dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Ybl Ervin: Szinyei Merse Pál (1845—1920) vázlatkönyvei és rajzai a Magyar Nemzeti Galériában

Korai tanulmány, még hijjával a kép meghittségének, nemes hangulatának. A zömökebb nő arca prózai, a férfi fejét a nő felső lábszárára fektette, baljában cigaretta, kezük még nem találkozik, mint Gabriel Maxnak tanulmányán, melyet Szinyei aztán megfestett. A nő előrenyúló lábain a cipők szinte bántóak. A férfi dereka, lábszárai hiányoznak. Határozott vonalak, de még nélkülözik a végleges értékeket. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 368.) Hátlapján jobb felé, úszva repülő genius. Jelentéktelen ceruza-rajz. 41. Emeletről való letekintés. Ltsz.: 1933—2457, 156 X 258 mm, ceruza, 1865-ből? Egy müncheni ház II. ( ?) emeletéről való letekintés az alatta levő, kövezett járdára, mozgalmas, változatos életére. Mindegyik alak megkapó rövidülésben, a legtöbb árnyék nélkül. Baloldalon a ház bejárata előtt egy asszony, feje fölött kifeszített ernyővel, nagy kalapos művész bottal, baljában műveivel. A házból kinéző fejek, illetőleg a ház falához támaszkodó alak látszanak mollettük. A külső sorban az asszony előtt, a csatorna rácsa mellett hasábfák, balról galamb, középen nő fűrésszel, jobbról pedig férfi aprítja fűrésszel a fát. Utóbbi előre hajlik, őt látjuk legkisebb rövidülésben. Az utcai élet eme különböző alakjai dekoratív egyenletességgel vannak a papíron elszórva. Talán nem Szinyei műve. 42. A genuai promenád. Ltsz.: 1933—2476, 116x 184 mm, ceruza, a „Maskierte Tanzunterhaltung des Künstler Sänger-Vereins" 1873 február 10-i meghívóján. A genuai promenádot Szinyei 1870-ben festette, de a kép eltűnt a müncheni műteremből, a rajz talán csak a gondolat újból való megrögzítése. Kusza vonalakkal veti oda a nagykalapos, sétáló, napernyőt tartó nőt. Mögötte fiú, előtte több, padon ülő alak. 43. Szent Antal. Ltsz.: 1933—2470, 234x218 mm, ceruza, 1870-ből. Az eredetileg a jernyei templomban volt, később alul megcsonkított festmény (1871) tanulmánya, de itt a szakállas kopaszfejű, aureolás szent még féltérdre ereszkedik és jobb lábszárán nyugvó összekulcsolt kezekkel imádkozik. Az egymás melletti határozott vonalak elárulják, hogy Szinyei rajzában is színfoltokban gondolkozik. —• Hátlapján a Kőasztal (Madárdal) kétalakos, keretezett, kis rajzvázlata (1871, ceruza). A nő baloldalt az asztalra támaszkodik, mögötte férfi. 44. A Madárdal nőalakja. Ltsz.: 912—670, 401 x272 mm, ceruza, 1872-ből, alatta „unglücklich". Az asztal baloldalán, profilban, támlás szóken jobb kezére támaszkodva, balját az asztalon nyugtatva, bő ruhában ül a nő, arcának felső felét a kis kalap eltakarja, derekán kötény, jobb lábát a másikon átveti, a madár dalát figyeli. Álla alatt fehér kréta-folt. Színekben elképzelt, a plein-airt éreztető, de rajzszerűségre is valló, közvetlen tanulmány. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 373, és Pataky D.: Magyar rajzművészet 72. kép.) Hátlapján két rajz egy előre hajló, rajtaütő faunhoz. A felső még modell után, a másik már groteszkül, félállativá (bizonytalanul) átdolgozva. Mindkettőnek csak feje, — az első bajuszos férfi, — felső teste, jobb karja és keze van megrajzolva. A modell-rajz alakjának felső testét Szinyei figyelmesen mintázta. 45. A fürdőházikó. Ltsz.: 1950—4275, 234x245 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei, keretezve, 1872-ből. A házikóhoz vezető lóca, rajta a két nővel és a vízbe néző leánykával. Az egyik nő előrehajolva kopog a házikó ajtaján, a másik háttal áll és előre tekint. Ugyanazok a mozdulatok, mint a lappangó festményen. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 368.) Hátlapján a kopogó és a kis leány még fejlettlenebb tanulmánya. Az utóbbi háttal áll. Alul a vízben úszó, szakállas, csapzott hajú férfinek két fej tanulmánya. 46. Az Idill vázlata. Ltsz.: 1933—2436, 252x298 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei, 1872-ből. A téglány-alakú rajzon pásztorlegény beszélget szemben állva feleségével, aki butykost nyújt föl párjának ivásra. Kétoldalt a tájban juhok, tehenek. Felül a háttérben folyóvíz vagy tó partja, mely alul megismétlődik. A jegenyék a baloldalon visszatükröződnek. A vonalak vázlatszerűségén meglátszik, hogy az ötlet festmény számára készült. Felül, megfordítva a Pogányság II. verziójának odavetett kis rajza. A lap mindenféle számadással van tele. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve 369.) 47—48. Két kis tanulmány a Rokokóhoz. Ltsz.: 1933—2424 és 1933—2425, az egyik 160x112 mm, a másik 160x133 mm, mindkettő ceruza, keretezve, 1872-ből, vagy élőbbről. A sétáló pár a bábos, virágvázás, kőkorláttal ellátott teraszáról a néhány lépcsővel lejjebb fekvő, szobrokkal ékos parkba vonul le. Ekkor még más volt a Rokokó terve. Csak két balra tartó alakot ábrázolt háttal Szinyei. E mellett nem volt tisztában a XVIII. századi viselettel sem; korábbi idők ruhájába öltöztette személyeit. — Az első hátlapján az alakok már rokokószerűek. A férfi fején háromszögletű kalap. 49. Majális domboldala felső részének ötlete. Ltsz.: 1933— 2467, 83 X 160 mm, ceruza, 1872-ből. A nagyobbára párhuzamos vonalakkal ábrázolt bokrok a gabonaföldek előtt, sőt a balszélen fekete foltként jelentkező alakok vázlatszerűségük ellenére is ugyanazok, mint a képen. Csak Gundelfingennének legfelül levő feje tűnik föl a csoportból. Alatta kicsiben a Majális képformája keretezve (ceruza). — Hátlapján három kecskeláb. 50. Lábtanulmány a Majális guggoló férfijéhez. Ltsz.: 1933—2463, 179 x 265 mm, ceruza, 1872-ből. Majdnem csak körvonalrajz, nadrág, cipő, lábfej. 51. Legyezős nő a Majálisból. Ltsz.: 1933—2464, 158 X 262 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei, 1872-ből.