Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Márffy Albin - Rukavina Erna: A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezése a Budavári Palotában

nyerői, kiállításairól, anélkül, hogy ez a kiállítótermek nyugodt hangulatát zavarná. Az előzőkben leírt feladatok ellátásának eredménye a nagy nyilvánosság előtt jelentkezik. Mindez azonban sok olyan munka elvégzését teszi szükségessé, amely az intézményen belül — a közönség szempontjából a háttérben, „láthatatlanul" — folyik. Nagyon fontos feladata a Nemzeti Galériának a tudományos munka, a muzeológiai, művészettörténeti kutatások elvégzése, a gyűjtött anyag tudományos rendszerezése. Ezt a munkát a Galéria tudományos dolgozói végzik el, modernül fölszerelt és berendezett munkaszobáikban, amelyek a „D" épület II. emeletén, a Dunára néző oldalon lesznek, vagy az épület egyéb részeiben (raktárakban, műtermekben stb.), hiszen munkájuk a Galéria egész anyagával összefügg. Fontos eszköze a tudományos munkának például a könyvtár, amely már jelenleg is egyre tekintélyesebb értéket képvisel. A budavári palotában a könyvtár a „13" épület II. emeletén kap helyet, úgy hogy a tervezők az anyag aránylag nagy bővülésének elhelyezésére is biztosítanak lehetőséget. A „B" épület II. emeletén találhatók a Galéria egész működését irányító főigazgató és a főigazgató-helyettesek munkaszobái, továbbá az intézmény egész munkájával összefüggő adminisztratív ós hatósági feladatokat ellátó munkacsoportok szobái is. A gazdasági ós hatósági feladatok ellátását végző dolgozók számára munkaszobák épülnek még a „B" épület földszinti részén is. A Nemzeti Galéria budavári építkezésének tervezői rendkívül fontos feladatként tartják számon a Galéria műtárgyanyaga állagának megóvását, amely két irányból történik. — A műtárgyak megóvása egyrészt a szakszerű raktározással \ alósul meg, — másrészt a korszerű restaurálással. Ennélfogva a raktárak tervezése és építése úgy történik, hogy azok megfeleljenek az állagmogőrzósi feladatoknak és egyben a tudományos munkához is maximális segítséget nyújtsanak azzal, hogy a műtárgyak a raktárakban könnyön kezelhetők, áttekinthetők legyenek. A raktározás a Magyar Nemzeti Galériának jelenleg legnehezebb problémája. Raktáraink túlzsúfoltsága, s tulajdonképpen nem céljának megfelelő volta, technikai elmaradottsága sok gondot okoz a Galéria vezetőségének. A Galéria jelenlegi épülete — mint köztudomású — nem múzeum céljára épült, s ez főként három irányban érezteti hatását: — a kiáll ítótermeknél — a raktáraknál és — a restaurátori műtermeknél . A kiállítótermek terveinek megoldásáról már szóltunk, a raktárhelyzet megoldását a budavári palotában pedig a következőképpen tervezzük: A raktárak megfelelő nagyságúak lesznek, s oly módon építik meg, hogy a raktárakon belül a toljes pormentessóget, a hőmérséklet és a megengedett páratartalom állandóságát biztosítsák. A raktárak hőmérsékletét kondicionáló berendezéssel úgy tervezzük szabályozni, ahogy azt az ott elhelyezett műtárgyak jellege, anyaga, festés-, stb. technikája megkívánja. Ezenkívül olyan belső berendezéssel ós felszerelésekkel lesznek ellátva, amelyek lehetővé teszik a műtárgyak könnyen hozzáférhető kezelését, mozgatását, áttekintését. A külföldi, jól bevált példákat követve, kulisszás, kihúzható képtartó paneleket készítenek. Felszerelnek emellett rögzített képtartó sodronyokat is. Évszázados és különös óvást igénylő festményeinket még a simán gördülő kóptartó panelek csekély rázó hatása is károsítja. A műtárgyraktárakban művészettörténeti és festéstechnikai kutatás is folyik — mint említettük —, ezért tudományos kutatásra is alkalmas tanulmányi raktárak lesznek, a kiállítási termekéhez hasonló jó világítással. A raktárak a budavári palotának főként a IV. emeletén, ós alagsorában lesznek, bár kisebb, átmeneti, előkészítő és kéziraktárak a kiállítótermek közelében is találhatók. Hasonlóan súlyos problémája jelonleg a Magyar Nemzeti Galériának a műtárgyak konzerválása, restaurálása, ami a legfontosabb múzeumi feladatok egyike. Sajnos, erre a feladatra jelenleg csak néhány szűk, korszerűtlen, restaurátori műteremnek teljesen alkalmatlan helyisége van a Galériának. Az egyik legjelentősebb változást a jelenlegi helyzettel szemben a palotában tervezett műtermek fogják jelenteni. A tervezett műtormok biztosítani fogják a konzerválás és a restaurátori munka korszerű, technikailag és művészileg tökéletes elvégzését; a nagyméretű és nagysúlyú műtárgyaknak gépi erővel történő könnyű és biztonságos mozgatását; újfajta restaurálási és konzorválási eljárások kutatását, kísérletek elvégzését. A festő restaurátor műterem ablaknyílásai úgy lesznek megoldva, hogy megfelelő mennyiségű és kohóképpen szűrt természetes fényt kapjon. A restaurátorok az egészségre súlyos ártalmat jelentő vegyszerekkel is dolgoznak. Olyan berendezések is lesznek, amelyek e vegyszerek használatakor a levegő káros szeny° nyeződését elvonják. A restaurátor műtermek elhelyezése nagyrészt a „D" épület IV. emeletén lesz. Itt lesznek a festészeti műtermek, a grafikai restaurátor műterem és a keretrestaurálás, a „B" épület földszint jón pedig a szobor restaurátor műterem. * A Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi épületének — amellett, hogy nem alkalmas a magyar kespzomuvoszot országos gyűjteményének az elhelyezésére, kiállítására, raktározására, gondozására — van egy páratlan előnye, és ez a városon belüli nagyon kedvező fekvése. A Duna bal partján, az Országház mögött, az idegenforgalom egyik centrumában álló épület a kül- és belföldi látogatók részére egyaránt könnyön megközelíthető. Megtekintése szinte önként kínálkozik: megtekinteni majdnem könnyebb, mint elkerülni. Szinte nincs Budapestnek olyan hivatalosan utazó vagy turista látogatója, aki meg ne nézné a Galéria ünno-