Sánta Ákos: Vadászfegyverek - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 4. (Budapest, 2018)
Habsburg Frigyes főherceg vadászvendége szalonkalesen. Karapancsa, 1925 körül felében. A neves pesti fegyverműves által készített sörétes vadászpuska gyűjteményünk becses darabja. A saját súlyától lebillenő cső tölténykamrájának felső részén kis bevágás látható, töltéskor ide illeszkedik a peremszeg, amelyre elsütéskor felülről csap rá a kakas. Ennek következtében a peremszeg benyomul a töltényfenék közepén elhelyezkedő gyutacsba. A puska nem rendelkezett tölténykihúzóval, vagyis hüvely vonóval, ezért a kilőtt töltényhüvelyt is ennek a szegnek a segítségével lehetett eltávolítani a csőből. Sima furatú, damaszk csövének falvastagsága már vékonyabb volt a korábbi csövekhez képest, ezzel a puska könnyebbé, kecsesebbé vált. A vas- és acéllemezek összeforrasztásával készült úgynevezett damaszk lemezből 6-7 mm-es szalagot vágtak, amelyet ezután egy csőtüske körül spirálisan csavartak, majd összekovácsoltak. Mindamellett, hogy a cső felülete meglehetősen tetszetős lett, vékonyabb csőfalvastagságnál is ellenállóképes csövet lehetett készíteni ezzel az eljárással.21 A 19. század elejéig csak a Közel-Keleten és Spanyolországban ismerték a damaszkolás vagy „dömöckölés” technikáját, viszont a 19. századi francia fegyverkovácsokhoz kötődik a technika magas színvonalra emelése.22 Gyűjteményünk is rendelkezik számos ilyen fegyverrel. A Lefaucheux, népies nevén: „szögespuska”, a 19. század közepén (50-es évek) kezdett elterjedni főleg az 1851-es londoni világkiállításon való szereplése után. Egyszerű szerkezete, könnyű tisztíthatósága és megfizethető ára miatt hamar népszerű lett a vadászok körében. Hátrányai között szokás megemlíteni, hogy a gyúszeg nyílásánál feszítőerő-veszteség lép fel a lövés pillanatában, valamint hogy a gyúszeg miatt veszélyes a fegyver szállíthatósága. A peremszeges gyújtású puskák hiányosságait küszöbölte ki az 1852-ben feltalált központi gyújtású elsütőszerkezet. Feltalálója és névadója Charles Lancester londoni fegyverműves. A 19. század 50-es éveiben, Belgiumban, Németországban és Franciaországban is kísérleteztek a központi gyújtással. Kezdeti hiányosságai miatt hosszú ideig nem terjedt el a vadászok körében, mára azonban valamennyi sörétes vadászpuska prototípusának tekinthető. Az 1860-as évek végén jelenik meg Purdy zárszerkezete, a kettős alsó reteszelés, amit a csőkampók kivágásaiba kapcsolódó tolólemez segítségével oldottak meg. A zár túlméretezett, erős anyaga feltétlenül biztos zárást eredményezett. Ez a zárszerkezet már biztosabb reteszelést jelentett, és a mai napig is használatos rendszer. William Greener (London) 1873-ben alkalmazta először a hármas reteszelést. A csővég közepére, felül egy négyszög alakú, átfúrt sínnyúlvány került, ami záráskor a szekrénytető nyílásába besüllyed, majd egy a zárkulcscsal mozgatott szög a csőnyúlványon keresztülvezetve zárja a puskát. Ez lett a leghasználatosabb zárszerkezet, 21 HALMÁGYI Szabolcs - RIEDEL Lóránt: Régi fegyverekről. Budapest, 1986. 87-88. 22 A feledés homályába veszett az elnevezés magyar megfelelője: sávacél. HARDY József: Vadászfegyverekről a vadászoknak. Budapest, 1969. 76-79.
