dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban

a festményt (idézem leírását, hiszen nyilvánvaló, hogy a fénykép alapján hiányosan alkothatunk magunknak fogalmat a képről): Rombauer abban az időben festette le Fesziért, amikor a tudós Pétervárott az evangélikus hitvallásúak szupei intendánsa volt. ,,A mellképben ábrázolt portrén

30 — irja Divald Kornél — Fesziért könyvespolca előtt látjuk (a fényképen ez nem látható), amint az asztalán felütött könyvön pihenteti jobb kezét, s csöndesen feltekint, mintha az olvasottakról gondolkoznék. Szelíd kék szeme tele van okossággal, markáns vonású, borotvált arca életteljes. Kopasz fejét kerek, karimátlan papi sapka fedi. Halántékai alatt gyér hajfürtök göndörödnek. A mester nagyon elevenen érzékelteti a sárgásbarna alaptónussal megfestett arc kifejezését. ETetteljes jellemzésénél fogva Rombauernek ezt a képét legbeszédesebb portréi közé kell sorolnunk. Az arcétól egészen elüt a ruha kezelése, ez csupa széles, könnyedén odavetett ecsetvonás; amely így a francia abbéruhára emlékeztető fekete köntös szövetét, a felöltő kihajtott selyemszegélyzetének és a fövegnek különféle hamvas ibolyaszín-árnyalatát nem igyekszik az arcban összpontosított élet rovására érvényre juttatni. Feszler nyakáról finom művű keresztes nyaklánc csüng alá. Háta mögött a könyves-polc, amelynek egyik deszkáján a vászonra festett 77—66 cm-nyi olajkép mestere így jegyezte fel nevét: Joh. Rombauer. pinxit. St. Pétersbourg. 1824." Divald leírása eléggé hű, habár talán kissé enyhítve érezteti azt a benyomást, amelyet ez a nem szép arc, a nagy száj a húsos ajakkal, az okos (és nem „szelíd") szem, a magas kopaszodó homlok ébreszt bennünk; az arc megmintázása valóban majdnem élesen határozott, szoborszerű. A jobb kéz finom, sovány ujjai a könyvön pihennek (a nem látható balkezet a ruha takarja el), s megerősítik azt a benyomásunkat, hogy egy erősakaratú, körültekintő, okos embert látunk magunk előtt, aki nemcsak tudós, hanem egyházi ügyek intézője is. Divald Kornél Kazinczy levele alapján idézi Rombauernek Feszlerről festett arcképére vonatkozó megjegyzését: „hiszem, hogy igen jól van eltalálva". A képet kiállították 1840-ben az első magyar művészeti kiállításon, ahol figyelmet keltett ós magasztaló bírálatokkal emlékeztek meg róla. Azonban a Divald által feljegyzett dátummal kapcsolatban különféle problémák merülnek fel. Rombauer műveinek legújabb magyar jegyzéke szerint az aláírás mellett 182l-es évszám olvasható. A Szobkó iratokban, egy kis papírlapon Rombauorre vonatkozó, nem egészen jól olvasható és több szempontból pontatlan feljegyzést találunk, amely szerint Feszler Ignác portréja szerepelt a pétervári Művészeti Akadémia 1820. évi kiállításán. A továbbiakban a feljegyzés írója (tévesen) azt is állítja, hogy Jordan metszeteket készített Rombauer Platovról és Orlov-Gyenyiszovról festett portréi után.

31 Nem sikerült megállapítanom, hogy mire alapozta állítását Szobkó. A „Szín otyecsesztva" és az „Otyecsesztvennie Zapiszki" 1820-as évfolyamában nem csekély helyet foglalnak el az Akadémia 1820. évi kiállításával foglalkozó beszámolók. Ezek nem említik meg Feszler portréját. Számunkra érdekes, hogy műbírálóink, Rombauernek a megrendelők körében elért sikerei ellenére is, nagyon kritikusan foglalnak állást a magyar művész munkáival szemben. A következőket olvashatjuk az „Otyecsesztvennie zapiszki" októberi (6 ) számában,

32 a Szentpétervári krónika című rovatban: Az öt évig zárva tartott Akadémia ismét nyitva állott szeptember elseje és tizenötödike között, mégpedig kizárólag a közönség kedvéért, mivelhogy a vezetőség azt ajánlotta, hogy az előzetes intézkedéseknek és a körülményeknek megfolelően csak az elkövetkezendő, 1821. esztendőben rendezzenek kiállítást az akadémiai művekből. „Az idegen művészek számos munkával szerepeltek a kiállításon, de kizárólag csak portrékkal. Figyelemre méltók ezek között Rombauer, Fremy, Schmutz, Desarnod, Oesterreich, Ignatius, Hippius, Brioschi, a Gallion leányzó és végül Doux (orosz szövegben egyszer Du, egyszer Dov — fonetikus írással. Ford. megj.) munkái. Minden egyes művész munkáit egyéni sajátosságok jellemzik: Rombauer úr ecsetje például kitűnik kifejező erejével, de kifejező eszközei durvák; viszont Fremy úrra az jellemző, hogy a kellemes hatás kedvéért minden mást feláldoz." A továbbiakban a recenzió írója lelkesedéssel emlékezik meg a kiállításon 80 portréval szereplő Doux munkáiról. A „Szin otyecsesztva" kiállítási beszámolója (1820. 64. köt. XXXIX. 260. old.)

33 a harmadik termet a következő szavakkal írja le: „Itt is, ugyanúgy, mint a másik teremben, nem volt megnyerő a bejárattól baloldalra eső rész. Különféle személyek, férfiak és nők hat portréját állította itt ki egy idegen művész, Rombauer. Lehetséges, hogy portréi hűek, de a kolorit sötétsége és az ecsetkezelés keménysége nem hat kellemesen. Nem lehet azt mondani, hogy Rombauer úr ecsetje művészietlen, azonban a művészet mindenek előtt a színárnyalatok gazdagságában rejlik." A következőkben a beszámoló elismeréssel emlékezik a Gallion „leányzóról", „a francia festőnőről, aki Kalugában született, Szaratovban élt mint gyermek, majd Volsz városában nevelkedett."... Még behatóbban és élesebben bírálta meg Rombauernek az 1820. évi kiállításon bemutatott munkáit egy levólformában írt beszámoló, mely ugyancsak a „Szin otyecsesztva"-ban, egy hónappal későbben jelent meg. Ezt a levelet (amint I. Sz. Zilberstejn megállapította), a későbbi dekabrista, Alekszandr Besztuzsev írta (aláírása: Andr. B-v).

34 íme, a levél Rombauerre vonatkozó részlete: „Rombauer úr portrémunkái sohasem lesznek képek, mert a hasonlóságban rejlik egyetlen érdemük. Koloritja kemény, száraz, az árnyékok nem természetesek. Az arcok síkszerűek, mint a kínai festményeken, s úgy tűnik, hogy hozzátapadnak a vászonhoz, nehogy leessenek róla, a kézfej elmosódottan és helytelenül meg-