dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
ADATTÁR - Pataky Dénesné: Derkovits Gyula plasztikai alkotásai
DERKOVITS GYULA PLASZTIKAI ALKOTÁSAI A Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztálya három Derkovits szoborművet vall magáénak. Mindhármat a festő özvegye ajándékozta. Kettőt, az Anyát és Felesége arcmását 1955-ben, a Sebesült lovast ábrázoló domborművet pétiig 1950-ban. Mindhárom alkotás a festő forrongó időszakából az 1920-as évekből származik, amikor a- megfelelő önkifejezést a plasztika nyelvén is megkísérelte. Stílusfelfogásán érezhető a Nyolcak irányának hagyományaképpen a német expresszionizmus hatása. A 20-as években a levert forradalom után idegenbe szakadt, saját és nemzete nyomorát, munkásyéreinek válságos helyzetét minden idegében át érző művész lelki állapotához, lobogó temperamentumához ez a stílus illett, ezért tudott ettől nehezen elszakadni. Nálunk a művészetben a baloldaliság az 1910-os évektől kezdve a második világháborúig a formabontásban, a „formaforradalomban" jelentkezett, még a Derkovits nyomdokain elindult, 1934ben megalakult, marxista programú Szocialista művészcsoportnak is ez volt legnagyobb problémája. Derkovits a különböző stílushatásokat, amelyek bécsi korszaka alatt és később is érték, magábaolvasztotta és saját ízlésén szűrte keresztül. Stílusa 1927 — 28-tól kezdve az oldottabb fostőiség felé haladt. A művész ozidőtől fogva rövid élete végéig tudatosan azon fáradozott, hogy kommunista eszméinek kifejezésére alkalmas monumentális formát teremtsen. 1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállításnak (XCL kiáll.) előszavában írt programját valósította meg: „Képet festeni annyit tesz, mint egy síkon, tehát két dimenzióban 1 iszta festészeti elemekkel, vonallal és színsíkokkal a síkot, mint egyedüli monumentális festészeti formát tiszteletben tartani. . . Össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval. . . mint festőnek és mai embernek érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni." Szobrai gyökerét és átvezető szálait nem a. korabeli szobrászatban, hanem festészetében kell keresnünk, melyben e szobrok témáinak felmerülését és újabb megfogalmazásait találhatjuk meg, bár szobrai a kor plasztikai termésében is megállják helyüket. Legkorábbi szobra hűséges társának, támaszának, feleségének s egyben modelljének arcmása 1 (92. kép). A szobor keletkezéséről Derkovits Gyuláné visszaemlékezésében'- így ír: „1923 június 2-án elhagyjuk Magyarország területét és hajóval Bécsbe indulunk. . . Megnézem új otthonunkat Speisingben, a Feldkeller Gasse 7 száméi házban ... A ház kertes, lakásunk ajtajához közel hatalmas vadgesztenyefa áll, amely az egész udvart betakarja, mint egy hatalmas ernyő. Ettől a szoba is sötét ... a világítás az borzalmas. . . Első ottani képéhez engem ültet be modellül, de a nap fénye, a világítás leegyszerűsíti vonásaimat és Gyula nem boldogul a képpel. Hol túl gyerekes, hol koravénre sikerül a rólam festett portré. Gyula dühbe jön, hozzám lép és alaposan kitapogatja csontos ujjaival az arcom csontozatát és koponyámat. Várj csak, te kis kerekfejű tatár, én most megmintázlak — mondja és már hozza plusztdinjét. Szobrászállványa nincs, egy vastag deszkalapra-, (húsvágó deszkámra) erős drótot szerel, az a szobor váza. Az alapzatot kis katonaládára szereli és a kerti asztalra téve, hozzálát a mintázáshoz." A szobor mintázásáról Derkovits Gyula [Bécsből 1925 augusztus 12-én keltezett levelében 3 pártfogójának, Fónagy Bélának, a Belvedere igazgatójának így ír : ". ... nehezen, de azért dolgoztain egy keveset. Egy büstöt mintáztam asszonyomról, amelyet egyszer talán lesz alkalmam megmutatni magának". Ezt megelőző Fónagy Bélához intézett levele bécsi időszakának kezdetéből való, így a szobor 1923 — 25 között készülheteit. 1926-ban Varga Oszkár szobrászművész öntötte műkőbe 1 és 1934 októberében, az Ernst Múzeumban rendezett Derkovits emlékkiálításon bemutatásra is került 5 , de visszhangra nem talált. A szobor félesége fejét tömör összefogottsággal ábrázolja., csak a. lényeges vonásokat hangsúlyozza. A fej kissé baba hajlik. Az erős csontozatéi széles arcban a mélyen ülő szempárt, a rövid, nyerges, húsos orrot és a vastag, érzéki, kissé ferdemetszésű szájat juttatja érvényre. Az arckifejezés fásult, amelyet a. két függőleges homlokránc és a lehúzott szájszögletek sugalnak. A rövidre vágott haj kétoldalt ívben borul a fülekre. A fejszobor a nyak alatt végződik. A szobor anyaga viasszal bevont műkő, a viasz zsíros fénye puhább átmeneteket ad a kemény formákkal, nagy expresszív erővel mintázott fejnek. Derkovits felesége arcvonásaiból típust teremt, a keserű sors csapásaitól séijtott, övéi életének napról-
