Sánta Ákos: Vadászfegyverek - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 4. (Budapest, 2018)
a hármas Greener-zár.23 Később a függőleges elhelyezkedésű, ún. Bock-csőpároknál használták a négyszeres zárat. Ezek a 19. század utolsó negyedében feltalált és alkalmazott zármegoldások még a cellulóz-nitrát (más néven lőgyapot), a füst nélküli lőpor alkalmazása után is megfeleltek a kívánalmaknak. Greener nevéhez fűződik az 1870-es évek közepén a „Choke-Bore”, vagyis a csőszájszűkítés alkalmazása sörétes puskáknál. A 19. század 70-es éveitől egyre több gyártó kezdett sörétes puskáinál öntött acélcsövet alkalmazni. Henry Pieper 1877-ben kezdte el Liége-ben a sörétes acélcsövek gyártását. Ezt fel is használta az 1880 körül általa tervezett első teljesen gyári „Diana” sörétes duplapuskához.24 Pieper gyára alkatrészeket is szállított a megrendelő fegyvermestereknek. A mesterek, mint például Huzella Mátyás budapesti fegyverműves, öszszeszerelték, belőtték, kereskedtek vele, és a javítását is vállalták. A Huzella által összeszerelt puska csövén H. Pieper, a csősínen Huzella nevét viseli. Háromszoros reteszelésű Greener-zár, elöl fekvő lakatszerkezet, ferde vezetésű gyúszeg és visszaugró kakas jellemzi ezt a puskát. A visszaugró kakas egy olyan belső átalakítás a lakatszerkezetben, melynek segítségével elsütés után a kakas a megütött gyúszegről alapállásba ugrik vissza, és ezzel lehetővé teszi, hogy a gyúszeg rugó segítségével a töltőűrből visszahúzódjon, és ne akadályozza a csővég mozgását. A Lancaster-fegyverek váltócsövű kivitelben is készültek. Gyűjteményünk kiemelkedő darabja, egy 1890 körül, Maschek bécsi mester által készített váltócsövű (sörétes-golyós) puskakészlet. Csaknem a teljes tölténykészítő eszközkészlet megmaradt a hosszú kulcsos, külső kakasos, arannyal tausírozott Lancaster-puskához. Ezt a megoldást ikercsövűnek is nevezték a 19. században. Az 1870-es években számos billenőcsövű vadászpuskát már belső kakassal - kakas nélkül — terveztek, önfelhúzó rendszerrel. Már a század 50-es éveitől történtek kísérletek az önfelhúzó lakatszerkezet kifejlesztésére. A legsikeresebb kakas nélküli konstrukciót 1875-ben fejlesztette ki Anson and Deeley Birminghamben. Az előrehelyezett zárszekrénybe építette be lakatszerkezetet, melynél a cső lebillenésével egyidejűleg húzódik fel a belső elsütőszerkezet, a rejtett kakas. Ezt a megoldást sokan továbbtökéletesítették. Greener 1878-ben önműködő tölténykioldót, Webley Scott felső kulcsot (Top Lever) alkalmazott a kakas nélküli puskáknál. Ez a típus hamar nagy népszerűségre tett szert, a századfordulóra a vadászok jelentős része már használta. Gyűjteményünkben több kakas nélküli fegyvert is őrzünk. Közülük többet a híres suhli fegyverműves: J. P. Sauer und Sohn készített, vagy megemlíthetjük még a Frommer Rudolf által tervezett „Monte Carlo” típust is.25 A hátultöltőnek tervezett golyós fegyvereknél a zárszerkezet különböző változatait típusjellemzőknek is tekinthetjük. A tömbzárak egyszerű szerkezetükkel, nagy tűzgyorsaságukkal, hamar elterjedtek. Fő alkatrészük a cső végét töltött állapotban lezáró acéltömb, mely töltéskor lemozdul és a töltőűrt nyitja. A tömbben helyezkedik el az ütőszeg az egyesített töltény elsütésére. A töltényt kézzel kellett a töltőűrbe betolni, elsütés után már a csőre szerelt kivonó segítségével történt az ürítés. A gyűjteményünkben található Martini-Henry-puska 1871-ben, Birminghamben (Anglia) készült. A lengőmozgású alsókar meghúzásával lebillen a zár, tölthető a cső, egyidejűleg megfeszül a zárszerkezetbe beépített elsütőszerkezet. Mivel külső kakas nélküli, ezért a töltött és felhúzott állapotot a lakatlemez oldalán található jelzőnyelv mutatja. Az elöltöltő vadászpuskákhoz képest komoly előrelépést jelentett az űrméret csökkentése (11,5 mm). Ezt az a kényszerhelyzet váltotta ki, hogy a hordképesség javítása érdekében, a csőhuzagokba jobban szoruló lövedék indításához jelentősen növelni kellett a lőportöltetet, ami nagyobb kalibernél már elviselhetetlen visszalökést eredményezett. A kisebb kaliber nemcsak a visszalökés erejét, hanem a fegyver súlyát is lényegesen csökkentette. Ez mind a hadi, mind a vadászfegyverek esetében jelentős előnynek bizonyult. A tömbzár különleges formája volt az egykori osztrák-magyar hadseregben rendszeresített, az osztrák Joseph Wernld által 1867-ben tervezett Werndl-puska ún. gerendelyzára. A zártömb saját hossztengelye körül elfordítható, és a töltőűrt a felületre került töltőhorony segítségével teszi szabaddá. Ez a fegyver 11 mm-es kaliberrel készült, és a magyar vadászok körében is elterjedt, kedvelt vadászfegyver volt. Gyűjteményünkben megtalálható a fegyver katonai változata, karabély változat, és az orvvadászok által használt (kurtított tusával) darab is. A zárszerkezetek közül a legidőállóbb megoldásnak a zárdugattyú minősült. A Dreyse-féle gyútűs puska zárdugattyújának mint prototípusnak nyomán jelent meg 1868-ban a svájci Friedrich Vetterli által tervezett 10,4 mm űrméretű egylövetű golyós puska. A zárdugatytyú fogantyúja segítségével a hossztengelye körül balra fordítható. A zár kinyílik és a belső elsütőszerkezet megfeszül, majd hátrahúzással tölthetővé válik a puska, és a behelyezett töltényt maga a zárdugattyú tolja be a töltőűrbe, majd a fogantyúval jobbra forduló dugattyún levő szemölcs reteszel, ezzel a puska lövésre kész. A legismertebb zárdugattyús zárszerkezettel ellátott fegyver a német Paul Mauser nevéhez fűződik. Mauser 1871-ben készítette el a Vetterlihez hasonló elv alapján működő fegyverét. A vadászok legkedveltebb egylövetű golyós fegyvere, az időközben nagyot fejlődött sörétes puskáknál általánosan és szinte kizárólagosan használt billenőcsövű, szekrényzáras megoldású volt. A korai típusok előbb peremszeges, ún. Lefaucheux-gyújtásúak voltak, majd a 19. század utolsó évtizedeire egyeduralkodóvá váló központi gyújtással készültek.26 Közös jellemzőjük a pontosabban, finomabban csavart huzagolás. Lövedéküknek a 19. század közepétől nem golyó a formája, hanem csúcsos, hosszúkás, gyakran körkörösen üreges lövedéket használták. Veszélyesebb vadfajok vadászatához legin-23 AKEHURT, 97-99.; SIMON Szabolcs: A vadászfegyverek zárszerkezete 3. Nimród 2002/2. 39. 24 A Diana fegyver. Vadász-Lap 1883. szeptember 25. 403-405. 25 TEMESVÁRY, 53. 26 ILLÉS Nándor: A vadőr. Kézi tankönyv. Budapest, 1907. 180-181. I I
