dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)

Pogány Ö. Gábor: A Magyar Nemzeti Galéria

múzeuma ezután még több alkalmat biztosít a műtörténeti szépségek tanulmányozására, mestereink életművének felsorakoztatására, az esztétikai tájékozottság megszerzésére. A magyar dolgozók tömegeiben az az érzés uralkodhat el, hogy nemzeti művészetünk végre otthonra talált, meghitt környezetben találkozhat bárki kedvenc festményeivel, szobraival, s ha úgy kívánja, a tanulmányi gyűjteményben még kiegészítheti ismereteit. Azok a műtárgyak ugyanis, melyek az állandó kiállításokon nem szerepelnek és mostanáig a raktárakban voltak elzárva, ezután szintén megtekinthetők lesznek a szakom bereknek, művész éknek, művé szett őrt éné széknek, de a mű barátok előre jelentkező megszervezett csoportjainak is. Előadások, tárlatvezetések, viták, katalógusok fogják teljesebbé tenni a képzőművészeti tájékozódás lehetőségeit, könyvek, reprodukciók segítenek a remekművek emlékét rögzíteni, rendszeres közönségszolgálat intézi cl a művészet rajongóinak kérdéseit, kívánságait. Az \ij intézmény az elmúlt évtizedek múzeumi tapasztalatainak felhasználásával kezdheti el működését. Eleget tehet a közgyűjtemények kezelésével, feldolgozásával, bemutatásával járó korszerű követelményeknek. Ilyen nélkülözhetetlen vívmány a már említett tanulmányi raktár, de a konzerválás, restaurálás legfejlettebb gyakorlatát is alkalmazni kell. A tudomány, a, technika legújabb eredményeinek, a külföldi és belföldi műtermek szerteágazó tapasztalatainak felhasználásával folyik műtárgyaink karbantartása. A képek és szobrok reprodukálása is a Galériában fog történni a múzeumi anyaggondozás körülményei között, nem kell kitenni nemzeti kincseinket a nyomdákba való szállítás veszélyeinek és annak, hogy az arra fel nem készült vállalatok magukra vegyék felbecsülhetetlen értékű művek őrzésének, mozgatásának súlyos gondját. A korszerű igényeket leginkább a tudományos kutatómunkában tudja majd kielégíteni a Magyar Nemzeti Galéria. A Szépművészeti Múzeumtól történt elválasztása — a helyhiány megszüntetése mellett — főként az anyag feldolgozásának módszerében fog előnyös újítást eredményezni. A külföldi és hazai művészettörténet problémáival szinte azonos sémák szerint foglalkoztak tudósaink, nem vették eléggé figyelembe azokat az adottságokat, melyek a gyűjtemények szellemének, összetételének különbségeiből következtek. Másképpen kell hozzányúlni ahhoz a néhány száz XVII. századi németalföldi tájképhez, mely jórészt véletlenszerűen került magyar tulajdonba, mint például hazai művészetünk olykor teljesnek mondható modern anyagához. De még az ugyanegy korból származó magyar és idegen műalkotások is más és más kérdésekre kérnek választ a művészettörténészektől, ami fejlődéstörténeti helyüket, mondanivalóikat, itthoni közönségünkhöz való viszonyukat illeti. Gátlás nélkül, önérzetcsen mérhetjük fel nemzeti képzőművészetünk egészét, alkotói sikereit, nekünk olyannyira becses helyi sajátságait. A kutatás módszerei az élet ismeretének friss szemleletével telhetnek meg, mert a haza problémáinak megvitatása soha se marad meg a tárgyilagos, elvért elenedett okoskodás objektív keretei között. A legfegyel mezét t e bb elme is inkább a lelkes prófétaságot választja a rideg szigor helyett, amikor a nemzeti múltról, honfitársai tetteiről nyilatkozik. Sznobizmus, provincializmus, fontoskodó nagyképűség nem állhat meg a hazaszeretettel, nemzet i hagyományaink tiszteletével szemben. Az adatok nélküli analógiás attribuálás számvevőségi pepecselésnek minősül klasszikusaink értékelése és megbecsülése mellett. A Magyar Nemzeti Galéria léte sok új szempontot vethet fel képzőművészetünk történetének tudományos feldolgozói előtt. A Magyar Nemzeti Galéria megalapítása, megnyitása rendkívül jelentős eredménye kultúrpolitikánknak, de a képzőművészet művelői, tudósai számára csupán kezdeti állomás a fejlődés új szakasza elején. Művészeink, művészettörténészeink és közönségünk összefogására, termékeny kölcsönhatására van szükség, hogy ez a nagyszerű kezdeményezés népünk, az egyetemes műveltség javára váljék. Pogány Ö. Gábor