dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban

kednek be az ábrázolás egészébe. A táj ábrázolás nyilvánvalóan nem Rombauer munkája volt, sokkal inkább TJhtomszkijnak tulajdonítható, s bizonyára a helyszínen készített vázlaton alapult. Mindenesetre ez a metszet bizonyságul szolgál arra, hogy művészi munkájában a magyar portréfestő együttműködött egy, sőt talán két orosz művésszel •— egy metszetportró készítővel és egy tájképfestővel is. Az 1820-as években festette Rombauer azt a két portrét, amelyeket az Állami Eremitageban, az Orosz Kultúra Történetének Osztályán őriznek, s amelyek az Etnográfiai Múzeumból kerültek oda. Az egyik, nagyméretű festmény (89 X 71) egy orosz admirálist ábrázol (Zs-—19; 4—16); aláírása: Joh. Rombauer pinx. St. Petersburg 182...; a másik,amelyet gróf A.A. Bobrinszkij arcképeként tartanak számon, fiatal huszárt ábrázol (22. kép). (Zs—153; Iv—33; 35,5 X 28,5 J. Rombauer 1821 pinx). Tudomásunk van arról, hogy Alekszej Alekszejevics Bobrinszkij grófnak egy későbbi, Winterhalter által festett portréját bemutatták a Tavricseszkij Palotában rendezett 1905. évi kiállításon (1583. sz.). Bobrinszkijt 1828-ban, mint lovaskapitányt nyugdíjazták; 1832-től kezdve a pénzügyminisztériumban dolgozott, de életének utolsó éveiben mint mezőgazdasági gépek feltalálója tett szert hírnévre. Kijevben egyidőben emlékmű állott ,,A. A. Bobrinszkij gróf hasznos tevékenységének emlékére" felírással.

29 A portrén fiatal férfit látunk, eleven, jóindulatú kerek arccal, a felhúzott szemöldök alatt kissé kidülledő, kimeresztett szemekkel. Bajusza és pofaszakálla alig serked, a száj görbületében van valami majdnem gyerekes vonás. Rendkívül gondosan festette meg a művész a hímzést és a vállszalagot, úgyannyira, hogy minden egyes részletnek aprólékos kidolgozása zavarja is a portréábrázolás feladatának megoldását. A művész itt is a hasonlóság elérését tekintette legfontosabb feladatának, azonban a fiatalember megjelenésében így is érezzük lelkivilágának melegségét és egyéniségének vonzóerejét. Hogy az 1820-as évek dicső flottaparancsnokai közül kit ábrázol Rombauernek az Eremitage raktárában őrzött képe, azt ezideig nem sikerült megállapítanunk, annak ellenére, hogy az 1820—1823-as években nem sok 40—50 éves magasrangú tengerésztiszt volt. A kérdésre vonatkozó ikonográfia eléggé korlátozott. A legvalószínűbbnek tartom, hogy a portré Ivan Fjodorovics Kruzensternt (1770— 1846) ábrázolja. Kruzenstern a 20-as évek elején körülbelül 50 éves volt. A portrén kissé nyújtott ovális alakú arcot látunk, a szép homlok alatt tágranyitott fekete szemekkel, ritkuló hajjal, nem nagy, de élesen, erőteljesen kirajzolódó, értelmes emberre valló szájjal. A magát feszesen kihúzó derékig ábrázolt férfi mozdulata érezhető a vállbojttal, hímzéssel, szalaggal, rendjelekkel díszített egyenruha alatt is. Különösen a térképgöngyöleget tartó balkézen szépen komponált a kék szalag. Bár a művész elsősorban reprezentatív, sőt hangsúlyozottan parádés portré festését tűzte maga elé célul, a portré megoldásában, különösen az arcforma modellálásában életteljes jellemzés is érezhető. Azoknak a kifejezetten festői feladatoknak a megoldására, amelyek önarcképeinél foglalkoztatták, itt nem törekszik a művész, vagyis itt nem igyekszik érzékeltetni a fénylevegő közeget, visszaadni a tónusok egymáshoz való viszonyát. Az admirális portréjának festői megoldása kissé kemény, merev. Azonban a húszas évekre datált egy egészen más jellegű portré is: a Dnyepropetrovszki Múzeum képe, mely — ha a múzeum útmutató katalógusának hihetünk •— Kutajszova grófnőt ábrázolja (23. kép). Ez a festmény kétségtelenül Rombauer legjobb női portréi közé tartozik. A néző nem vonhatja ki magát e nagyméretű portré varázsa alól, mely térdképben ábrázolja a kissé mosolygó fiatal asszonyt, aki úgy látszik éppen az imént olvasta el a mellette levő asztalon fekvő levelet. Erre az asztalra támaszkodik balkarja, jobbkezében kesztyűt tart. Sűrű szemöldökkel árnyékolt nagy fekete szemének pillantása mintha félre fordulna; ajkain alig észrevehető mosolj' lebeg, az arc megmintázása nagyon eleven. Nagyon szépen festette meg a művész az egész alakot, a ruha redőit, az asztalt, a karosszék támláját a hímzettszegélyű sállal. Kevésbé sikerült a nyak körüli csipke és a ruhaujjak megfestése. Mennyivel erőteljesebb ez a portré Rombauer legsikerültebb korai női portréjánál, Uvarova 1806-ban festett arcképénél is! Mennyivel jobban érzékelteti a testet, mennyivel elevenebbé, gazdagabbá és kifejezőbbé vált a művész festői előadása. Igaz, hogy — más művei alapján ítélve — a művész később nem tudott megmaradni ezen a magas színvonalon, noha oroszországi alkotómunkásságának 1820-as éveiből még két másik eredeti felfogású és erőteljes alkotását is ismerjük. Az Állami Orosz Múzeumban őrzik egy kisméretű (10 X 8,5), már majdnem miniatűr jellegű képét, egy ismeretlen fiatalember 1821-es évszámmal jelzett portréját. A bajusztalan fiatalember erőteljesen és temperamentumosán megfestett fejének ábrázolásában nem találunk semmit sem a megrendelésre készített miniatűrök konvencionális szépségéből, viszont mennyi élet van a széles ecsetvonásokkal megfestett széles arc és a szeszélyesen kusza haj megmintázásában. Ennél a majdnem vázlatszerű festménynél ismét érezhető a tónusok egymáshoz való viszonyát és a fény-levegő közeg vibrálását finoman és erőteljesen megragadó művész érzéke és festői látásmódja (24. kép). Rombauer Oroszországban, pétervári tartózkodása utolsó éveiben készített munkái között a legérdekesebb és legsajátosabb jellegű alkotások közé kell sorolnunk a kitűnő magyar történész, Feszler Ignác Aurél arcképét, amelyet mind a mai napig Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián őriznek (25. kép). Rombauer első életrajzírója, Divald Kornél a következőképpen írja le