dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Ybl Ervin: Szinyei Merse Pál (1845—1920) vázlatkönyvei és rajzai a Magyar Nemzeti Galériában

és az utánuk iramodó faunokat ábrázolja. A lap bal alsó sarkában szamáron ülve Silenus is megjelenik három bacchánsnővel ( ?). (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 370.) 58. Hét tollrajz a Kentaurt üldöző faunokhoz. Ltsz.: 1933—2454, 154 X 210 mm, tus, jegyezve: Szinyei, 1878-ból. Az olajkép 3 faunjának különböző tanulmányai. Csak a fenti jobb szélső, pocakos faun került a képre szinte változatlanul. Odavetett, a mozdulatot kitűnően érzékeltető rajzötletek. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 75. o.) Hátlapján ugyancsak hat tollrajz a képhez. A felső sor közepén részlet a festmény végleges kompozíciójához. 59. Kentaur a hátán szerelmes növel. Ltsz.: 1933-—2450, 212 X 211 mm, ceruza, illetőleg tollrajzok, jegyezve: Szinyei, 1877—78-ból. A hat, Böcklin-jellegű ceruza-, illetőleg tusrajz jellege azonos az előbbiekkel, de harmóniájuk kerekdedebb. A körvonalak is a csoportok zártságát célozzák. Pedig kétségtelenül megelőzték az előbbieket; a felső bal sarokban levő, keretezett, félig ceruza-, félig tusrajz mutatja, hogyan képzelte Szinyei előbb az azonos tárgyú kompozíciót. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 81. o.) — Hátlapján azonos témájú 3 ceruza-, illetőleg tollrajz. Részben profilban, részben erősebb rövidülésben a csoport, ezenkívül számadások. 60. Nőrabló kentaur. Ltsz.: 1912—672, 204 x 108 mm, tollrajz tussal, 1878 körül. A Kentaur és faunok című olajkép menekülő csoportjával rokon tanulmány (keretezve), de önálló képnek elgondolva. A befelé vágtató kentaur még erősebb rövidülésben. Pár tollvonással odavetett, mesteri rajz. Két oldalt lombos fák. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 69. o.) 61. Nőrabló kentaur. Ltsz.: 1912—673. 112 x 166 mm, tollrajz tussal, 1878-ból, keretezve. Itt jobbra vágtat a kentaur, feje, emberteste ós a női módon lovagló asszony teste félprofilban. Mögöttük baloldalt hátul az üldözők. Pár vonással rögzített, szellemes rajz. (Repr. Szinyei Emlékkönyv. 85. old.) 62. A Rokokó tanulmánya. Ltsz.: 1933—2426. mérete: 258x245 mm, szén, barnás papíron, 1882-ből. Nagy- vonalakban odavetett rajz két nőalakkal, a harmadik félig elvágva. Különbözik az első olaj vázlattól, de a kész képpel jobban egyezik (1894), itt is jobbfelől áll a nyitott legyezős nő. Rajzunkon a középső alak körvonalai határozottabbak, a többi elmosódott. Sem nemük, sem helyzetük nem világos. Hátlapján a Rokokó félig háttal álló nőjének feje, elmosódott fekete krétatanulmány, fölötte pedig egy botot tartó, pontos kéztanulmány. 63. Tanulmány a későbbi Rokokóhoz. Ltsz.: 1941—3651, mérete: 444 x 280 mm, fekete kréta, jegyezve: Szinyei, 1882 körül. Szinte azonos a fenti, profilban álló női alakkal, csak itt kezeit nem nyújtja előre, hanem egymásba kulcsolva maga előtt nyugtatja. 64. Tanulmány a Rokokó egyik nőjéhez. Ltsz.: 1933— 2427., mérete: 417 X 279 mm, fekete kréta és szén( ?), 1894 előtt, A jobbszélen álló alak. Kétségtelenül fejlettebb, mint az 1872-i olajvázlat, a bal kéz a szoknyát emeli, mint az 1894-ben létrejött képen, így lehetséges, hogy már ehhez készült 1882 után. Gyakorlott kéz vázlatszerű munkája, (Repr. a Szinyei Emlékkönyv 67. old.) Hátlapján egy oszlopos ambitus és árkád rajza, oszloptanulmányok, egy rövidülésben felülről nézett Ámor ifjú alakja szárnyakkal, egy bekeretezett szent mellképe stb. Odavetett ötletek. 65. I. Gejza király megalapítja Eperjest. Ltsz.: 1951— 4437. Mérete: 152 x 206 mm, tollrajz, tussal, vázlat az eperjesi színház 1881. március 18-iki megnyitásán bemutatott élőképhez. A képgondolatot megrögzítő rajz. Gejza király jobbfelől áll kíséretével, kinyújtott jobbjával (rövidülése nem sikerült) a városra mutat, baloldalt hódoló népe üdvözli, részben térden állva, vállukon batyuval. Egy gyermekét tartó anya emelkedik ki a tömegből. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 93. old. és Magy. Művészet 1948. évf. 159. o.) 66. Róbert Károly szabad királyi várossá emeli Eperjest. Ltsz.: 1951—4438., mérete: 166 X 208 mm, mint fent. Az uralkodó baloldalt áll mennyezetes trónusa előtt, baljában zászlóval, melyet átnyújtani készül. Előtte térdelő csoport, apródja a szabadságjogokat tartalmazó okmány-t tartja olvasásra az előtte féltérdre ereszkedett alaknak. Jobbról hárman állnak, a balszélen repoussoirként háttal lándzsás őrködik. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 94. o.) 67. Rákóczi fejedelem hadba vezeti seregét. Ltsz.: 1951— 4439., mérete: 161 X 207 mm, mint fent, A fejedelem fedetlen fővel, bodros hajával középen áll a kis dombon, magasra emelt jobbjában kard, baljában hatalmas nemzetiszínű zászló. Mellette, jobbról díszmagyaros alak, balját szónokolva magasra nyújtja. Körülöttük néhány vonallal Rákóczi hódolói, köztük balról egy vitéz féltérden, kardját kirántva. (Repr. Szinyei Emlékkönyv Ü6. o.) 68. Caraffa vésztörvényszéke. Ltsz.: 1951—4440. Merete: 160 X 211 mm, mint fent. Caraffa tollas kalpagban oldalt két lépcsőfokos emelvényen álló, csavart lábú, magas támlás széken ül, jobbjával hátra mutat, ahol hóhérja a vérpad előtt fölmutatja áldozata vértől csöpögő fejét. A trónus mögött alabárdosok, a jobb sarokban (repoussoir) hosszú puskájára támaszkodó muskétás. Baloldalt megláncolt-rabok, hozzájuk szól Caraffa. A rabokat alabárdosok kísérik. Szinyei kétségtelenül XVII. századi jelmeztanulmány'ok után készítette az élőkép vázlatát. (Repr. Szinyei Emlékkönyv 95. o. és a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 370. o.) 69. Szerelmesek. Ltsz.: 1933—2460., mérete: 422 X 287 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei 1878 körül, keretezve.