dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Bodnár Éva: Néhány reformkori új szerzeményünk

hasonlítását azonban nincs módunk megtenni, mert Amerling képét csak reprodukciókból ismerjük.

11 Hasonló összevetés kínálkozik a hányatott sorsú kortárs, Borsos József Biedermeier női arckép című festményével, melyen a beállítás hasonlóságán kívül a modellálás finomságai ia a közös osztrák mesterre emlékeztetnek.

12 Az analógiák további felsorolását mellőzve is nyilvánvaló, hogy Tikosnak a Fürdő előtt című képe a bécsi és a magyar biedermeier festészet rokonságára utal. A festmény az egyrészt bécsi iskolán nevelkedett reformkori festészetünk egyik jellegzetes szép emléke. Weber Henrik (1818—1866) három friss itáliai feljegyzése, népviseletben ábrázolt olasz nők alakjai zárják a sort reformkori új szerzeményeink közlésében.

13 (40—42. kép.) Weber Henrik életművéből már eddig is szép számmal őrzünk anyagunkban olyan főműveit, mint sógorának, Mosonyi Mihály zeneszerzőnek és feleségének kettős arcképét, mint a németajkú tipikus Pesti polgár portréját, s történelmi képei közül Salamon király a börtönben címűt. Korai festményeiből azonban aránylag kevés van Galériánkban. Az 1845-ben Velencében festett Önarckép-e, s ugyanonnan való Tanulmány feje. Olaszországi tanulmányútján, vagy annak emlékeiből készült Nápolyi nő és Romagnai asszony képeihez kapcsolódik e három új szerzeményünk. Az olasz népviselet gazdagságát, az öltözetben a tüzes színek kedvelését és a fejdíszek változatos szépségét három képünk is bizonyítja. Fiatal nő kerítéshez támaszkodva ül, ruhája piros selyem, ezüst csipkével szegélyezve, érdekes, lapos, fehér fejdísze fehér szalagokkal díszített. A kerítés mellett üde zöld repkény fut a ház falán, mely hangulatosabbá teszi a beállítást. A másik fiatal nő távolba tekintő merengő megjelenítése a délszaki agavéval és élénk piros szoknyájának dús redőzésével festői hatású. A harmadik képen a fáradtan maga elé néző idős pórnő megfestésében a sárga-zöld szalagdíszes kötény piros-fehér hímzéssel élénkül. A modellek ábrázolásában egyszerűség, kedves keresetlenség nyilvánul. A kellemes, közvetlen művek jelentőségét az adja, hogy Weber fejlődésére nagyhatású első itáliai útjához kapcsolódnak. 1845—47 között járt először Olaszországban, Velence, Firenze, Róma, Nápoly főbb állomásokkal.

14 E festményei ezidőben, vagy közvetlenül hazaérkezése után készültek. Olasz népi alakok ábrázolását a legkülönbözőbb beállításokban ismerjük a század elejéről. Például Kováts Mihály ecsetje alól 1841-bon egész sorozata került ki a friss akvarelleknek, Nápoly, Róma, Sorrento vidékén élő festői népviseleti! parasztnők alakjaival. Idősebb Marko Károly rajzaiban, Brocky Károly és Barabás Miklós vízfestményeiben is fellelhetünk különböző népviselet ábrázolásokat. De nemcsak a magyar művészetben találjuk meg Weber festményeinek előképeit, hanem a nagy francia művész Camille Corot is itáliai tartózkodása alatt gyakran festette a népet. Az Olasz nő korsóval (1826—27), Heverésző fiatal olasz parasztfiú (1825—26) -— megragadóan szép, egyszerű megjelenítésükben is dús festőiségű alkotások. Bodnár Éva