek egyenletes fényelosztással megoldott, eddig bevédt módszeréhez. Tanulmányai folytatásában meggátolta őt az a tény, hogy mint katonaköteles ifjút, hazahívták. Felmentést kapott, s most már Velencébe vágyott. Továbbtanulását Csernovics Péter gróf tette lehetővé. 1852-ben vele együtt több, más magyar festő is az Akadémiára került.

5 Tanára Lodovico Liparini iitmutatása mellett a tájábrázolásban szép sikereket ér el. Méir a következő esztendőben bronzérmet nyer. Ezután a gazdag Berchtold csahid veszi pártfogásába. Ez időtől kezdve már csupa tájkép megfestéséről van tudomásunk.

6 Berchtold gróf a Nagyoroszi templom számára megfésteti ugyan a két nagyméretű oltárképet, Telepyt azonban a varázslatos olasz táj köti le.

7 Nyaranta bebarangolja a környéket. Vázlatkönyveiben hangulatos, aprólékos jegyzetek, részlettanulmányok, jelenetek gazdag sorát találjuk, sokfelé ágazó érdeklődésének megnyilvánulásait.

8 Ouvre-jenek összegyűjtése, művészetének értékelése során tájfestői metóduséinak vizsgálatánál egyre hattirozottabban bontakoznak ki azok a hagyományok, melyek Markó Károly művészetéhez vezetnek. Műveiben fel kell ismernünk Markó törekvéseinek átvételét, ami a látképszerű tájábrázolást, az aprólékos ecsetkezelést, a staffage alakok elhelyezését s a mértéktartó színek használatát illeti. Joggal következtethetünk arra — s ezt a nemrég előkerült és a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán taléilható vázlatkönyv is alátéimasztja, ahol az egyik rajz alatt Vida, Appeggi olvasható —, hogy a mester, éppéigy, mint Libay, Ligeti, Keleti és Szilassy is, megfordult Markónál.

9 Velencei tanulóévei után Rómában is töltött másfél évet. Itt festett képei már a kiforrott tájképfestő egyéniségét mutatják. A debreceni kiállításon szereplő és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő Karthauziak kolostora Rómában, a Michelangelo által ültetett ciprusfákkal (68. kép) 1859-ben készült.

10 A képnek csaknem egész terét betölti a három hatalmas fa, koronájuk méltóságteljesen rajzolódik a kék égre a széltől hajtott laza, fehér felhők között. A háttérben a kolostor félköríves záródású éirkádsorával szinte eltörpül a szálegyenes, nagy, zöldlombú fák mellett. E kép, mely Telepy korai művészetének egyik igen friss és artisztikus emléke, emlékünkbe idézi Corot korai olasz tájait.

11 A történelmi múlt iránti érdeklődésében a romantikus szemlélet jut kifejezésre.

12 A klasszicizmus ellenhatásaként Európa-szerte feltámad ez az éij felfogás, mely az érzelemre apellál, legyen az zsánerkép, történelmi kompozíció vagy téijábrázolás. A romantikus festők előszeretettel fordulnak az őserejű természethez. Oka ennek egyrészt a vágy a természet felfedezésére, másrészt a menekülés a kilátástalan társadalmi valóság elől. FI mentalitás