dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)

Pogány Ö. Gábor: A Magyar Nemzeti Galéria

ban, máskor az egykori Károlyi-palotában. A magyar anyag egységes, minden kort és művészeti ágat felölelő kiállítására a Galéria 1957. évi megalapításáig nem volt lehetőség. Az állami műgyüjtemények célravezető és szerves tagolása mindig is elevenen foglalkoztatta a szakembereket. Miután a régi Nemzeti Múzeumból kivált a képzőművészeti anyag, fokozatosan napirendre került az Iparművészeti Múzeum életrehívásának feladata is. A Szépművészeti Múzeum helyzetének ismerőit nem elégítették ki az elért szervezeti eredmények. Sok szó esett a berlini Nationalgalerie-ról, mely igen előnyös megoldást biztosított a modern német művészet gyűjtésének és bemutatásának. A felszabadulás óta a Magyar Nemzeti Galéria clgondolói a leningrádi Eremitage és Orosz Múzeum, illetve a moszkvai Tretyakov-képtár és Puskin-múzeum példájára hivatkozhattak. A hazai és külföldi képzőművészet teljesítményeinek külön-külön történő kezelése tökéletesíti az ismeretterjesztés és a tudományos feldolgozás módszereit. A műtörténészek kisebbnagyobb kollektívája szakszerűbben, elmélyültebben és egységesebben nézhet szembe tennivalóival. 1953 óta a béesi Kunsthistorisehes Museum és az Osterreichische Galerie fejlődésére hivatkozhattak azok, akik Magyarországon is önálló intézményt sürgettek nemzeti művészetünknek. A múzeumok pontos és elhatárolt profilozása rendszeresebbé teszi a belső munkát, hatásosabbá az anyag publikálását. A Magyar Nemzeti Galéria életrehívása éppen ezért nemcsak helykérdés volt, de művészetünk történetének, fejlődésének közvetlen igénye, esztétikai, ideológiai, társadalmi, tudományos vonatkozásainak kellő érvényesítése is. Igaz, a helyhiány kiküszöbölése teszi lehetővé, hogy végre minden jelentős műalkotás helyére kerüljön. XIX. és XX. századi festmények közül háromszor annyit lehet ezután kiállítanunk mint korábban. Az elmúlt százötven esztendő magyar szobrászata alig került eddig a közönség elé, amit belőle bemutattak, az is a külföldi anyaggal keverten jelent meg. Most teljes áttekintés adható egész kibontakozásáról. Rendkívül gazdag érmészelünknck eddig egyáltalában nem volt összesített kiállítása, rövidesen állandó jellegű éremtárlat nyílik a Galériában. A magyar grafikai gyűjtemény húszezer lapjából több éves kiesésekkel csak néhány száz szerepelt a kiállítótermekben. A jövőben művészeti technikák szerint, mesterek, korok és iskolák csoportosításával, esetleg monografikusán előbb-utóbb minden jelentős rajzot, metszetet, karcot, litót be lehet majd mutatni. A Magyar Nemzeti Galéria megteremtése mai művészetünk társadalmi helyzetét is gyökeresen megváltoztatja, Alkalmat és keretet szolgáltat arra, hogy élő mestereink legújabb alkotásai múzeumi elhelyezéshez jussanak, s ha a kortárs ítelete esetleg nem is szól majd az örökkévalóságnak, napjaink képzőművészeti termése legjavát és átlagát a Galéria megőrzi az utókornak, a műtörténelem tudományának. Tévedés ne essék, a mai képeknek és szobroknak közgyűjteményekbe való kerülése nem csak dokumentációs folyamat, inkább azért szükséges, mert így kapcsolódnak a legfrissebb törekvések az előzményekhez. A közvetlen szomszédság felismerhetővé teszi a fejlődés problémáit, segítséget nyújt a jelenlegi feladatok megoldásához, lelkiismeretességet követel a mesterség dolgaiban, tisztázza a művészi hivatás teljesítésének néhány alapvető feltételét, A múzeumi mérce állandó jelenléte ugyanis hozzájárulhat a képzőművészeti közélet erkölcsi sz ilá i'd sá gának kialaku 1 á sához. Ugyanakkor a tárlatlátogató közönségben pedig egységes és helyes ismeretek terjednek el a képzőművészeti kultúráról. A régebbi művészet és a mai produkció között ezáltal még a tájékozatlanabbak se tesznek elhatároló különbséget, mert egymás mellé helyezve a műveket a különböző korok stílus irányzataiból is kitűnnek a közös vonások. A festői, plasztikai, grafikai kifejezésnek vannak olyan közös eszközei, amelyeknek ilyen vagy olyan jelentkezése, módosulása éppen a történelmi, társadalmi változások tükrözése. A Magyar Nemzeti Galéria első állandó kiállítása festészetünk XIX. századi fejlődésének folyamatáról adott képet, (2. kép) idősebb Markó Károly fellépésétől Munkácsy Mihály életművéig bezárólag. Egy éven belül még további öt szakaszban tette a nyilvánosság előtt láthatóvá a múzeumi anyagot, XX. századi piktúránkat 1945-ig, (3. kép) festőink felszabadulás utáni eredményeit, százötven év magyar szobraszatát (4. kép). Kitűnő éremművészetünk és gazdag grafikai gyűjteményünk válogatott remekeit az imént említett meggondolások szerint állítjuk ki. Az ilyen szerteágazó áttekintés képzőművészetünk sokoldalúsága, változatossága mellett éppen lényeges sajátságait is érzékelhetővé teszi. Eddig a szervezeti széttagoltság megakadályozta a mindenre kiterjedő összefoglalás elvégzését, a Galéria létesítése képcink, szobraink nemzeti jellegzetességeit is feltárja. De feltárja annak módszerét is, hogy miként, őrizhetjük meg e jellegzetességeket a mai, modern művekben is. A Magyar Nemzeti Galéria létesítése nagy hatással lesz a népművelő munkára, A képzőművészet közönsége az elmúlt tízegynéhány esztendőben egyébként is megsokszorozódott, klasszikusaink és kortársaink alkotásai százezreket vonzottak eddig is a kiállításokra. Festészetünk, szobra szalunk, grafikánk önálló