dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

A. Tyihomirov: Rombauer Oroszországban

Ignatyij Szebasztjan Klauber (1754—1817) köztudomásúlag rendkívül jelentős szerepet játszott az orosz metszetművészet fejlődésében. 1796-tól kezdve a Művészeti Akadémián a sokszorosító grafika osztályának tanára, s 1805-től kezdve tanácsadója volt. Mint ennek az osztálynak a vezetője nagyon komoly munkát fejtett ki, s ő volt a tanítója Utkinnak, Szkotnyikovnak, Uhtomszkijnak, Galaktyionovnak, mindkét Csesszkijnek, Tyeleginnek, Plahovnak stb., vagyis lényegében a XIX. század első harmada minden jelentős orosz képmetsző művészének. Az a tény, hogy a már ötvenöt éves mester elvállalta a fiatal (27 éves) és jóformán még ismeretlen művész arcképe utáni metszet elkészítését, természetesen Rombauer portréjának sikeréről tanúskodik. Emellett figyelembe kell vennünk, hogy 1809-ben Platov még nem volt olyan híres, mint három évvel később, az 1812. és 1813. évi hadjáratok után. Klauber metszete kitűnő munka (10. kép). A nagyméretű lap (12,4 X 9,7 hüvelyk) oválisában, az orosz és francia nyelvű felírás és a címerdísz alatt, az 52 éves „altábornagy, a Doni Hadsereg hetman ja", Matvej Ivanovics Platov rendkívül jellegzetes alakja látható. (Ovális kép négyszögletű lapon. Lent: Fest. Rombauer, metsz. I. Sz. Klauber. 1809). Egy kitűnő levonatát őrzik a moszkvai Puskin Múzeum metszetgyűjteményében. Az a magyarázat, amellyel D. A. Rovinszkij látta el a könyvében közölt metszetet, olyan jó jellemzést ad Platovról, s ez olyan jól illik Rombauer képéhez, hogy nem tudunk ellontállni a csábításnak és közöljük a szöveget, noha az már az 1812. évi háború hősére vonatkozik. „Platov gróf, Matvej Ivanovics, a Doni Hadsereg hetmanja. Szül. 1756 (1757) aug. 6-án, részt vett a törökök és a perzsák ellen vívott háborúban (1771—1789); 1801ben altábornagy és nemsokára a Doni hadsereg hetmanja lett. Részt vett a franciák ellen 1805—1809-ben folytatott hadjáratban és az 1809. évi török háborúban; az utóbbi után másodosztályú György-keresztet kapott. Híressé vált az 1812. évi Honvédő Háborúban; a Don vidékén gyűjtött népfelkelőket, s megkapta a grófi címet. A lipcsei csata után a Szent András rendjellel és brilliáns tollal tüntették ki. Megh. 1818. jan. 3-án. Platov különösen nagy tiszteletnek örvendett Angliában, ahol róla keresztelték el a »Grof Platov« nevű hajót, a nők keblükön viselték portréját, néhány előkelő angol hölgy meghívta gyermekei keresztelőjére, s még ősz haját is emlékként őrizték meg. (TJsakov: »1812. évi oroszországi hadvezérek«, II. 78. old.). Az oxfordi egyetem a doktori címet ajándékozta neki, noha olvasni is alig tudott. Platov az óhitűek közül az egyetlen volt, aki magas rangot ért el és grófi címet kapott. Rendkívül magastermetű, barnabőrű, feketehajú, végtelenül jóságos arckifejezésű és igen szívélyes ember volt." 1812-ben Platov kijelentette, hogy lányát 50 000 arany-rubellel együtt annak adja, aki elhozza neki Xapóleont élve vagy holtan.

22 Klauber metszete különösen nagy jelentőségre tett szert a honvédő háború után, amikor különféle európai országokban számos másolathoz és változathoz szolgált alapul (Rovinszkij 29 változatot sorol fel). így tehát a magyar művész által festett arckép kapcsolatba került az orosz fegyverek világraszóló dicsőségének egyik fejezetével. Klauber metszetén ugyanolyan hatást kelt, mint ahogyan Rovinszkij leírja: zord, de jóságos kifejezésű. 1809-ben festette Rombauer Arakcsejev édesanyjának elvesztett portréját is. Sejtelmünk sincs arról, hogyan kapta Rombauer a megbízást a mindenható kegyenctől, a szörnyetegtől, akinek rémuralma alatt nyögött Oroszország nagy része. Hogy egy ilyen portré létezett, arra bizonyítékul szolgál Arakcsejev egyik utódjának, A. I. Maksejevnek a „Russzkaja sztarina" című folyóiratban megjelent közlése.

23 „Az A. A. Arakcsejev és másodfokú nagynénje X. X. Zserebcova utódaitól rámaradt családi vagyon részeként" A. I. Maksejev „néhány nem érdektelen iratot, portrét és több más tárgyat" kapott. A különféle tárgyak között, mint 5. számút megemlíti Maksejev „a gróf édesanyjának, Jelizaveta Andrejevna Arakcsej evának kitűnő portréját, amelyet Rombauer festett 1809-ben". „Ez a szintén aranyozott keretbe foglalt kép jóval nagyobb az előbb említetteknél (1 % X 1 arsin)." A leírás utolsó soraiban („A két utoljára említett, a 6. és 7. számú nincsen Pótervárott és ezért ezeket nem tudom pontosan leírni") arra következtethetünk, hogy a bennünket érdeklő arckép (az 5. számú) 1891-ben még Pétervárott volt. Arakcsej évnek ugyanebben a közleményben publikált leveleiben szembetűnik, hogy a kegyenc több ízben kéri bátyját, „szerezzen neki egy kanárit" kalitkával és kanárieledellel. „Az orosz föld emlékezetes embereinek lexikonában" Bantis Kamenszkij (Szentpétervár, 1847) idéz néhány adatot arra vonatkozóan, hogy milyen volt a viszonya A. A. Arakcsej évnek, a cárizmus egyik legkegyetlenebb kiszolgálójának édesanyjához, akit Rombauer lefestett. Ismeretes, hogy Arakcsejev nem egyszer visszautasított kitüntetéseket, így például még a Szent András érdemrendet is, s visszaadta I. Sándornak a brilliánsokat a neki ajándékozott portréval. „Azt mondják — írja Bantis Kamenszkij — hogy Alekszandr Pavlovics a főudvarhölgy címet akarta adni Arakcsejev gróf édesanyjának." Arakcsejev visszautasította ezt a kegyet. Az uralkodó elégedetlenül mondotta: „te nem akarsz tőlem semmit sem elfogadni" — „én megelégszem Császári Őfelsége jóakaratával, de kérem, hogy szülőanyámnak ne adja meg a főudvarhölgyi címet. Egész életét falun töltötte. Ha itt megjelenik, magára vonja a figyelmet, s kinevetik az udvarhölgyek, ha viszont visszavonultan él, nem érzi