Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludi Károly „vészei" és „nyugalmas teremtései"

jelentősebbé teszi nemzeti festészetünk kezdeti korszakában. Tengeri viharainak nagy csoportját, köztük négyet a Magyar Nemzeti Galéria festményei közül, a bécsi akadémiai időszakában megismert Joseph Vernet képeiről másolta. Az itt közölt eredeti festmény és a festményekről készült metszetek kompozíciója, staffázsfiguráinak megegyező csoportjai és sok más, apró részlet bizonyítja megállapításunkat. A „Tengeri vihar" I. cimű ( 19. kép) kisméretű, ám hatásában monumentálisnak mondható képen a jelenet szabadabban komponált, nem oly színpadképszerű. .Jé) egyharmadnál van a tenger horizontja, s a viharban vadid hullámzó vízen nem egy pontra koncentrálódik a ügyelem. Balra, előbbre, hajótöröttek küszködnek báláik megmentésével, a part mellett egy hajó árbocán társaik harcolnak keményen a viharral. A tengeren feljebb — a kép középpontjában — méltóságteljes, nagy hajó közeledik. Az ég viharos, de jellegtelen, jobbra a megszokott romantikus szikla, a behajló csupasz fácskával. Ezen a képen, hasonlóan Vernet-nek a bázeli múzeumban levő „Stürmische See mit Schiffbrüchigen" című olajfestményéhez (20. kép) az egyik főszereplő a tenger, vad hullámaival, a másik az ég, felhőinek súlyával. Az alakok s a táj közötti arányok viszonya az ember küzdelmének jelentéktelenségét s a vele szemben álló természet mérhetetlen hatalmát érezteti. A „Tengeri vihar" és Vernet képének nagy hajéija azonos, a szikhiktól takart hajóárbocok több Vernet alkotáson is előfordulnak s jellemző a nagy hajó árbocán lobogó piciny zászkScskák sora is. Döntően határozzák meg a követett mestert a parton küszködő csoportok hasonló, sőt azonos foglalatoskodásai. Kisfaludy képének színeiben sok árnyalatot használt a hullámok sokféleségének és a felhőzet ellentétes hangulatainak tolmácsolására, sőt, bizonyos mértékben fényt és levegőt is érzékeltetni tudott. Kevésbé erőteljes, kisebb igényű a „Tengeri vihar" 11. (21. kép) című kompozíciója. A tenger, a felhős ég s a sziklás táj aránya, a felhőkön áttörő fénynyalábok, mind Vernet hatását bizonyítják, de emellett szól a jobb oldali sziklán nőtt erőteljes fa elhelyezési; és formája is. Az előtérben csomaggal bajlódó emberek ugyancsak Vernet figured. A kép színezése erőtlenebb, mint az előbbié, mintha párás fátyol borítaná az egész látványt. Gazdagabb témájú és nagyobb igénnyel készült a „Tengeri és levegői vihar" (22. kép) című festménye. Ezen a tengeri vészen elöl ismét hajótörötteket látunk, a haragos tenger a messzibe tűnik, jobbra fölfelé kanyargó úton viharral küszködő emberek menekülnek a hegytetőn álló kerek toronyvárba. Az ég sötétszürke, a tenger feketén szürke, a partnál világos tarajokkal, ahol a hullámok a sziklákhoz csapódnak, fehérré zúzódva. A színhangulat drámai, az esemény is a vízbefúltat sirató csoportozattal, s a várba vezető úton a vihartól tépett emberekkel. A kompozíció ugyancsak a bázeli múzeumnak említett festményéhez áll közel. A vízbefúltat gyászolók csoportozata némi változásokkal több Vernet képen is előfordul. A „Tengeri és levegői vihar" egén ott látjuk Vernet gyakran látott apró, fehérhasú viharmadarait is. Kisfaludy munkájának hangulata egységesen drámai, részleteiben s festésmódjában helyenként esetlen, ellentétben áll a téma n agy igén y ű s zánd é k ával. Ugyanez a kompozíció séma érvényesül Kisfaludy: „Tengeri vész" elnevezésű, (23. kép) festményén is, ami ugyancsak a Vernet-hatás alatt készült művek köréhez kapcsolódik. Jobbra, mélyen a tengerbe benyúló sziklás magaslaton a klasszikus antik és romantikus középkori múltat idéző épületek, messzebb diadalív maradvéinya, közelebb oszlopos, timpanonos templom áll vártornyok előtt. A tenger a távolban már lecsendesedett, a part közelében még haragosan-fehéren tarajosodik. Színei világosabbak, az égen a sötét felhők tömege átvált naposszélű, gyöngyszürke felhőkön át vörhenyes napsütéssé. A tenger zöldjét jobbra szürkés sziklatömb határolja. Az előtérben a tragikus Vernet-i hangulat: a vízből mentett fedetlen keblű nő és segítőinek csoportja több művéről ismerős. A kép festésmódja sima, gyakorlottadé egyben erőtlenebb is. Kisfaludy Károly művei között van egy békés hangulatéi tengeri tájkép, egy „nyugalmas teremtése" is, a „Tengeri kikötő" („Olasz tengerparti város") — (24. kép). Ez a kép feltehetően ugyancsak ehhez a csoporthoz tartozik.

38 Bal oldalon szikiéikra épült, eleven színű tengerparti várost látunk, érdekes felvezető utat támasztó ívsorral, amely egyben a tenger haragjától gátként is védi a házakat. A látóteret a háttérben hatalmas hegytömeg, jobbra egy vitorlás hajó zárja le. A körbefogott nyugalmas tengervízen egy-két csónak, a kép előterében kicsiny hahiszok tevékenykednek. A Daudet által metszett Vernet: „Le soleil couchant" c. festményben találhatjuk meg a megfelelő kompozíció sémát. Távolról sincs szó itt szó szerinti egyezésről, két különböző tájat ábrázol a két kép: i'blx-ti a/, esetben nem a/, átvett részletek, hanem a/ összbenyomás utalja e körbe a tárgyalt művet. Színei világosabbak a szokottnál, festésmódja porceléuiszerűbb, a tájképi részletek precízebbek. Színhangulata a Wutky-féle csendes tengert ábrázoló munkájának fáradtabb változata. Egy szerény igényű tengeri vihar képe: „Viharos tenger kis kalózhajóval" (25. kép) tartozik még távolról e gazdag vernet-i csoporthoz, ami hagyomány szerint annak idején Kisfaludy Károly ajándékaként került Garay Jánoshoz. Egyszerű kompozíciója és festésmódja nem több, de nem is kevesebb annál, hogy kizárná ezt a feltevést. A festmény színei, fehértarajos zöld tengervize, a piciny emberek pirossal s fehérrel elevenített figurái megegyeznek a többivel. A kisméretű hajósok bizonytalanul állnak valahol a csónak terében, nem érzékeljük — mint más Kisfaludy-képen sem — a mozgások biztonságát. A festmény egyszerű kellékei, szerény környezeti elemei