dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)

Csap Erzsébet: Magyar szobrászat a XIX —XX. században

nak a meg nem valósult Mátyás emlékműhöz készí­tett bronz domborművei. Az aula másik benyílójában a múlt század második feléről való szobrokat helyeztünk el, Kugler Ferenc, Engel József, Huszár Adolf, Radnai Béla, Róna Jó­zsef márványszobrait, Körösfői Kriesch Aladár ki­fejező Sancta Materját, Kugler Ferencnek a klasszi­cizmus jegyében fogant Pulszky síremlékét, az 1914­es világáború első ütközeteiben fiatalon elpusztult Sámuel Kornél Szeretet című domborművét. Az első emeleten néhány kivételtől eltekintve a szá­zad végén és a XX. század elején dolgozó, ma már nem élő mesterek alkotásait állítottuk ki. A díszterem előtti kiszélesedő folyosó közepén múzeumunk fél­tett kincse, Izsó Miklós Búsuló juhásza uralkodik, két vitrinben pedig nemzeti szobrászatunk gyöngy­szemeiből, a Táncoló parasztokból és népi figuráiból mutattunk be néhányat (49. kép). A középrészen levő portrék Izsó kiváló emberismeretét, nagy mesterségbeli tudását bizonyítják. Az itt felállított egészalakos mű­vek a megfelelő térbeli elhelyezés kedvéért kerültek erre a részre. A vörös márvány oszlopok, pillérek mel­lett Stróbl Alajos, Zala György, Szentgyörgyi István, Teles Ede finom márvány portréi tanulmányozhatók. A lépcsőfeljáratokkal szemben Szentgyörgyi István jól ismert Bigéző fiú-ja, s Fadrusz János monumen­tális kolozsvári Mátyás-emlékművének egyméteres bronz lovasszobra emelkedik ki. A jobboldali folyosón a századvég kiváló mestereitől, Stróbl Alajostól, Zala Györgytől, Ligeti Miklóstól helyeztünk cl több művet. A baloldali folyosón szinte minden mű más művész­től való. Korkép ez is. A nehezen induló magyar szob­rászat gazdagodását mutatja, témában, műfajban, művészben egyaránt. Emlékműszobrászok, síremlék­tervezők, állatplasztikusok, magyar népi alakok meg­elevenítő! terrakottában, bronzban, kőben, fában mond­ják cl itt művészi elképzeléseiket, tükrözve a társada­lom igényeit, érdeklődését. A barokk mozgalmasságú Savoyai Jenő emlékmű Róna József műve — kis bronz modellje, Kallós Ede gondolkodó Bessenyei­je, Do­nath Gyula finom vonalú Teleszky síremlékterve szin­te többet mondanak, mint a köztereken felállított vagy valamelyik temetőben levő nagy műveik. A második emeleten élő művészeink korábbi ós újabb alkotásait mutattuk be. Igyekeztünk minden jelentős művészünket képviseltetni. Más jellegű az itt látható anyag, mint az első emeleten. Témában, mondanivalóban, művészi útkeresésben változato­sabb. A különböző színű márványfejek, a más-más tónusra patinázott bronz művészportrék, ólom arc­mások a különböző művészi áramlatok jegyeit viselik magukon, csakúgy mint a kisplasztikáik, márványfi­gurák. Ezen a részen néhány olyan művészt is meg­ismerhettünk, akik már nem élnek, de tematikájuk­kal, egész emberi magatartásukkal mai életünkhöz kapcsolódnak. (Beck Ü. Fülöp, Goldman György, Mészáros László.) A rendelkezésünkre álló alkotások­kal igyekeztünk bemutatni Mcdgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Bor­sos Miklós, Kerényi Jenő, Somogyi József, Mikus Sándor tevékenységét. Három vitrinben művészeink különösen gazdag kisplasztikái működéséből látha­tunk néhány remekművet (50 — 51. kép). A nyílt színpadon folyó rendezés során igen sok javaslat érkezett a szakemberek és a közönség részé­ről. Elképzeléseinket nemegyszer anyagi eszközök hiányában nem sikerült megvalósítani. Ezek között első helyen a megfelelő világítás szerepelt, továbbá negyven olyan jelentős gipsz szobrunk nemes anyag­ban való elkészíttetése, melyeknek művészi értéke feltétlenül megkívánja a nyilvánosságot. A kiállításra nem került műveket a tanulmányi raktárakban tanul­mányozhatják az érdeklődők. A kiállítás katalógusa rövidesen megjelenik. Csap Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents