Sánta Ákos: Vadászfegyverek - A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 4. (Budapest, 2018)
HATULTOLTO LŐFEGYVEREK Már a 16-18. században is voltak kísérletek a hátultöltő fegyver kifejlesztésére. Bár meglehetősen ritka volt, de a 16. század első felében hátultöltő kanócos puskát is készítettek. Keréklakatos fegyverek között is található példa hátultöltőre. A 18. században a fegyvermesterek többféle zármegoldást is kikísérleteztek. Ezen egyedi készítmények, egyedi konstrukciók közös jellemzője, hogy ekkor még nem tudták olyan minőségben megoldani a zárszerkezetek tömítését, hogy a lőporgázok visszaáramlását, és vele együtt a kezdősebesség-vesztést meg tudják akadályozni. Ezek a korai konstrukciók ma meglehetősen ritkának számítanak. A hátultöltésre való áttérés egy figyelemre méltó átmeneti típusa megtalálható a gyűjteményben. Bogovits Antal pécsi puskakészítő mester kísérletező kedvének és tudásának bizonyítéka az a „különkamrás” sörétes duplapuska, melynek csöve egy oldalkulcs segítségével mozog előre (de nem billen), lehetővé téve a két darab 3 cm hosszú betétcső, a „kamra” felbillentését, és benne a papírhüvelyes töltés elhelyezését, csappantyús gyújtás mellett. A kamra visszabillentésekor a kamrafenéken található résen keresztül egy szeg felszakítja a papírhüvelyt, jobb gyújtási lehetőséget biztosít ezáltal a csappantyú szúrólángjának. A cső viszszahúzása után az alsó, bonyolult szerkezetű kulcs még külön is reteszel. Damaszk csöve, amely 71 cm hosszú és 19,2 mm-es űrméretű, egyenesen huzagolt.1 A korszak legeredményesebb hátultöltő puskája nem tűzfegyver volt, hanem a kovás fegyverekkel egyidejű szélpuska, amelyből négy darab található a gyűjteményben. Kettő acélpalack légtartályos típus, kettő viszont tusába rejtett szélládás kialakítású. Készítői a kassai Lechner, a bécsi Georg Seifnner és Senger, valamint a pancsovai Blaschaty fegyverművesek. Az általunk ismert első hazai említése Rákóczi László naplójában található: „Szélpuskával találtam meglőni az német inasnak kezét, nem is reménlvén, hogy puskapor nélkül oly hatható legyen az golyóbis, csak az párától.”11 12 Feltehetően ez volt a gróf „első találkozása” a típussal, ugyanis a 17. század közepén még nem volt általánosan elterjedt vadászfegyver hazánkban a szélpuska. Ez a fegyver a lőpor kémiai energiája helyett a sűrített levegő energiáját használta fel a lövedék célba juttatására.13 A puska tusa egy fémből készült légtartály volt, vagy a fa tusába „rejtették” a tartályt, ez volt a fentebb említett szélláda, és egy pumpával hozták a fegyvert üzemképes állapotba.14 A fegyvert, akár katonai, akár vadászati célra használták, a legtöbb európai nyelv szélpuskának nevezi.15 Az első példányok a 16. század vége felé készültek, melyeknél egy felhúzással még csupán egyetlen lövést lehetett leadni. Más típusoknál a fegyver tusába építet-Habsburg Frigyes főherceg egy általa elejtett szarvasbikával. Bellye, 1900 tek egy pumpaszerű eszközt, amelynek dugattyúját az elsütőbillentyű meghúzásakor egy erős rugó tolta előre, így sűrítve a levegőt. A feltalálók igyekeztek a puska hagyományos formáján belül megtalálni a légtartály helyét, akár az előágyban, akár a tusban. Az első többlövetű hátultöltő szélpuskát Bartholomäus Girandoni tiroli órásmester készítette. A zármechanizmus nagyon egyszerű volt: az elsütőbillentyű meghúzásakor a tartály rugós szelepe egy pillanatra kinyílt, így a csőbe eresztett meghatározott mennyiségű levegő kirepítette a golyót. Egy csőtartályban helyezték el a légtartályban sűrített levegő energiájának megfelelően a 20 darab golyót. Huzagolt csöve mögött egy olyan kereszttolattyú mozgott, amelynek közepén a puskagolyók méretének megfelelő lyuk volt kialakítva, ebbe gurult a csőtárból egy golyó, ami a tolattyú visszacsatolásával a puskacső hátsó 11 Bogovits Antalról és a pécsi fegyverművesekről bővebben: GÁL Éva: A pécsi fegyverművesség történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények 2006/1. 3-33. 12 Rákóczi László naplója. Közreadja: HORN Ildikó. Budapest, 1990. 356. 13 A szélpuska nem tartozik a szorosabb értelemben vett tűzfegyver kategóriába, de a mai fegyvertartási rendeletek szerint azokkal egyenlő elbírálás alá esik. 14 TEMESVÁRY Ferenc: Vadászfegyverek. Budapest, 1992. 23-24. (a továbbiakban: TEMESVÁRY); lásd még: LUGOSI József: Szélpuskák. Budapest, 1977. (a továbbiakban: LUGOSI) 15 Az angol: air gun; a német: Windbüchse; a francia: fusil a vent; a spanyol: arquabes de viento; az olasz: archibugio a venti.
