dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
ADATTÁR - Bordácsné H. Lenke: Székely Bertalan: Savonarola máglyahalála
S Z É K E L Y B E R T A L A N : S A V 0 N A R O I, A M Á G L Y A 11 A LÀ LA A Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályának érdekes darabja Székely Bertalan : Savonarola máglyahalála e. szén és tus vázlata 1 , (85. kép) mely a magyar történeti festészet e vezetőmesterének azon kevésszámú, csak vázlatos kísérletei közé tartozik, melyek nem a magyar, hanem a világtörtélemből merítik tárgyukat.- A kompozícióvázlat keletkezési idejét a következő tényezők segítenek meghatározni : 1. A grafikai osztály leltárkönyvében a kép címe alatt a következő megjegyzés áll : ,,A müncheni Kompositions Vereinben készült rajz." 3 Keletkezési idejét tehát a müncheni tanuló évek alatt kell keresnünk. Ez az időszak 1849 nyárvégén kezdődött, majd 18(52 tavaszán, Eötvös Jő-zsof hívására Székely hazatérésével végződött. 2. A rendelkezésünkre édló, Székely datálásával ellátott anyag a Savonarola halálának keletkezési idejét az 1859-es évre, Székely müncheni tartózkodásának első hónapjaira engedi helyezni. Ebből az időből még nem ismerünk nagyobb munkáját ; főleg vázlatok, illusztrációk készítésével foglalkozik. Későbbi történeti képeinek előzményeképpen már megjelenik a Dobozi témája, és további darabokkal szaporítja, a már korábban, az erdélyi korszakban elkezdett 11. Lajos vázlatsort. Több sorozatmunkája lát ekkor napvilágot : illusztrációk Goethe Hermann és Dorotboájához, a Caravaggio élete, az Anyai őrszem e. triptichon stb. Nagyrészt egyszínűéi, szénnel, szépiával vagy tussal készült, festői, vázlatos, legtöbbször valamilyen tragikus témával kapcsolatos művek ezek, — szabadjára engedve, spontán törnek elő bennük a fiatal Székely romantikus látomásai, melyeket később inkább fékezett nemcsak elméleti hajlandóságéi természeti adottsága, hanem a müncheni história-festés kijózanító hatása is. Székely okkor, közvetlen Münchenbe való megérkezése után készült műveiben a romantikus témákat meglepő könnyedséggel ülteti át vizuális, képi nyelvre. Főleg az ú. n. Ifjúkori naplóban szereplő 12 jelenetből álló Caravaggio élete 4 (87. kép) c. sorozat (SS. kép) fontos számunkra, mert ez mutatja a legerősebb kapcsolatot a Savonarola val. Csak másodlagos jelentőségű, hogy mindkét esetben az olasz későrenaissance szolgáltatja a témát, sokkal fontosabb az alakok belső szenvedélytől fűtött, azonos felfogása, a sejtelmes, vibráló fényárnyék egyformán domináló szerepe, és a nedvdéis festői előadásmód, amely mindkét téma megoldásánál feledteti, hogy csak két szín, a. Savonarolanál bársonyos fekete, a Caravaggio sorozatnál meleg barna és a fehér alapszín összetételéből alakul a festmény. A Caravaggio sorozatot Székely 1859 szeptemberére datálta. Megközelítően erre az időre helyezhetjük a Savonarola máglyahalálának keletkezési idejét is. 3. Ez utóbbi feltevést igazolja az a kapcsolat, amely a Székely vázlat és Wilhelm von Kaulbaeh nürnbergi Germán Múzeumban lévő falképe közötl van (8G. kép). A két mű összkompozíciója, (az egyes alakok kompozíciója nem) igen erős hasonlóságot mutat. A hasonló formátum mellett a főalakok és a mellékcsoportok hasonló helyet foglalnak el és megegyező mértani alakzatokba foglalhatók: a két főalak legrövidebb oldalán álló, derékszögű háromszögbe, hátterével együtt pedig enyhén jobbraforduló magas ívbe 5 , a jobboldali csoport egyenlőtlenszárú, legkisebb szögével a főalak felé mutató háromszögbe, majd a repoussoir figurák ismét ívalakba hajlítva. Mindkét képen fontos szerepet játszik a fény. Ez utóbbi sem Székely, sem Kaulbaeh festészetében nem általános. — Wilhelm von Kaulbaeh Székely Münchenbe érkezésekor már 184.9 óta, az akadémia igazgatója, a bajor király udvari festője, a müncheni művész- és társadalmi életben egyaránt számottevő egyéniség. Több nagyszabású festménye után, melyek a müncheni akadémikus historizmus klasszikus példái, éppen 1859-ben készíti el a nürnbergi Germán Múzeum falképét 6 , amely 111. Ottó császárt ábrázolja Nagy Károly aacheni sírboltjában. Ha nem is tudunk róla, hogy Székely a kész falképet látta volna Nürnbergben — ennek az ellenkezője sem állítható teljes bizonyossággal — valószínű azonban, hogy az akadémia igazgatójának új falképéhez készült vázlatok, esetleg kartonok a növendékek számára megközelíthet őek voltak. Az egyezőségek mellett azonban még magában a teljes kompozícióban is számottevő különbségeket veszünk észre. Székely, hogy a főalakot jobban kiemelje, a jobboldali szerzetescsoport legmagasabb pontját jóval Savonarola, magassága alá helyezte. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy a tüzet gyújtó, repoussoir-szerű alak nem kap olyan hangsúlyozott szerepet, mint Kaulbaeh képén a két harcosfigura, hanem mintegy talpazatként hajlik a máglyára hurcolt
