dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban

Zilberstejn gyűjteményéhez tartozik (17. kép). Ez a reprezentatív portré-kompozíció tematikus megoldásában hasonló Ratkov 12 évvel korábban festett portréjához, de minthogy Rombauer közben sokkal gazdagabb lett tapasztalatokban, ez alkalommal egy sokkal elmélyültebb és megkapóbb művet alkotott. Gróf Vaszilij Vasziljevics Orlov-Gyenyiszov lovastábornok (1775—1844) 1808-tól kezdve a Finnországban állomásozó kozák testőrezred parancsnoka volt, de különösen kitüntette magát az 1812. évi honvédő háborúban Tarutinnál és 1813-ban a lipcsei csatában, amikor a győzelem egyik döntő mozzanata volt az ellenséges lovasság ellen intézett oldaltámadása. 1827-ben V. V. OrlovGyenyiszov visszavonult a katonai szolgálattól, de már 1828-ban ismét résztvett a kaukázusi harcokban. Ez a vitéz tábornok a nép legkedveltebb hősei közé tartozott. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy Rombauer portréjáról metszetet készített Cardelli akadémikus (18. kép). Amint Rovinszkij elmondja, Salvator Cardelli a XVIII. század végén érkezett Oroszországba, 1797-ben metszetportrét készített Pálról, mely „hasonlított" a cárhoz, s 1807-ben megkapta a „naznacsennij" (régi orosz művészeti cím), 1814-ben pedig az „udvari képmetsző" címet. Munkái, amint a továbbiakban Rovinszkij közli, „nem egyenlő értékűek", de éppen Orlov-Gyenyiszov portréja, Rombauer képe után készített metszete egyike a legjobbaknak. Ez a nagy lap 7,16 X 6,76 hüvelyk méretű. A portré oválisa alatt vignettakép látható, az ezen ábrázolt jelenet: kozák őrjárat összetűzése francia katonákkal, az egyik kozák egy francia tisztbe döfi pikáját. Érdekes, hogy Orlov-Gyenyiszov népszerűsége folytán a metszet alapján egy második, olcsóbb kivitelű, metszet is készült. A második metszetet egy másodrangú művész, Szergej Vaszkakov készítette (lásd Rovinszkij könyvét). Tehát Vaszkakov a harmadik oroszországi metsző volt, aki hozzájárult Rombauer Oroszországban festett képeinek népszerűsítéséhez. Azonban képmetszőink nemcsak Rombauer eddig említett portréiról készítettek másolatokat. Igen valószínű, hogy a húszas években készítette Ivan Vasziljevics Csesszkij, Klauber jeles tanítványa azt a metszetet, mely Rombauer Gebhardt nevű színészt ábrázoló portréjának másolata (19. kép). A metszetportrén nincsen évszám. A kerek fej a borzas hajjal, a kissé hátulról jövő megvilágítás bámulatosan emlékeztet Rombauer 1813-ban festett archangelszkojei önarcképére. Az ablak alatt a metszeten (melyről V. J. Adarjukov megemlíti, hogy kevés példányban maradt meg) egy bevésett felírás olvasható: „Artifici optime merito amicissime cultores in memóriám sempiternam" J. Rombauer pinxit — I. Csesk: sculps. A metszet 31 hüvelyk magas, 3,2 hüvelyk széles (Rovinszkij. I. 474. old.). A Puskin Múzeum metszetgyűjteményének példányán Gebhardt kézírásával a következő, ceruzával írott sorok olvashatók: Erinnerung ist die schönste Blume In das Gemüthes Heiligtume Herrn Herman Kissten zur freundschaftlichen Erinnerung F. A. Gebhardt. Moskau, den 6 Februar 1849. Ez a dátum arra mutat, hogy Gebhardt, ugyanúgy, mint Rombauer, még élt 1849-ben.

26 1820-as évszámmal keltezett egy Florov

27 nevű igénytelen művésznek Rombauer egyik Lazarev fivért ábrázoló portréja után készült metszete (20. kép). A Lazarev fivérek alapították Moszkvában a közismert „Keleti Xyelvek Intézetét", Rombauer a fiatalabbik fivért, Jakim Lazarevicset festette le,

28 aki az intézetnek többek között rendkívül értékes könyvtárat és ásványgyűjteményt ajándékozott. Az egykori intézet épülete előtt ma is látható obeliszken elhelyezett médaillon J. A. Lazarev jellegzetes, a metszeten ábrázolt archoz nagyon hasonlító vonásait örökíti meg. Ami Alekszandr Alekszandrovics Florov metszőt illeti, róla igen keveset tudunk; szül. 1788-ban, megh. 1830 után; az Akadémián 1806-ban kapta meg az I. rangfokozatú művész címét (régi művészeti cím Oroszországban. Ford. megjegyzése). 1822-ig a Moszkvai Egyetem Múzeumának alkalmazottja volt, mint metsző. Azonban magától értetődik, hogy mindazon metszetek közül, amelyek Rombauer képei után Oroszországban készültek, a legjobb TJhtomszkij munkája, melyet Arkagyij Ivanovics Nyelidov kurszki kormányzó portréjáról készített (21. kép). Andrej Grigorjevics TJhtomszkij 1770ben született, 1895-ben kezdett el tanulni a Művészeti Akadémián, Klauber tanítványa volt és 1800-ban fejezte be tanulmányait. 1808-ban már akadémikusnak nevezték ki Szaltikovot ábrázoló portréjáért. 1817-ben gyenge látása miatt felmentették a tanári munka alól, s könyvtárosnak nevezték ki, de még 1840-ben is megbízásokat kapott metszetek készítésére. Amint az általunk említett, 1821-ben készített metszet bizonyítja, TJhtomszkij 1817 után is még művészi tudásának teljes birtokában volt. Arkagyij Ivanovics Nyelidov (a híres udvarhölgynek, Jokatyerina Ivanovnának fivére) éveken át kurszki kormányzó volt. Ha hihetünk a magasztaló verses ajánlásnak, amelyet a metszet második változatához mellékeltek „a kovács és kispolgári céhek hálás polgárai", úgy a metszeten ábrázolt Nyelidov „a szerencsétlenség napjaiban vigasztalást nyújtott, a béke napjaiban az emberek barátja és az igaz ügyek védelmezője volt, s boldogságuk megszerzésével hajtott végre hőstettet". Nem tudjuk, hogy az utódoknak is hálával kell-e megemlékezniük „a paloták és kunyhók kedvencéről", de kétségtelen, hogy TJhtomszkij metszete a művész legszebb munkái közé tartozik. A mellképen a fej biztosan és eléggé erőteljesen megmintázott. A portré oválisa alatt látható Kurszk város látképe, homokdombokkal a folyóparton és az ülő, álló, beszélgető lakosok csoportjával. A vignettakép terét művészien tölti ki az igen lendületesen és szépen megkomponált tájábrázolás, melynek részletei finoman illesz-