dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Bodnár Éva: Néhány reformkori új szerzeményünk

tői. Míg Hesz festményén ez semleges, addig Miklóssy én Eger város látképe látható. A festmény egész megoldásában méltóságteljesebb, reprezentatívabb Hesz művénél. A jobboldalon levő Minerva szobor, a városképi háttér valószínűen a megrendelő elképzelése. Kováts az arcképét Hesszel alighanem saját részére festtette, viszont Miklóssy festményei Eger városának, Eperjes Könyvtárának és a Nemzeti Múzeumnak készültek. Hesz János Mihály ez új szerzeménye reformkori festészetünk legkorábbi időszakából igen számottevő alkotás és kétségtelenül gazdagodása gyűjteményünknek. * Reformkori új szerzeményeink bemutatásában a festmények keletkezési idejét véve alapul időrendi sorrendben Marastoni Jakab (1804—1860) Házaspár című képo következik

7 (39. kép). A velencei származású neves mester rövid bécsi, majd három évi pozsonyi tartózkodását követően, pesti letelepedése után 1838-ban festette ezt a kettős portrét. Marastoni 1836-ban költözik Pestre, már ismerik nevét Pozsonyban és Pest-Budán is. A pozsonyi diétán sok magyar főúrról készít arcképet és alig tölt rövid időt Pesten, itt is számos megrendeléssel bízzák meg, részben a nemesek, részben a tehetősebb polgárok köréből. 1837—38-ból több arcképét ismerjük, melyek közül a Nemzeti Galériánk tulajdonában van Szapáry grófnő képe három gyermekével (kisméretű változatban) 1837-ből, és Numvári Werther Frigyes vadászruhás képmása 1838-ból. Új szerzeményünkről irodalmunk nem tesz említést, sem Marastoni monográfusa, sem a Marastoni család leszármazottai nem ismerik.

8 Új képünk pesti polgár-házaspárt ábrázol, a hagyomány szerint gazdag papírkereskedőt.

9 A vörös selyem empire kereveten félszeg merevséggel ül egymás mellett a fiatal pár. A sima, fekete hajú, pávakék selyemruhás nő derekához ugyanolyan törökös mintájú kendő simul, mint amilyent Marastoni későbbi, híressé vált Görög nő című festményéről jól ismerünk. A hölgy jobbját a körszakállas, hosszúkás arcú, barna ruhás férfi kedves ügyetlenséggel tartja. A kép hátterét a kor divatjának megfelelően, a Szapáry nét ábrázoló kép hátteréhoz hasonlóan, dús zöld bársonyfüggöny zárja le. Jelzése jobbra lent olvasható: ,,J. Marastoni. pinx, 1838." A festmény a kissé merevvé vált klasszicista irányt felváltó biedermeier jellegzetes alkotása. Marastoni a híres velencei és római akadémiákon tanulta a divatos arcképfestési modort, miképpen kell beállítani a modellt, hogy az alakok finom tartásúak, modellálásukkal tetszetősek legyenek. Nagy technikai készsége, részletező aprólékossága párosult a színek összehangolásának érzékletességével. Olasz voltának és a velencei koloristákon való iskolázottságának legfőbb jellegzetessége ez: a színnek, mind domináns elemnek szerepeltetése. A festmény anyagszerű kidolgozását illetően sem találhatunk kívánni valót a képen. Marastoni korai művei között figyelemre méltó hely illeti meg. A magyar földben meggyökeresedett olasz festő nevét elsősorban az első Magyar Festészeti Akadémia létesítésével írta be művészetünk történetébe, lelkes és fáradhatatlan pedagógiai munkásságának hatását most kerek száz évvel halála után már tárgyilagosan lemérhetjük. Reformkori művészeti életünkben betöltött fontos szerepéről és mint Lötz Károly, Than Mór, Zichy Mihály első mesterének, a NIX. század második felében virágba borult festészetünknek is egyik előkészítőjéről kell megemlékeznünk. * A fiatalon meghalt Tikos Albert (1815—1845) Fürdő előtt című 1839-ben festett műve szintén értékes új szerzeményünk

10 (III. színes tábla). Evvel a festménnyel együtt mindössze négy művének hollétéről tudunk. Múzeumunkban eddig csak egy képe képviselte, állandó kiállításunk egyik bensőséges témájú, vonzó darabja, a Gyermekét tápláló anya, melyet római tanulmányútján 1842-ben festett. A kép a Pesti Műegylet egyik legkorábbi kiállításán is szerepolt. A Magyar Történeti Képcsarnok őrzi még Tikosnak két önarcképét, melyek közül valószínűleg csak egyik a festő képmása. Ezen a négy festményen kívül még az irodalomból ismerjük néhány életképét és több arcképét a 40-es évek elejéről. Tikosnak a Fürdő előtt legkorábbi ismert műve. Huszonnégy éves korában festette. Művészete a bécsi biedermeier légkörében fejlődött. 1834-ben került a császárvárosba, ahol több más magyar ifjúval, Friedrich von Amerling tanítványa. Amerling művészete korának számos festőjét magával ragadta, festészetének főbb jellemvonásai: a szépség szolgálata, a rajz virtuóz biztonsága, a kifejezés melegsége, a színezés harmóniája — mind olyan értékek, amelyek méltán állítják az osztrák biedermeier vezető mesterei közé. A zöld vízparton, sötét barlangnyílás előtt, profilban ábrázolt, finom arcélű, elmerengve ülő fiatal nőt szinte klasszikus szoborszerűségében ábrázolja Tikos. Sima, hátul kontyba fésült barna haján élénk kék háló, jobb válláról leengedett fehér köntöse lágyvonalú hátát és vállát keretezi s a lecsüngő piros lepel meleg reflexeket sugároz. Mesterkéletlen szendeség, kellemes báj teszi vonzóvá a finom női alakot. A kép jelzése balra lent a levelek közt: „A. Tikos 839." A lecsúsztatott ingvállal kiemelt női test szoborszerű szépsége elég gyakori a biedermeier ábrázolásban. Az elsősorban arcképfestő Amerling oeuvre-jében is ismerünk hasonló beállítást: Szemérmes Zsuzsanna című 1837-ben festett képén, melyet feltehetően Tikos is ismert, hiszen abban az időben járt Amerlinghez. A kép kellemes vonalritmusával hathatott Tikosra, színbeli és tónusbeli össze-