Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Márffy Albin - Rukavina Erna: A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezése a Budavári Palotában

művész teljes életművét bemutató monografikus kiállítás keretében, vagy jelentős művészeti irányzatok, csoportok munkásságának legjellemzőbb műveinek kiállításával, esetleg valamely téma felfogásának, ábrázolásának bemutatásával — képzőművészetünk különböző korszakaiban. A különböző tematikájú időszaki kiállítások mindegyike más-más bemutatási, kiállítási módot kíván. Változik a műtárgyak száma, elhelyezési, megvilágítási stb. igénye. Vagy esetleg vegyesen mutatjuk be a különböző képzőművészeti ágak (festészet, grafika, szobrászat) alkotásait. Az időszaki kiállítások belső berendezésének megtervezésénél és rendezési feltételeinek megteremtésénél tehát kiemelt követelmény a maximális variálhatóság. A kiállítások variálhatósága sokféle módon érhető el: különböző alakú és méretű vendégfalakkal, megfelelő, modern postamentumokkal, tárlók (vitrinek) elhelyezésével, a kiállítási termek belső térhatásának módosítási lehetőségével, a világítás variálásával stb. A kiállítások építészeti és belső építési tervezésénél fontos alapelvek vezetik a tervezőket. Az egyik ilyen alapelv a látogatóforgalom lebonyolításának, irányításának alapelve, amelynél nemcsak az a döntő, hogy a látogatók az egyes kiállítótermeken belül csak egy irányban haladjanak, hanom az is, hogy az egyes kiállításokról távozó látogatók lehetőleg csak nagyméretű előterekben találkozzanak a kiállításokra menő újabb látogatókkal. A látogatók áramlását nemcsak a közlekedő terek terveinél kell figyelembe vennünk, hanem a kiállítási termekben is. Az áramlási irány meghatározza a kiállítások bejáratát és kijáratát, a kiállításokon bolül pedig a műtárgyak olhelyezósének sorrendjót, a rálátás irányát, a vendégfalak, postamentumok stb. olhelyezósének módját. A másik fontos kórdós, amelyet a tervezésnek már a jelenlegi szakaszában is figyelembe kell vonni: a műtárgyak jó megvilágítása. A jó megvilágítás igényének leginkább a természetes világítás felel meg. A budavári palotában aránylag kevés lehetőség van természetes megvilágításra. Ez a helyzet részben az épület műemléki jellegéből adódik, ami nem tette lehetővé, hogy a helyreállítás során a múzeumi céloknak megfelelő nagyságú ablakot nyissanak. Van azonban olyan időszak is, amikor még a sok fényt bebocsátó, nagyablakos, esetleg üvegtetős termekben is mesterséges világítást kell alkalmazni. Éghajlati adottságaink miatt az óv tekintélyes részében (kb. 5—6 hónapig) nagyon kevés természetes fényt lehet felhasználni a bonis, ködös ós a rövid, őszies, télies napokon. Ezért a budavári palotában a műtárgyak megvilágításánál a mesterséges világításon van a hangsúly. Emiatt a legkorszerűbb mogoldásokat kell alkalmaznunk, amely fényerőben, színhatásban és a fényforrás elhelyezésében minél jobban megközelíti a természetes világítást. A budavári palota említett adottságai ellenére a kiállítótermek egy részében bizonyos időbon lehetőség van a természetes fény felhasználására is. Az ablaknyílások közelében felállított, paravánokra felfüggesztett képek az év egy részében, bizonyos napszakokban elegendő természetes fényt kapnak. A természetes fény felhasználása esetén két probléma merül fel: — az egyik a természetes fény mennyiségének szabályozása. A természetes fénynek is csak bizonyos mennyisége és minősége előnyös, akár a mű kedvező megvilágítása, akár védelme szempontjából. Ezért a kiállítótermek ablakain szabályozható fényszűrő redőnyök felszerelését tervezzük, — a másik probléma az, hogy ha a természetes világítás már nem elegendő, hogyan térhetünk át a mesterséges világítás fokozatos beiktatására ? Az előbbiekből látható, hogy a világítás speciális, nehéz problémája a tervezésnek. A palota különböző épületeiben, termeibon legkedvezőbb megoldások alkalmazása érdekében a tervezési munkák vezetője világítástechnikai kísérletek lefolytatását határozta el, s annak tapasztalatai alapján készítik el az optimális eredménnyel kecsegtető terveket. A kiállítások megrendozése ós megnyitása a nyilvánosság számára, tulajdonképpen már maga is fontos ismeretterjesztő munka. A Galéria számára az ismeretterjesztés feladata azonban még sok más tennivalót is előír. A megrendezett kiállítások megfelelő propagandát kívánnak. Szükséges a kiállítások aktív bemutatása tárlatvezetésekkel, tájékoztatnunk kell a szakembereket és az érdeklődőkot a Nemzeti Galéria anyagáról, munkájának eredményeiről stb. kiadványokban (katalógusokban, évkönyvek, és egyéb tájékoztatókon keresztül) és előadásokon. Ismeretterjesztő előadások szervezése ós megtartása a földszinten berendezett előadóteremben, hangversenyek rendezése a trónteremben, a Galéria Barátai Körének szervezése és foglalkoztatása sok új érdeklődőt fog szerezni a magyar képzőművészetnek. A Magyar Nemzeti Galéria országos múzeum lévén, feladatul kapta a vidéki múzeumok patronálását, s e feladatán belül kiállításokat rendez ós előadásokat tart a vidéki múzeumokban is, közvetlenül segíti és koordinálja művészettörténeti tevékenységüket és ezzel kapcsolatos muzeológiai feladatukat. S végül, de nem utolsósorban — kapcsolatok megszervezése és ápolása a külföldi múzeumokkal, szintén része az ismeretterjesztő munkának, továbbá a külföldi kiadványcsere forgalom lebonyolítása, valamiül a külföldi kiállítások rendezése és lebonyolítása. Ezeket a feladatokat a Magyar Nemzeti Galéria ma is végzi, de kedvezőbb körülmények között láthatja majd el a palotában, ahol modernül fölszerelt előadóterme lesz a „B " épület földszint jón. A propaganda csoportnak főleg tárlatvezetéssel foglalkozó művészettörténész tagjai is lesznek, s folyik a tervezés olyan műszaki berendezések beiktatására, amely külön tárlat vezető igénybevétele nélkül is, több nyelven ad rövid tájékoztatást a Galéria gyűjtomé-