Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Márffy Albin - Rukavina Erna: A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezése a Budavári Palotában

pólyos csarnokából nyíló kiállításokat — szombaton ós vasárnap pociig a budapestiek is ezerszámra látogatják. Éppen ezért többször hallottuk az aggályt, hogy vajon felmennek-o majd a látogatók ilyen természetesen, könynyen, s ilyen tömegben a Duna jobb partján emelkedő várhegyre, hogy megtekintsék az ríj Galériában a magyar képzőművészetnek most már egészét bemutató kiállításokat ? Akik felvetik a kérdést, nem veszik figyelembe, hogy az újjáépülő budavári palota—-Európának ez idő szerint talán legnagyobb kulturális építkezése — Budapest egyik kulturális központja, a vár pedig toljes egészében műemléki negyed lesz. Szóltunk az odakerülő múzeumokról, a Nemzeti Könyvtárról ós hosszú oldalakat írhatnánk az egészében is műemléki lakónegyedről: a budai várról. Kétségtelenül megoldandó azonban a ma még hiányos és nehézkes közlekedés kérdése, mert ez az egyetlen reális alapja az említett aggály felvetésének. Mire azonban a budavári palota - és benne a Magyar Nemzeti Galéria új épülete — elkészül, jelentősen bővül a megközelítés ós a közlekedés lehetősége is. Megnyílik az úgynevezett „keleti feljáró út", amely a Lánchíd budai hídfőjének bal oldaláról indul és közvetlenül a Galériának a „C" épületben levő dísz-főbejáratához vezet. Ez az út a régi középkori, eredeti várfalak között kanyargó feljáró út lesz, csak egyirányú — felfelé haladó — személygépkocsi ós gyalogos közlekedés számára. A kül- és belföldi csoportos látogatókat külön autóbuszok viszik majd fel a Lánchíd budai hídfőjének jobb oldaláról nyíló feljáró úton a várba — és a lakónegyeden keresztül a budavári palotához. Az így érkező látogatók legrövidebb úton, a „C" épület bejáratán — a Galéria főbejáratán — át érik el a Galéria nagy, központi előcsarnokát. Megélénkül majd a rendes városi autóbuszforgalom is, hogy a budapesti látogatók mennél könnyebben érjék el a várat. Az állandóan növekvő személygépkocsi forgalom mellett, sokakat a gyalogsóta fog csábítani, hiszen a felvezető utakról — különösen a regényes „keleti feljáró útról" nyíló kilátás, önmagában is „műélvezet" a szépet szerető emberek számára. Buda — különösen annak északi és déli része — egyre jobban kiépül, egyre nagyobb jelentőséget kap a főváros fejlődésében. Az északi és déli városrészt összekötő egyik főútvonal a várhegytől nyugatra, a Krisztinavároson keresztül halad. Nagyon fontos tehát, hogy a budavári palota az ezen az útvonalon közlekedő villamosokhoz ós autóbuszokhoz kapcsolódva is könnyen megközelíthető legyen. A krisztinavárosi Dózsa tér felől alagút épül a hegyoldalba és onnan — nagy tömegek szállítására is alkalmas — liftrendszer szállítja fel a látogatókat a budavári palota, egyik központi pontjára, ahonnan a múzeumok és a Nemzeti Könyvtár ogyaránt fáradság nélkül elérhető. A Magyar Nemzeti Galériának a budavári palotába való elhelyezése terveiről már a jelenlegi stádiumban is többet lehetne mondani. Túl hosszú és túl részletes beszámoló azonban a torvok áttokinthetőségét veszélyeztetné. Ezzel az ismertetéssel olyan tájékoztatást kívántunk adni, amely a legfontosabb problémákat és a megoldásuknál követett alapvotő elveket mutatja. Reméljük, hogy a kövotkezőkbon már olyan eseményekről számolhatunk be, mint a most folyó különböző technikai kísérletek sikere, vagy egyéb munkákról, elképzeléseinkről, melyek a tervezés következő stádiumához kapcsolódnak. Dr. Márjfy Albin—Rukavina Erna JECI YZET: A budavári palota történetének ismertetésénél Gerő László „A Budai Vár helyreállítása" című könyvének adatait használtuk fel.