dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
Székely Zoltán: Derkovits Gyula a Magyar Nemzeti Galériában
1954.) már újpesti téma: nehézmozgású munkások uszályokból talicskázzák ki a rakományt. A sötétkékben tartott, sommázott formaadású kép tematikailag azért fontos, mert a gyűjteményünkben lévő festmények közül konkréten itt jelenik meg először szociális probléma. A háttérben nehéz talieskájuknak feszülő rakodómunkások serénykednek, az előtérben viszont két lehorgasztott fővel baktató, szomorú munkás sziluettje tűnik fel, azoké, akiknek már nem jutott munka. Az év termésének két reprezentáns műve is birtokunkban van. Az egyik a kavargó forgatagot ábrázoló nagyméretű, zsúfolt kompozíció, az Ucca 1 '' (U. M. K. 1956.) ; a másik az Én és a feleségem 16 (F. K. 1941.) című ugyancsak nagyobb vászna. Ez utóbbi színben és formában már kiegyensúlyozott, kompozíciója pedig az érett művek merész kivágásé szerkezeteinek előhírnöke. A viszonylag nyugodt síkformákba a sziluettek körvonalainak diagonális és íves erővonalaival visz belső feszültséget, A harmadik dimenzió érzékeltetésére is szolgálnak ezek a fővonalak ; velük s a hideg-meleg és tompa-élénk színek érzékenyen kezelt ellentétével és harmóniájával oldja meg legfőbb stiláris problémáját : ,,a síkot, mint egyedüli monumentális festészeti formát tiszteletben tartani", anélkül, hogy ábrázolása síkdekorációvá absztral i á 1 ód nék. A Nemzeti Galéria gyűjteményében található az a kép is, amely véleményünk szerint pregnánsan bizonyítja-, hogy a modern XX. századi festészetben uralkodó elvet : a síkszerűséget és az ebből eredő monumentalitást Derkovits szükségszerűen a realizmus iránijában fejleszti, ellentétben a polgári művészet fejlődésével, amely egyél) éhekkel együtt a síkfestés útján a teljes absztrakcióhoz, az úgynevezett nonfiguratív képalkotáshoz jutott. A kérdéses mű, az 1928-ban készült Halas csendélel 17 (U. M. K. 1956) paradox jelenség : mercista eszközökkel készült realisztikus kompozíció. Mesterünk világnézete és művészi célkitűzése szükségképp tereli a polgárság művészeivel lényegében ellentétes útra, mint ahogyan a munkásosztály egész fejlődése diametrális jellegű az előzőével szemben. 1928 Derkovits Gyula életében is fordulatot jelent. Az év végén illegálisan itthon járt kommunista emigránsok Bécsbe hívják és itt pártmegbizatást kap. Képeket vásárolnak tőle és megbízzák, hogy a Főváros belterületén béreljen lakást, amely majd találkozóhelyül szolgálhat a Horthy-fasizmus ellen a munkásosztályt szervező magyar kommunista párt vezetőinek. A bécsi elvtársakkal való eszmecserének művészi haszna- is volt. Magával hozza a Dózsa-sorozat megalkotásának gondolatát. Otthagyja tehát Újpestet és beköltözik a Hunyadi-tér 10 számú ház ötödik emeletének padláslakásába. Egyszerűen, de be tudja- rendezni a párttól kapott pénzből és ot t honának érzi. Még ruházkodásra is telik 18 . Erőre kap, mert nem érzi magát egyedül, bizakodóan készül a nagy küzdelemre. Több mint egy évig, amíg a rendőrség meg nem neszeli, rendszeresen, gyakran feljárnak lakásába a kommunista vezetők. A párttal való kapcsolat feltétlenül nagy hatással lehetett Derkovits eszmei-világnézeti fejlődésére, művészete céltudatosan osztályharcos mivoltának kialakítására. 1929-ben alig mozdul ki lakásából. Ezt az illegális pártmunka is magyarázza, de főként az, hogy nagy munkában van. Sok-sok képet fest, ez az egyik legtermékenyebb éve. Ezek a művek már formában és színben egyre önállóbbak, tárgyuk szerint pedig mind konkrétebben az élethez kötődnek. Magukon viselik az alkotásnak azt a hatalmas lendületét, amit a Dózsa-sorozat tizenegy nagyszerű fametszet-lapjának elkészítése adott, Nem kétséges, hogy ebben az évben, ezzel a grandiózus sorozattal a XX. századi grafika egyik legnagyobb teljesítménye jött létre. Ezt a gazdag termésű évet sajnos csupán egyetlen, bár jeles mű, a Szabad az út V) (Sz. M. 1926.) (26. kép) című zuglói részlet képviseli gyűjteményünkben. Ez a bonyolult, építményes szerkezetű kompozíció a- sommázott formaképzés, valamint az ökonomikusán használt jellemző színek segítségével tömören adja vissza a külvárosi utcarészlet atmoszféráját és karakterét. Legszebb természet ábrázolása inak egyike, a Reggel az erdőben (1929), ahol a Halas csendélet óta először alkalmazza teljes eredménnyel és igen hatásosan az aranyat a napfény sziporkázásának érzékeltetésére, sajnos magántulajdonban van . Még nagyobb baj, hogy az önállósodás évének legszebb festői produktuma, a Hajnal (olaj, v. M: 90x 122) című nagy vászna nyomtalanul eltűnt, lehet, hogy meg is semmisült a második világháború forgatagában 21 . Igen kár volna- érte, mert szabadon áradó, derűs kompozíció, egyenértékű későbbi nagy műveivel. A hajnali napfényben ágyban szendergő női félakttal a létezés önfeledt gyönyörét sugározza. Nem véletlen, hogy ez a zavartalan idill művészetében éppen ebben az évben tűnik fel és nyer ilyen nagyszerű megfogalmazást. Igen, csak feltűnik, s azután el is tűnik örökre. A világos színek uralma ugyan megmarad képcin, de hangja ezentúl sosem derűs, többnyire komor, metsző, vagy emelkedetten ünnepélyes. Érthető, hiszen a következő években művein folyton a dolgozó nép életéről, sorsáról beszél. És rettentően nehéz évek voltak ezek, a gazdasági világválság évei. Terhét nálunk is elsősorban a munkások és a dolgozó parasztok viselték. Szinte példátlan volt a munkanélküliség s a- velejáró nyomor. A rendőrség viszont
