dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Ybl Ervin: Szinyei Merse Pál (1845—1920) vázlatkönyvei és rajzai a Magyar Nemzeti Galériában

A mozdulat ugyanaz, mint a kész képen, csak a ruha más, kevésbé fodros, a nyakán hiányzik a kereszttartó, fekete bársonyszalag és a haj nincs szalaggal átkötve. Hátlapján kusza képötlet, hegy nyergén átvonuló lovasok, talán valamelyik háború emléke. (Repr. Szinyei emlékkönyv 63. o.) 52. Napernyős anya nagy kalapos gyermekével. Ltsz.: 1933—2461 1. sz., 271 x 178 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei. Kusza, szinte ákom-bákomszerű rajz. Alatta szénnel felsőkar tanulmány, talán a Pogánysághoz. — Hátlapján ötletek, középen nagykalapos szlovák paraszt az Idillhez, egy férfi valakit fejbe vágni készül ( két ilyen rajz), repülő angyal, angyal ciprusággal (?), táncoló férfi, esetleg faun (?) és egyéb kusza rajzötktek. 53. Tanulmányok a Majális guggoló férfijéhez. Ltsz.: 677—1912, 678—1912, 679—1912 és 680—1912, 257 x 180, 269 X 179, 255 x 175 és 270 x 180 mm, ceruzák, 1872-ből. (A 677—1912. ltsz. rajz repr: Pataky D.: Magyar rajzművészet 73. kép.) Heinrich Max, Gabriel Max festőművész öccse. Szinyei a legmegfelelőbb mozdulatot keresi a Majális palackot behűtő alakja számára. Mindegyiken a férfi inkább csak lehajol, még nem guggol, mint a festményen (37. kép). Az első kettőn nagy karimás szalmakalapja fejét teljesen eltakarja, a másik kettőn, különösen az utolsón a kecskeszakállas arc is látszik. A 678. sz. hátlapján a jobb láb rajza már a guggolást érzékíti. Igazi tanulmányok, Szinyeinek nincs gondja a vonalvezetés szépségére, kizárólag magának készültok a rajzok. Az utolsó a legérettebb. A 679. hátlapján (ceruza) táncoló bacchánsnő (?), kalapos női fej és 3 alakból álló, kuszán rajzolt csoport, a 680. sz. hátlapján pedig szürkés ceruzával vidéki jelenetek az Idillhez, dudás, botos öreg nagy kalappal, beszélgető férfi és nő, ökrösszekér, sertések. (A 679. és 680. rajzokat lásd: Művészet, 1912. évf. 258. o.) 54. Tanulmány a Majális egyik férfi alakjához. Ltsz.: 1912—676, 300 x 467 mm, ceruza, 1872-ből. Szinyei tudvalevően a vörös takarón, Gundel fin génné mellett balra Viotti déltiroli olasz építészt, jobbra Luzsénszky Zsigmondot ábrázolta. A rajz az utóbbihoz készült. Még kalap nélkül, balkézre támaszkodva, jobbját magyarázóan előre nyújtva ábrázolja a férfit begombolt kabátban, dús csokor-nyakkendővel. Eredetileg a jobb kar Luzsénszky lábán nyugodott, csak a kép élénkítésére emelte föl Szinyei, hogy aláhúzza az udvarlást (pentimento). Gyakorlott kéz rajza, különösen a fej sikerült jól, mely inkább Viottira vall. (Repr. Művészet 1912. évf. 258., Magy. Művészet 1930. évf. 63. o. és a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 372.) (A hátlapján, középen férfi-lábszártanulmány a Pogányság-hoz ?) (ceruza). A határozottabban megrajzolt jobb láb feje áthúzva, balra az Auróra halvány ceruza-rajza, jobbról egy kentaur-tanulmány Böcklin hatása alatt, mellső lábainál pentimentóval. A nő körvonalai bizonytalanok. Vö. az 1933—2455. sz.-mal. 55. Tanulmány a Majális legyezős női alakjához. Ltsz.: 912—675. 301 X 467 mm, ceruza, 1872-ből. Inkább csak ruhatanulmány a Gundel fingenné krinolinos öltözékébe bujtatott modollről. A néhány vonással éreztetett fej a legyező fölött már nem fért a papirosra. Szinyei a takarót is a krinolin alá rajzolta; nem önálló rajz, semmi vonzó nincs a fodrok vonalainak hullámzásában, tanulmány a festő részére. A derék rajza már némi szépséget árul el. (Repr. Művészet 1912. évf. 259., Magy. Művészet 1930. évf. 64. és a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 372.)Alatta ugyanez a nő a széptevő Luzsénszky vei, mint az érett motívum megrögzítése. Csak a nő bal lába nincs itt kinyújtva, mint a képen. Felette egy berámázott festmény valószerű rajza kivehetetlen kompozícióval. Szinyei még a keret árnyékáról sem feledkezett meg. Ugyanez kisebb méretben, halványan a baloldalon. — Hátlapján antik pár hét változata, az egyik lombok között, mint képkompozíció, bekeretezve is, a Pogányság III. (1874) női aktjának mellkép-tanulmánya, egy szembe néző női fej és egyéb rajzföljegyzések. Mindegyik ceruza. 56. Ruhatanulmány a Lila-arcképhez. Ltsz.: 1926—1286, 440 X 293 mm, ceruza, 1874-ből. A fej nélküli, ülő alak félprofilban jobb felé fordul. Kezei még nincsenek egymáson, mint a festményen, a körvonalakban éreztetett bal előrenyúlva a kalapon( ?) pihen. A jobb lábszár sincs átvetve a balon, még egymás mellett nyugosznak. A ruha azonban ugyanaz, de terebélyesebb. Ez sem vonalszépségre törekvő rajz, csak a festményhez készült tanulmány. (Repr. Művészet 1912. évf. 269. o. és Magy. Művészet 1931. évf. 403. és 1933. évf. 37. o.) — Hátlapján: A kerítésnél első odavetett tanulmánya. Háttal, széles karimás kalapban fiatal férfi a magasban fekvő fakerítéshez lépve a mögötte álló, kendős nővel beszélget. Kereső vonalai ellenére is a rajz kifejezi a jelenet pillanatszerűségét. •— Ugyanazon a lapon, felette Anya gyermekével ; odavetett mozdulat rögzítés; talán a Münchenben kezdett Zöld gyepen című olajvázlat (1873) gondolata jelentkezik benne. Az uszályos ruhában földön térdelő nő jobb felé előrehajolva tartja karjában csecsemőjét. Szinyei felesége lehet az apró Félix-szel. 57. 'Tollrajzok a Szerelmesek, valamint a Kentaur és faunok című képéhez. Ltsz.: 1934—2620. A papír nagysága 210 X 302 mm, tus, kétszer is jegyezve: Szinyei, 1878-ból. A Szerelmesek-en a férfi egyszer mint XVIII. századi gavallér, másodszor mint sisakos, antik harcos, harmadszor, mint tiroli módra öltözött legény jelenik meg. Az első az 1869-ből való olajvázlat emléke. Ezt keret is határolja. Látható, hogy a téma milyen különböző időkbe helyezve foglalkoztatta Szinyeit. A beállítás, az alakok mozdulata azonban mindig ugy<anaz. — A többi ötlet a Kentaur és faunok képéhez készült, a nőrabló kentaurt