dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Ybl Ervin: Szinyei Merse Pál (1845—1920) vázlatkönyvei és rajzai a Magyar Nemzeti Galériában

Legjelentősebb közülük a karosszéken ülő dáma, jobbján az írást olvasó férfivel, balján hozzásimuló gyerek. A karosszéken ülő nő még két másik rajzon megismétlődik. Ezenkívül 3 egymással beszélgető férfi, mellettük balról háttal térdelő alak. 14. Rokokó-szoba a Francia forradalom-hoz. Ltsz.: 1933—2433, 135x211 mm, ugyancsak tollrajz tussal, levélpapíron. Az előbbi képtervhez készült üres karosszékkel, fabetétekkel, baloldalán függöny mögül kileső alak körvonaltöredékével. 15. Lavallière ágyban haldokló anyja előtt térdel. Ltsz.: 1933—2452, 243x319 mm, ceruza, 1866 körül. A nagyobb rajzon a jelenet csak körvonalakban, sebtében van fölrajzolva, egyedül a haldokló fiatalos arca vehető ki jobban. A vázlat fölött a kis jelenet megismétlődik, de már árnyékolás jelzi a fény- és homály-elosztást. — Hátlapján: Játszó gyermekek (ceruza, keretezve, jegyezve: Szinyei 1870 körül). Középen egy fiúgyermek halat tart magasba, kisebb társa kap utána; jobbról ülő leány, balról két földön játszó, guggoló gyermek és dombra mászó kecske. Mögöttük messzi táj, baloldalt fákkal koronázott domb. Gondosabb rajz. 16. Méregkeverőnő. Ltsz.: 1933—2443, 563x432 mm, fekete kréta, jegyezve: Szinyei, 1866-ból, egy vázlatkönyv kibontott egész ívén. Tanulmány egy képkompozícióhoz, mely a francia forradalom ítélkezés utáni jelenete is lehetne. A késő XVIII. századi, esetleg már empire korból való, egyszerű, hosszú ruhába öltözött, melle alatt övvel ellátott, lesütött szemű, meztelen karú, csuklóin karpereces fiatal nő elfogatása vagy ítélet után két kivont kardú poroszló között elhagyja a ház (a terem) kapuját. Előtte lépcső. Kis gyermeke hozzá akar rohanni, de nagyanyja visszatartja. A lépcső-korlát mellett, két oldalt, valamint a kapu mögött kíváncsiak. A rajzból csak a főalak van határozottabban kidolgozva, némileg a jobboldali poroszló is, a többit odavetett vonalak jelölik meg halványan. Kár, hogy Szinyei ezt az ifjúkori kompozícióját nem festette meg. (Repr. Magyar Művészet, 1935. évf. XI. kötet, 106. o. Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Évkönyve, 363.) A hátlap első negyedén táj lovas alakokkal, valószínűleg az 1866-i háborúból merített képterv (alul-felül keretezve). A második negyedén táncoló bacchánsnő, háromszor ugyanaz az alak kis változatban megismételve (kusza rajzok); a harmadik negyeden ismét két ötlete a táncoló bacchánsnőnek, de itt bal lábával érinti a földet, mindkettő részben keretezve. A negyedik negyeden a Két barátnő (Nővérek) halvány vázlata, a levelet olvasó nő is háttal, félprofilban. 17. Nimfa faun ölében. Ltsz.: 1933—2451, 245x 321 mm, tollrajz, 1866 körül. A nő a faun jobb felső lábszárán ül, hozzáfordul szerelmesen, kezében edény, melyből a faun lakmározik (?).— Ugyanezen a lapon Faust térdein tartja fia holttestét (ceruza). Piéta-jellegű, kusza vázlat. Hátlapján ló, előtte háttal álló lovassal, balra kígyószerű vonallabirintus. A férfi balra tekint, a ló fejével előre fordul. Mellette balról két alig kivehető képterv. Az alsó a tengerbe bukott Ikaruszszal ( ?). 18. Faust fia holttestére borul (?). Ltsz. 1933—2458, 159x258 mm, ceruza, talán 1866-ból, keretezve. A kis rajzon alul Heine nevét olvassuk, ezért lehetséges, hogy más költemény (jelenet) illusztrációja. A kusza vonalak nem engednek meg közelebbi következtetést. A tájképi háttérben még egy előre rohanó alak is föltételezhető. Hátlapján vadszőlő indák, virágok, levelek, igen gondos rajzú, tiszta vonalakkal. 19. Lovasok találkozója. Ltsz.: 1933—2456, 291 x226 mm, tollrajz, jegyezve: Szinyei, 1870 után. Hat lovas ősmagyar(?) találkozik egymással hegyes sátrak, jegenyék tövében, három közülük messziről száguld a színhelyre, egy még lovon, a másik kettő( ?) pedig paripája mellett, háttal a szemlélővel várja őket. A háttérben nagy víz(?), mögötte hegyek. Hátlapján hét ló oldalról, négy nyergében lovassal, ugyancsak négy gátugrás közben. Szintén tollrajz. (Repr. a Művészettörténeti Munkaközösség 1953. Evkönyve, 360.) 20. Faust fia holttestét csókolja. Ltsz.: 1933—2437, 334x263 mm, jegyezve: Szinyei, 1860-ból. A földkupacon Faust háttal fekvő fiára borul és csókokkal halmozza el, fölöttük zsákmányra éhes holló. A rajz gondosabb, szinte öncélú voltát jelzi, hogy az eredetileg ceruzával húzott vonalakat tollal javította ki. — Hátlapján az apáca, amint cellájából az árkádon át kitekint (ceruza ós fekete kréta, keretezve); talán Szt. Margitot ábrázolja, mert az imazsámoly mellett liliom nő. Szinte falképnek való kompozíció. 21. A halál elragad egy nőt. Ltsz.: 1933—2438, 323 x 261 mm, jegyezve: Szinyei, 1866 körül, keretezve. A csuklyás halál átkarolva viszi le lépcsőn a fiatal nőt, aki jobbjában álarcot tart, baljával fejéhez kap. A hátteret nem lehet kivenni. Hirtelenül, kuszán odavetett képötlet. — Hátlapján Faust az akasztófáról levett fia holttestét csókolja (ceruza, jegyezve: Szinyei), Lenau költeményének illusztrációja. Baloldalon az előtérben a fia holttestére boruló Faust, jobboldalán kissé hátrább a hozzájuk forduló Mefisto, mellette két ló, mögöttük akasztófa. A levegőben hollók repkednek. 22. Levelet olvasó nő. Ltsz.: 1933—2449, 430x282 mm, ceruza, jegyezve: Szinyei, 1867-ből. Térdkép. Asztalnál ül, balfelé fordul, feje, alakja majdnem profilban, előrenyújtott jobb karját asztalon nyugtatja, balkezében levelet tart. Keretezve. Nagy kontya és fülbevalója van. Az asztalt Szinyei csak lapjának szélével, sarkával és árnyékolással jelzi. Természetim rajz, bár az arcvonások túl szabályosak, iskolásak — Rajzötlot a Két barátnő (Nővérek) című képhez (1867). (Repr. a 11 Nemzeti Galéria Évkönyve 161