dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)
A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban
akkor többféle tekintetben fejlődés is megfigyelhető. Ebben a korszakban talán csak egyetlenegy kisméretű portréja van, mely nem reprezentatív jellegű. Ez a portré egy ismeretlen fiatal harcost ábrázol, aki tágranyitott fekete szemével olyan megnyerőén néz ránk, s egész megjelenésében olyan közvetlenül életteljes, hogy önkéntelenül a ,,Háború és béke" Petya Rosztovját juttatja eszünkbe; ezen a portrén a művész a kép mélye felé, a vállbojt irányában rövidülésben ábrázolt gallért szélesebb ecsetkezeléssel ós elevenebben festette meg, mint más arcképein (Moszkva, Állami Történeti Múzeum) (13. kép). 1818. évi munkái közül kétségtelenül a legjelentősebb az az aláírással és évszámmal is jelzett két portré, amelyik közül az egyik Dmitrij Alekszandrovics Gurjev szenátort, az ínyencségéről híres és eléggé ügyefogyott hajdani pénzügyminisztert (Kankrin elődjét) örökíti meg; a másik pedig egy térdkép, mely Kazaverij Branyickijt ábrázolja, a Katalin korabeli mágnást, aki életét Poltavscsinában, Belaja Cerkvában fejezte be. Mindkét portré tipikusan parádés, reprezentatív jellegű, s teljes hivatalos díszben mutatja be a magasállású modelleket. D. A. Gurjev portréja két példányban maradt meg, az Állami Tretyakov Galériában őrzik az egyiket és az Állami Orosz Múzeumban a másikat. Nyilvánvaló, hogy az utóbb említett kép a művész által sajátkezűleg festett másolata (másodpéldánya) a moszkvai képnek. A két kép méretei majdnem teljesen megegyeznek (121 x 95,1 a moszkvai és 121 X 94 a leningrádi portré mérete). A magasrangú úr kiegyenesedve ül a tágas empire karosszéken, egy oszlop mellett, rendjel-csillagokkal és szalaggal dekorált egyenruhában. Magas, hímzett, keménygallér és nyakkendő támasztja alá kissé petyhüdt arcát. Szemöldökét magasra húzza, a szemhéjak kissé duzzadtak, a szemek alatt könnyzacskók. Az arc térben való elhelyezése és egész felépítése mesteri, jól jellemzett, a művész nem durván, hanem valósághűen modellálja a félárnyékban ábrázolt eleven formákat; az arc megfestése élőbb, mint a kissé elnagyolt kezeké (az egyik ápolt kéz a selyemköpeny alól nyúlik ki és nyugodtan pihen a térden, a másik papirostekercset tart). Ez a kép magasrendű művészi alkotás, eléri a korszak portróművészetének magas színvonalát, s Rombauer legjobb művei közé tartozik (14. kép). Branyickij portréja szárazabb, talán annak hatását is érezzük, hogy a kezeket és a díszes ruha részleteit a művész valószínűleg nem az impozáns alakkal egyidőben festette meg, s ezért hiányzik az egységes összhatás (15. kép). Gróf Kszaverij (Franz-Kszaverij) Petrovics Branyickij Katalin korszakának nagytekintélyű főurai közé tartozott (1731—1818). Kijev környékén Belaja Cerkvában született, ott is temették el a katolikus székesegyházban. Részt vett a hétéves háborúban a francia hadsereg oldalán. Később Sztaniszlav Ponyatovszkij király főhadsegéde, majd a lengyel korona nagy-hetmanja lett. Esküt tett az 1791. május 3-iki alkotmányra és orosz szolgálatba lépett général en chef-i ranggal. 1798-ban I. Pál felmentette e tisztség alól és a gyalogsági tábornok címét adta neki. Rombauer képén Branyickij cobolyszególyű köpenyben áll előttünk, egyik karja selyemövvel körültekert csípőjére támaszkodik, másik kezével kardjának markolatát tartja. Az értelem, az erő és az energia nyomait megőrizte a kerek fej a dudorokkal, s a kissé petyhüdt arca a rövid orral, mely alatt pödrött ősz bajusz látható. 1818-ban ez az ember kétségtelenül az „elmúlt század" képviselője volt. Nincsen kizárva annak lehetősége (ha az Állami Orosz Múzeum nyilvántartási lapjának keltezése helyes), hogy Rombauer a portrét nem természet után, hanem egy másik, korábbi kép alapján festette; hiszen ebben az évben Branyickij nyolcvanhét éves volt, s Rombauer erejének teljében ábrázolja. A portré kivitelében nagyfokú lelkes igyekezet érezhető, mind az arc modellálásában, mind a részletek megfestésében (így például az öv hímzésének ábrázolásában). Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy ez a portré erőteljes alkotás. 1818-as évszámmal aláírott I. Sándornak a budapesti Nemzeti Galériában őrzött, rézlemezre festett kisméretű (28 x 24,5) portréja (16. kép). A magyar szakirodalomban utalásokat találunk arra, hogy Rombauer a cár udvari festője volt, lefestette őt és portréját magával vitte Magyarországra. Divald Kornél leírása a budapesti Nemzeti Galériában őrzött festményre is illik. Azonban ez a kép másolat, hátlapján olvasható Rombauer sajátkezű feljegyzése: „Peint par J. Rombauer St. Pétersbourg Tanné 1818 par Isabey". Isabey I. Sándorról festett portréjának reprodukcióját közli Vasily-Galimard „I. B. Isabey, sa vie et son oeuvre" c. monográfiája (Paris, 1909. 164. old.). A képről készült metszet reprodukciója megjelent Rovinszkij könyvében („Orosz képmetszők lexikona" 85— 76. old.). Rombauer másolata abban különbözik Isabey képétől, hogy hiányzik róla a „kereszt rendjel". Megfestése sokkal keményebb, mint az eredetié. Az alak köré Rombauer ovális keretet festett, mint számos más portréján is. Az orosz ikonográfiában nem találunk utalást I. Sándor Rombauer által festett portrójára. Kevéssé valószínű, hogy Rombauer másolatot készített volna I. Sándornak egy másik művész által festett portréjáról, ha saját maga is megfestette volna a cár arcképét. Nyilvánvalóan legenda az a Kazinczytól kiinduló hagyomány is, hogy Rombauer még Oroszországból való hazatérése után, Magyarországon is nyugdíjat kapott az orosz cártól. 25 Rombauernek hét olyan eredeti művéről van tudomásunk, amelyekot oroszországi tartózkodása három utolsó évében (1820—1823) festett. Két képen a keltezés utolsó számjegye nem jól olvasható. Ez különösen e csoport legjobb portréinak egyikére vonatkozik, gróf Vaszilij Vasziljevics Orlov-Gyenyiszov arcképére, mely I. Sz.
