Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludi Károly „vészei" és „nyugalmas teremtései"

ragaszkodott. Előszeretettel ábrázoltak különleges termé­szeti jelenségeket: viharos tengeren küszködő hajótörötte­ket, pusztító lávát okádó tűzhányót, a villámcsapás fényé­ben vöröslő tájat. Az akadémiai képtár anyagában ezt a festői hagyományt látták, ezt az oktatási irányzatot tapasz­talták a növendékek, mint követendő iskolapéldát. Kisfaludy Károly szárnyaló művészi álmokkal ugyan, de a valóságban a győri rajzoló-iskolán szerzett felkészült­séggel, néhány dilettáns kísérlet után, a győri Tróger- és a sümegi Maulbertseh-freskók barokk pompéijának emlé­keivel került a Dunántúlról Bécsbe, így természetesnek tarthatjuk, hogy az akadémiai oktatásnak barokkból táp­lálkozó tájképfestési elveit kritika nélkül szívta magéiba s ebből elsősorban az egyéniségének megfelelő regényes tema­tikát tette magáévá. Képedben később is azt követte, amit itt és ekkor, az akadémiai képtárban megismert: Louther­hourgot, s a hasonló irányzatéi, tengeri tájakat festő, az akadémiai gyűjteményben szépszéimú festménnyel képvi­selt francia Claude Joseph Vernet-t (1714—1789) és az olaj­festményeivel és gouachaival egyaránt erőteljesen ható, tekintélyes osztrák Michael Wutky (1738—1822) példáját. Kisfaludy Michael Wutkyt, az akadémia régi mesterét feltehetően személyesen is ismerte'. 32 Az Akadémián töltött éveiben a tanítás még az öreg mester szellemében folyt, témaköre, kompozíciós elvei őrá is hate)ttak. Vásznai közül kettőn konkréten kimutatható sajátos Wutky-motívumok átvétele. Az egyik „Kikötő holdfényben" (15. kép) címmel már szerepelt 1921-ben az Ernst-féle első gyűjteményes kiállításon, ezután került a Kisfaludy-család egyik késői leszármazottjéihoz — ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban van. A kép szokatlanul friss lokális színekkel festett, való­színűleg bedéjezetlen : benne; Kisfaludy halálát követő ha­gyatéki árverésen dobra került „9 darab különféle el­kezdett, de be nem fejezett képek" 33 egyikét sejthetjük. Tökéletes színpadképi elrendezésbem tárul elénk a kompo­zíció. A távlatot az előtérbe benyiiló földnyelv hangsédyoz­za, rajta néhányan bogrács körül foglalatoskodnak, balra egy kis vitorláshajó dől előre, jobbra a képbe beugró, regényes szikla, ezen széltől tépett, minden vésznek ellen­álló, mostoha sorsa közt is élni akaró kis fa. A kép jobb vagy bal oldalán behajló, fát hordozó szikla-motívum Kis­faludy vihar-képeinek állandóan használt kelléke, ugyan­úgy, mint követett mestereinek : Wutkynak és Vernet-nek is. A léptéket meghatározó ele'ítér mögött, a közép-térbem néhány vitorkás, éijabb sziklatömb, tetején őrtorony, emö­gött erőd. A kompozíció felső kétharmadát drámaian tépett felhős ég foglalja el. A hold körül a felhőzet tejfehér, s ezüstösen világító, feljebb sötétbe fordul, súlyos veszélyt jelző. A tenger és szárazföld színtömbjei a hold ezüst fényé­től határozott körvonalúak, nyersek és erősek. A legtávo­labbi pont a láthatáron egy hegyvonulat halvány foltja. Egy olyan Wutky-képet közlünk (16. kép), amelyen Kis­faludy Kikötőjének részleteit megtaláljuk. Festőnk nagy gyakorlata alapján feltételezhetjük azt, hogy tetszése sze­rint ő ötvözte egybe a Wutky-meitívumokat. Nincs kizárva azonban az sem, hogy egy előttünk ismeretlen példát má­solt le. A másik Wutkyra visszavezethető munkája, mely ma a tápiószelei miizeuimban van (17. kép), Pyrker László János­sal hozza kapcsedatba Kisfaludyt. Blaskovich Gyida Heves megyei alispán — mint agg unokája, Blaskovich János tápiószedei múzeumigazgató írja 31 — „1848-ban Pyrker J. László hagyatékának árverésén hivatali elődjének hét da­rab legkedvesebb olajfestményét ... 12 rézmetszettel . . . együtt megváséirolta". Közülük háromról a családi hagyo­mány azt tartja ma is, hogy Kisfaludynak olasz útján szer­zett gyűjteményéből származik, és Pyrker me'>g lilienfeldi apát korában vette őket azért, hogy a Bécsben nyomorgó ifjú magyar írón segítsen. Két egyszerű tény is cáfolja azonban ezt a szép, lírai emlékezést, az egyik az, hogy Kisfaludy Bécsbem még nem volt „magyar író", a másik az a levél, amelyet ő 1824-be>n írt a műgyűjte") főpapnak, s amelyet azzal a mondattal vezetett be, hogy „Ismeretlen bár bátorkodom Excelleneáádat ezen soraimmal üdvözleni és az által küldött rézmetszetért forró köszönetemet ki­jelenteni." 35 Nyolc-kilenc év van a feltételezett bécsi vásár­lás és e levél között: ennyi idő alatt Kisfaludy nem feledke­zett volna meg arról, hogy ők kertten már Bécsben, mint pártoló vevő és hálára kötelezett eladó, találkoztak. E három kép közül kettő — egy Vezúv-kitörés és egy Bűn­bánó Magdolna — meggyőzően Kisfaludy munkája, a har­madik — melyről később szólunk — pedig szoros össze­függésben van e>gy közismert tengeri vészével, az a való­színű tehát, hogy mind a három 1824 és 1830 közötti időben került az immár neves pesti festő-írótól a művé­szetpártoló, irodalmár egri érsekhez. Közülük a most szóbanlorgó képen Wutkynak, a „phantastischer Pros­pektmaler"-ne'k — aki „nem ijedt vissza attól, hogy hold- és tűzhatásokkal éljen, sőt a Vezúv ábrázolása sem rettentette" 36 — ez utóbbi kedvelt témáját látjuk Kisfaludynál viszont. Színhatása, a sötéthangulatii kép középpontjában izzó láva sárgásvörös fénye, s az ettől megvilágított környezet is Wutkynak a bécsi Akadémia képtárában őrzött nagyméretű Vezúv-kitörésére emlékez­tet 37 (18. kép). Ezen a képen minden rajta van, amit Kis­faludy romantikus hangulatában festményein összeötvözni szeretett. A tűz fényében vöröslő égbolt sötéten örve'mylő, ám lágy kerek kontúrokban rést nyitó felhői mögül szelí­den bújik elő a hold, a tűzhányó edőtt a haragos vízen egy hajó küszködik, jobbra a sziklán a szél tépi az ismert, hűségesen kapaszkodó fát, jobbra és balra az előtérben hegy és part, tehát ismét a Bécsben tanult kompozíciós elv szerint kulisszaszerű előtér mögött nyílik út a szemnek, középen a Veziiv, s jobbra a messzi távolban látható hegy­vonulat felé. A kép festési módja gyenge, balra az előtérben látható puskás, magaskalapos, olasz vadászok kezdetlege\se;n rajzolt, sematikus stafTázsügurák. Ennek ellenére a felidé­zett romantikus hangulat átérzése ezt a festményt is, mint Kisfaludy összes vészeit, immanens művészi értékénél

Next

/
Thumbnails
Contents